Keresztény gyökerű, fehér bőrű magánrepülőgépek

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke az Azonnali portálnak nyilatkozott, és a beszélgetés során számos témát érintett, szőrmentén még a bevándorlásról is szót ejtett. Szerinte a magyar gazdaságnak valóban szüksége van külföldről importált munkaerőre, de, legalábbis Parragh László szerint „abban nagyjából közmegegyezés van Magyarországon, hogy keresztény gyökerű és fehér bőrű munkaerőpótlást keresünk. Lehet, ez egyszerűsítés, sokat is szidtak emiatt a mondat miatt."

Parragh László nyilván nem a levegőbe beszél, vélhetően alapos stúdiumok előzték meg a nyilatkozatát. Mindemellett számos magyar emberrel beszélt, ők mondták neki, hogy a magyar gazdaságnak keresztény gyökerű, fehér bőrű munkaerőre van szüksége.

Mielőtt Parragh úr kijelentését mentális megközelítésből elemeznénk, meg kell említenünk, hogy hősünk milyen morális és főként egzisztenciális magaslatokról osztja az észt. Egy évvel ezelőtt a HVG-nek adott interjúban arra a kérdésre, miszerint rivalizál-e a feleségével, Parragh Biankával, aki 2017. március 23-a óta az MNB monetáris tanácsának a tagja, azt válaszolta: „Amit a feleségem keres, az aprópénz a háztartásban".

Nagycsaládosok, hétszemélyes autóra várók figyelem: ez az aprópénz havonta 3 millió forint, ennyit kapnak ugyanis a Matolcsy György vezette jegybankban a monetáris tanács tagjai. Arról, hogy amennyiben 3 millió forint Parraghéknál aprópénz, mennyi az, ami nem számít annak a Parragh-családban, vagyis, hogy ő maga mennyit tesz be a közös kasszába, a kamarai elnök azt válaszolta: „nem mondok számot, mert irritáló lenne.”

Parragh László annyival van előnyösebb helyzetben a miniszterelnöknél, hogy neki még maradt valamennyi kapcsolata a valósággal, és tudja, a pofátlanság sok embert irritál. Nem mellesleg, ugyanebben az interjúban Parragh úr prűdnek nevezi a magyar társadalmat, amiért „felháborodik azon, hogy a kormányfő Garancsi István magánrepülőjén utazik, miközben az nem különbözik attól, mint amikor az ember a kocsijával eldobja a haverját a sarokig.”

Tényleg nem. Számtalanszor előfordul, hogy valaki eldobja a szomszédját a közeli bevásárlóközpontba, aztán három nap múlva azon veszi észre magát, hogy egy milliárdos közbeszerzés nyertese lett. Naponta megesik az ilyesmi a dolgozó magyar emberekkel, már annyira természetes ez számukra, hogy észre sem veszik.

Parragh László védelmére meg kell jegyeznünk, hogy a cinizmusnak és az emberek lenézésének a megnyilvánulása nem előzmények nélkül való. 2016-ban Mészáros Lőrinc egy interjúban a felső középosztályhoz tartozónak vallotta magát, Kósa Lajos pedig, amikor Rogán Antal helikopteres utazása kiderült, azt mondta, hogy a helikopterbérlést a középosztály is megengedheti magának.

Vagyis, vegyük észre, hogy nem Mészáros Lőrinccel, Rogán Antallal van a baj, hanem velünk, mert mi vagyunk azok, akik nem vagyunk képesek különbséget tenni egy baráti szívesség, valamint a kormányzati szintű korrupció között. Ha még sokáig okosítanak bennünket, egyszer talán a mi fejünkbe is sikerül beleverni, hogy tényleg nincs abban semmi különös, ha a miniszterelnök Garancsi István névre hallgató kötélbarátja kisebb szívességeket tesz a haverjának. Arról pedig igazán nem a kötélbarát tehet, hogy Orbán nem olyan szőrösszívű, mint azt a legtöbben gondoljuk, hanem nagyvonalú és segítőkész. Aki egyszer, vagy többször jót tesz vele, az élete végéig számíthat a hálájára.

Radnóti Miklós, ha túlélte volna a keresztény gyökerű, fehér bőrű honfitársai gondoskodását, talán utólag így módosította volna a Nem tudhatom című versének sokat idézett sorát: „Ki magángépen száll fölébe, annak térkép e táj.”