Két tűz között: hétvégén a legkiszolgáltatottabbak az egyedül élő idősek
Télen, a csúszós utakon, hidegben és elszigetelten élő idős emberek ezrei kerülnek lehetetlen helyzetbe Magyarországon. A házi segítségnyújtás rendszerében dolgozók szerint hétvégén a legnehezebb a helyzet: a kórházak igyekeznek hazaküldeni a betegeket, miközben a gondozási hálózat nem tudja átvállalni a felelősséget.
A mindennapokban is gyakori probléma, hogy az idős emberek egyedül, legyengült állapotban nem tudnak eljutni sem a háziorvoshoz, sem a szakrendelésre. Bár a házi segítségnyújtó rendszer elvileg működik, a kapacitások szűkösek: a gondozotti létszám korlátozott, miközben a rászorulók száma egyre nő. Sok helyen még szállítóeszköz sincs, így a mozgásukban korlátozott idősek eljutása is megoldatlan.
A probléma főként az egyedül élő időseket érinti — azokat, akiknek nincs közeli hozzátartozójuk, vagy a család messze él, és nem tud segíteni. A szomszédok jóindulatára sem lehet minden esetben számítani.
Hétvégére „hazaküldött” idősek
Gyakran előfordul, hogy a kórházak pénteken délután értesítik a házi segítségnyújtókat: az idős beteget haza szeretnék adni, mert közeleg a hétvége, amikor amúgy sincs rendes orvosi ellátás, csak ügyelet. A gondozók viszont arra kérik a kórházakat, hogy a beteget legalább hétfőig tartsák bent, mert a házi ellátás csak hétköznap működik. Ilyenkor a legelesettebbek kerülnek két tűz közé.
Ezek az emberek tisztességes életet éltek, dolgoztak, gyermeket neveltek — most pedig sokszor az jelenti a legnagyobb gondot, hogy hétvégén ki gyújt be a kályhába, ki hoz nekik ételt, vagy ki adja be a gyógyszert.
Nincs hely, nincs ember, nincs pénz
Idősek otthonába bekerülni sem egyszerű: a várólisták hosszúak, a férőhelyek száma korlátozott. A családok jelentős része anyagilag sem tudja vállalni a 24 órás felügyeletet, szakember pedig kevés. Még ha a házi segítségnyújtás jól is működik, napi egy-két órás jelenlét nem elegendő azoknak, akik a nap többi részében, különösen éjszaka, felügyelet nélkül maradnak.
A hozzátartozók sem mindig tudnak segíteni – nem csak a fizikai, de a lelki teher is óriási. Ráadásul egy rosszullét esetén a laikus családtag nem biztos, hogy megfelelően tudna cselekedni.
Hiányzik az „átmeneti megoldás”
Szakemberek szerint éppen az átmeneti ellátás hiányzik a magyar rendszerből: az alapellátás és a bentlakásos otthonok között nincs olyan intézményi forma, ahol az idős emberek rövidebb ideig biztonságban lehetnének.
A kórházi ápolási osztályok gyakran kényszerből „betegmegőrzőként” működnek. Amikor egy egyedül élő idős embert hétvégén hazaengednek, gyakran teljesen ellátatlanul, felügyelet nélkül marad. Télen ez akár életveszélyes is lehet.
Nem ritka, hogy a házi gondozók saját jóindulatból, fizetség nélkül is ránéznek a gondozottakra hétvégén, vagy éppen visznek nekik egy adag ételt a saját vasárnapi ebédjükből.
A törvény engedi, a gyakorlat nem követi
A jogszabályok már lehetőséget adnak átmeneti gondozóházak működtetésére – ilyen például az Időskorúak Gondozó Háza –, ám ezekből alig néhány működik az országban, és kapacitásuk elenyésző.
Pedig sok család számára nemcsak anyagi, hanem lelki teher is a 24 órás odafigyelés. A legtöbben nem szeretnék tartós otthonba adni a rokonukat, csak néhány napra vagy hétre keresnek biztonságos megoldást – ilyet azonban alig találnak.
Sürgős beavatkozásra van szükség
Egy átmeneti, rövidebb időre igénybe vehető gondozóhely – megfelelő szakemberekkel és ellátással – enyhíthetné a legégetőbb problémákat. Itt elsősorban az egyedül élő idősekről van szó, akik a téli hónapokban fokozottan ki vannak téve a kihűlés, kiszáradás, mentális hanyatlás vagy depresszió veszélyének.
Előfordult már, hogy egy mentőst kellett lebeszélni arról, hogy egy kórházból hazaengedett idős embert péntek délután a hideg, fűtetlen lakásába vigyen vissza.
Rendszerszintű megoldást sürgetnek
A szakma szerint az államnak és az önkormányzatoknak mielőbb létre kellene hozniuk egy szakosított alapellátást az átmeneti időszakra, ahol az idősek biztonságban lehetnek addig, amíg a család, az egészségügy vagy a szociális háló újra át tudja venni a gondoskodást.
Erre nemcsak helyben, hanem országos szinten is növekvő igény mutatkozik. A demográfiai folyamatok egyértelműek: a társadalom öregszik, miközben a gondozói szakma elhagyása és az alacsony fizetés miatt egyre kevesebben maradnak, akik segíteni tudnának.
„Az alapellátás és a szakosított gondozás között tátongó űrt csak egy jól szervezett átmeneti intézményhálózat tölthetné be” – mondja Tóthné Nagy Mária, a nyírbátori házi segítségnyújtás egységvezetője.
