Két uniós tagállamban szélsőjobboldali populisták vannak hatalmon

Cas Mudde politológussal, az amerikai Georgia Egyetem professzorával, a politikai szélsőségek legismertebb szakértőjével készített interjút a The Guardian. A cikk „A mai szélsőjobb – riasztó új fősodor” címmel jelent meg. A tudósító bevezetőként emlékeztetett arra, hogy Mudde 2012-ben még úgy látta, hogy a populista radikális pártok csak mérsékelt hatással vannak a választásokon, és túlságosan nagy figyelemben részesülnek a hozzá hasonló politológusok részéről, hiszen csak kisebb kellemetlenséget jelentenek.

Mudde a 2000 óta bekövetkezett fejleményeket ma a szélsőjobboldali politika „negyedik hullámának” tekinti, és úgy látja, hogy ha a fejlődés a jelenlegi irányba halad tovább, akkor nagyon kell aggódni amiatt, hogy mit hoz az ötödik hullám. A világ négy legnagyobb demokráciája közül háromban  – az Egyesült Államokban, Brazíliában és Indiában –, valamint Európában két uniós tagállamban, Magyarországon és Lengyelországban ma szélsőjobboldali populisták vannak hatalmon, és hozzájuk hamarosan csatlakozhat Olaszországban Matteo Salvini – mondta Mudde.

Mindez nem teljesen új, de erősen riasztóvá az teszi, hogy ezek a politikusok nyugaton is sikert aratnak, a világnak azon a részén, amelyről azt hittük, hogy ott már nem történhet meg, és hogy a szélsőjobboldali vezetők milyen gyorsan normális jelenséggé váltak. Két nyugat-európai országban, amelyeknek a legsötétebb fasiszta múltjuk van – Németországban és Spanyolországban – a parlamentben helyet foglaló harmadik legnagyobb erő szélsőjobboldali. Az ilyen pártok Európa-szerte nacionalista, migránsellenes dühöt szítottak a választásokon, és több parlamenti mandátumot, több miniszteri posztot szereztek, mint bármikor a második világháború óta. Emellett ott is meghatározó hatással vannak a napirendre, ahol nincsenek hatalmon, és rákényszerítik a fősodor opportunista konzervatívjait eszméik és nyelvezetük utánzására.

Trump, Orbán és Bolsonaro addig középutas konzervatívnak tekintett pártokat alakítottak át. Ezzel szemben, az eredetileg szélsőjobboldali pártok meglepő könnyedséggel állítottak új, friss arcokat a középpontba, és kerültek a fősodorba. Mudde már nem tekinti érvényesnek 2012-es álláspontját, miszerint mindez „viszonylag jelentéktelen kellemetlenség”. Azt mondja, sajnos nem látta előre sem azt, hogy és milyen mértékben jut be a szélsőjobb a fősodorba, sem azt, hogy a mainstream politikai pártjai milyen mértékben alakulnak át szélsőjobboldali populista szervezetekké.

Mindazonáltal fenntartja korábbi állítását, miszerint még az sem vezet majd a politikai rendszer alapvető átalakulásához, ha a radikális jobboldali populisták fontos játékosokká válnak a nyugat-európai politikában. Az újságíró ehhez hozzátette: Cas Mudde borúlátóbb olvasói ezt megkérdőjelezhetik, különösen tekintettel Magyarországra, amelyet Orbán Viktor gyors tempóban alakít tekintélyelvű állammá. A 2000 óta bekövetkezett fejlemények komplex keverékét a háború utáni szélsőjobb politika negyedik hullámának tekinti. Úgy látja, a szélsőjobb profitált a New York-i ikertornyok elleni 9/11 támadásból és az arra adott reagálásokból, valamint a 2008-as gazdasági, és a 2015-ös menekültválságból, bár a hatások gyakran közvetettek, országonként eltérőek, és mindezt elősegítette a szenzációhajhász sajtótájékoztatás.

A Cas Mudde könyvének megjelenése alkalmából folytatott beszélgetésben az újságíró rámutat, hogy az elemzésben nem kaptak helyet az információs rendszert megváltoztató digitális platformok, amelyek megváltoztatták az emberek világlátását. A szerző szerint Mudde talán azért vonakodik a digitális technológiák politikára gyakorolt hatásának elemzésétől, mert több megbízható bizonyítékot tart szükségesnek a hatás kimutatására, amelyet valóban sürgősen kutatni kellene. Cas Mudde úgy látja, hogy a szélsőjobboldali politika a második világháborús nácizmus óta lassan, de biztosan visszatért. Ennek első három hullámát Klaus Von Beyme német politológus tárta fel 1988-ban, a negyedik hullámot Mudde írta le, aki úgy látja: ha a történelem az eddigi irányba halad tovább, mindnyájunknak jó okunk van aggódni az ötödik hullám miatt.