Két világhatalom közé szorult Orbán
Ez lenne az az aranykor, amely Orbán Viktor szerint Donald Trump beiktatásával eljött volna a magyar-amerikai kapcsolatokban? – kérdezhetnénk – már ha tényleg kérdezhetnénk – Orbán Viktortól azon friss hír kapcsán, miszerint az amerikai elnök meglehetősen kiakadt azon, hogy az Európai Unió két tagállama továbbra is vásárol Oroszországtól energiahordozót. Nos, nem árulunk el ezzel titkot, hogy ez a két ország Magyarország és Szlovákia. Nem csak ez az elnöki bírálat, hanem számos más konkrét jele is van annak, hogy a két ország kapcsolataiban az aranykor csak nem akar(t) eljönni. Az okok között pedig előkelő helyen szerepel az Orbán-rezsim szoros, és egyre szorosabb kínai kapcsolata, amiről a jelek szerint nem akar és nem is tud lemondani a kormányfő. De két fenékkel egy lovat nem lehet megülni – ahogy a mondás tartja. És így azután pórul jár az, aki egyszerre próbálja szolgálni Kínát és az ázsiai ország legfőbb ellenfelének számító Trumpot.
Pontosan erre hívja fel a figyelmet a nemzetközi oknyomozó újságírók által kiadott VSquare legfrissebb hírlevelének egyik írása. Panyi Szabolcs hírlevelének címe is összefoglalja a lényeget: az amerikai-magyar távolodás csendben zajlik, köszönhetően Orbán kínai kapcsolatának. A felszínen ugyan a Fehér Ház és a Karmelita között még mindig jó a viszony, de a szerzőnek az ügyet jól ismerő forrásai szerint repedések mutatkoznak, merthogy Orbán nem hajlandó leválni Kínáról. Példaként említi, hogy Budapest csendben maradt akkor, amikor (áprilisban) a Kínai Kommunista Párt lapja, a Global Times azzal vádolta meg a már Trump által kinevezett budapesti amerikai ügyvivőt, hogy megpróbálja aláásni a kínai-magyar barátságot. „Budapest csendben maradt – a Fehér Ház ezt megjegyezte” – olvasható a hírlevélben.
További ilyen szemöldök-felhúzást eredményező momentum volt, hogy a közelmúltban Budapesten járt két magas rangú kínai küldöttség: májusban Csen Ven-csing kínai kémfőnök, júliusban pedig Csao Ledzsi, Kína hármas számú vezetője vizitált a magyar fővárosban. Az előbbit – aki amúgy moszkvai útja után érkezett – fogadta Orbán Viktor is, akivel állítólag gazdasági kérdéseket vitatott meg, s a kínai kémfőnök ellátogathatott a Magyarország külföldi hírszerzésére szakosodott Információs Hivatalba is – a szerző forrásai szerint a legfelső szintű hírszerzői találkozón pedig a Budapest–Belgrád vasútvonallal kapcsolatos biztonsági kérdésekről volt szó. Mint tudjuk, ez a projekt igencsak jövedelmező az Orbán-család és a kormányfő emberei számára, hiszen Mészáros Lőrinc cégei konzorciumi partnerek, s így közvetlenül profitálnak belőle, Orbán apjának kőbányája pedig alvállalkozóként szállít túlárazott anyagokat.
Ez azonban – s ezt már mi tesszük hozzá - csak a jéghegy csúcsa, s a legfrissebb fejlemények is ezt látszanak alátámasztani. Mint az idehaza (is) nagy közfelháborodást kiváltó újabb orbáni húzás, az, hogy Magyarország magas szinten képviseltette magát a nyugati világnak, s ezen belül is elsősorban az Egyesült Államoknak és Donald Trumpnak középső ujjat mutató pekingi katonai parádén. Orbán – a húrokat nem a végletekig feszítendő – ugyan nem mert elutazni a kínai fővárosba (ha kell, ürügyként az adriai nyaralását és a kötcsei beszédre való felkészülésének a fontosságát felhozhatja), de azért a II. világháború lezárásának 80. évfordulója apropóján tartott katonai díszszemlére csak elküldte maga helyett a külügyminiszterét. Aki – a fényképek tanúsága szerint – büszkén pipiskedik Hszi Csin-ping kínai vezér, Vlagyimir Putyin orosz elnök, Kim Dzsongun észak-koreai diktátor, az iráni elnök és számos diktátor, autoriter vezető közös tablóképének az utolsó sorában.
Donald Trump elnök – saját bevallása szerint is – megnézte a parádét, s bár igyekezett jó képet vágni a dologhoz, nem örült annak, hogy Kína irányításával a világ lakosainak mintegy a felét képviselő országok élére egyértelműen odaállt Kína. Szijjártó részvétele pedig már csak ezért sem szerezhetett jó pontot Orbánnak Trump szemében. Trump amúgy is a végletekig frusztrált lehet, hiszen nem teremtett békét 24 óra alatt Ukrajnában, ahogy ígérte, s hiába ment távolabb is, hogy rávegye Vlagyimir Putyint némi engedményre, az orosz elnök sorozatosan csak átverte. Az amerikai elnök egyelőre a jelek szerint nemigen akarja rászánni magát arra, hogy – egyébként sokadszorra is megszegve a saját maga által kiszabott határidőt – újabb szankciókat vessen ki Oroszországra, de az Európai Uniótól ezt azért elvárja. S ennek hangot is adott – ami meglehetősen rossz ómen Orbán számára. A Reuters jelentése szerint ugyanis a Tettrekészek Koalíciójának párizsi ülése alatt telefonbeszélgetést folytattak az amerikai elnökkel, aki – a Reuters jelentése szerint – felszólította az európai vezetőket, hogy ne vásároljanak több orosz kőolajat, mert azzal az oroszok háborúját „etetik”. A hírügynökség idézett egy amerikai forrást, aki szerint az elnök arra is kitért, hogy Oroszország csak tavaly 1,1 milliárd eurónyi üzemanyagot érékesített Európának. Az ukrán News Ukraine tudósítása szerint Volodimir Zelenszkij a párizsi sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy Trump nagyon elégedetlen Európával az orosz kőolaj vásárlása miatt, s mint tudjuk, két ország – Magyarország és Szlovákia – az érintett ebben. Zelenszkij egyben felidézte, hogy amikor Ukrajna válaszlépést tett a saját infrastruktúráját ért orosz támadások miatt, akkor pont ez a két ország volt az, amely panaszkodott az amerikai elnöknél Ukrajnára.
Nem is olyan régen foglalkozott a Hírklikk a magyar-amerikai viszonnyal, amihez Orbán Viktor óriási reményeket fűzött még az év elején. Emlékeznek, mint mondott január 17.-én a Kossuth Rádióban? „Van az amerikai elnökkel egy megállapodásom arról, hogy egy aranykorszakot – hiszen a republikánusoktól a nagyívű gondolkodás nem áll távol, és a bátor kifejezések sem –, tehát fantasztikus, nagyívű aranykorszak következik majd az amerikai–magyar kapcsolatokban. Az, hogy a magyar gazdaság már most januárban egy repülőrajtot tudott venni, és nekilendült, annak az előfeltétele volt, hogy Donald Trump megnyerje az amerikai választásokat, és a horizontra hozza a békét, és az eddigi, három éven keresztüli, háborús időszak után végre, tehát a háború hároméves rombolása után most újra az építkezés korszaka jöjjön el, ezért mondhatjuk, hogy új korszak veszi kezdetét hétfőtől.”
Nos, ez nagyon nem jött be. Mert mit is ért el Orbán több mint fél év alatt Trumpnál? Az előző amerikai elnökség alatt, a korrupció, demokrácia-leépítés és jogállamiság-deficit miatt Magyarországra kirótt bideni „büntetéseket”, a magyar állampolgárok amerikai beutazását nehezítő vízumszigorítást 2023-ban, vagy éppen a magyar polgárokat és cégeket sújtó kettős adóztatás elkerülésének a felmondását esze ágában nincs visszacsinálnia a Trump adminisztrációnak. Meghívást Orbán máig nem kapott a Fehér Házba – holott éppen a napokban járt nála például az alig pár hete hivatalba lépett lengyel elnök. És persze hiába lengette be a magyar kormány, hogy külön gazdasági megállapodást köt majd az USA-val, elkerülendő, hogy minket is kőkeményen érjenek trumpi ámokfutás eredményeként az egekbe szökő vámok. Ez sem jött össze.
Orbánék egyetlen eredményt tudtak kicsikarni, ám az sem a magyarok javát szolgálja, hanem Orbán egyik jobbkezéét, Rogán Antalét, őt sikerült levetetni a Magnitsky-szankciós listáról. S persze legalább Orbánnak személy szerint hízeleghet az, hogy néha-néha Trump emlegeti a nevét, jó barátjának nevezve őt (igaz, annak fényében ez nem nagy dicsőség, hogy az amerikai elnök nem egyszer arról beszélt – például éppen a héten –, hogy kedveli Putyint és Kim Dzsongunt is.)
