Kétmilliárdos tanácsok – Tiborczéktól?
Moldova legendás hőse jut az eszembe, még a számítógép hőskorából való. Egy vállalat – már nem emlékszem pontosan az összegre -, mondjuk négymillió forintért számítógépet vásárol, H. Kovács a nagy összeg hallatán, azt kérdezi: miért mekkora golyói vannak annak a számológépnek? Merthogy H. Kovács az abakuszra gondol. Én nem tudom pontoson mire gondoljak, de elképzelni sem tudom, hogy milyen tanácsokat lehet adni majd’ kétmilliárd forintért.
Merthogy egy cég, történetesen Tiborcz Istvánhoz is köthető formáció, 1.9 milliárdot forintot nyert el a Magyar Turisztikai Ügynökségtől – egyedüli pályázóként, tehát versenytárs nélkül – tanácsadásért.
Szóval milyen tanácsokat lehet adni ennyi pénzért, és vajon miért nincs az állami tulajdonú cégen belül legalább egy olyan ember, aki – fizetésért – alkalmas lenne arra, hogy értelmes ötletekkel álljon elő, például a balatoni kikötőkkel kapcsolatban. És erre vajon miért nem megfelelő személy a miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel, aki ugye maga is szerződéses viszonyban van az említett ügynökséggel? Feltételezem, nem ingyen látja el feladatát, tehát a munkakörébe – és a megszerzett tudásába – bőven beleférne, hogy alapos és jó ötletekkel lássa el a cég vezetését.
Épp a minap írtunk arról, hogy egyes helyi megfigyelők szerint a siófoki kikötőben járt Orbán Ráhel és férje, Tiborcz István; szerintük azért érkezhettek oda, hogy a vitorlás kikötő esetleges privatizációjánál a legjobb sorszámot húzhassák. De könnyen lehet, hogy mindez rosszindulatú feltételezés, hiszen –elképzelhető, hogy csak a meghirdetett pályázattól függetlenül kanyarodtak a nyár fővárosába, végül is egy turisztikai szakembernek – és, hogy Orbán Ráhel az, azt bizonyítja a svájci, e tárgyban szerzett diplomája – tudnia kell, hogy a beérkező pályamű alkalmas-e a megvalósításra, vagyis jó tanácsot ad-e valaki majd’ kétmilliárdért, vagy csak hevenyészett munkát dob az asztalra. (Kis híján a többes számban írtam a pályaművet, de szerencsére rájöttem, hogy csak egy cégtől kértek pályázatot, véletlenül épp egy olyantól, amely Tiborcz Istvánhoz is köthető.)
De, ugyanakkor, Tiborcznak egy ilyen munkára aligha jut majd ideje, hiszen éppen szerdán olvashattuk, hogy az egyértelműen az ő tulajdonában lévő vállalat megkapta a Vörösmarty téri, volt Mahart székház építési engedélyét, így hát a miniszterelnöki vőnek lesz elég dolga, mire elkészül ott az ötcsillagos szálloda. Persze 1.9 milliárd azért már nem olyan aprópénz, ekkora összegért már érdemes lehajolni, netán okos időbeosztással élni, avagy a család többi tagját is bevonni a gondolkodásba, tanácsadásba.
Már persze, ha tényleg arról van szó, mint ahogy azt a hírekben olvashattuk, hogy a balatoni kikötők hasznosítása, illetve – feltételezem – modernizálása is benne van a tanácsadó vállalásában. És ebből egyáltalán nem következik, hogy a vitorlás kikötőt az állam el akarná adni; a jelentős megbízásból az tetszik ki, hogy érdemes a központi költségvetésből közel kétmilliárdot arra áldozni, hogy a lehető legjobb pályamű valósulhasson meg.
Igen ám, de azt a lehető legjobb pályaművet már akkor kiválasztották, amikor a Tiborczhoz köthető céget, mint az egyetlent, aki ehhez ért felkérték a feladatra. Illetve, jövök rá, nincs is pályamű, csak tanácsok lesznek, majd valamikor, amely tanácsok nyilván a vezérigazgató, vagy annak tanácsadója asztalán – számítógépében – landolnak. Ott pedig Orbán Ráhel szigorú szűrőjén kell átesni. De vajon mekkora tanácsok lesznek ezek potom kétmilliárdért?
