Kétséges a globális pandémiás egyezmény sorsa, pedig egy új kórokozó bármikor lesújthat a világra

Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz főigazgató a WHO múlt héten Genfben tartott végrehajtó bizottsági ülésén – a Portfolio beszámolója szerint – konkrétan úgy fogalmazott, hogy nagy csapás lenne a jövő generációi számára, ha az országok elmulasztanák a világjárványok elleni küzdelemről szóló, jogilag kötelező érvényű globális szerződés megkötésére vonatkozó májusi határidő betartását. Idehaza túlságosan sok szó eddig – legalábbis a közvélemény előtt – nemigen esett az ominózus egyezményről, ezért arra kértük Kökény Mihályt, hogy segítsen eligazodni a kérdésben. 

A világjárvány tetőfokán, 2021 tavaszán a WHO által felkért független tagokból, neves szakemberekből, korábbi állam- és kormányfőkből álló tanácsadó testület javasolta, hogy a WHO vagy az ENSZ égisze alatt hozzanak létre a pandémiák kitörése esetén kötelezően követendő nemzetközi szabályokat lefektető nemzetközi egyezményt – vázolta az ügy hátterét az egészségügyi szakértő. Ennek az lenne a feladata, hogy amikor a WHO – a meghatározott kritériumok szerint – kihirdet egy világjárványt, a nemzetközi szervezet tagállamainak a mindenkire vonatkozó komoly szabályok alapján, kötelezően együtt kell működniük. Kezdetben mindenki nagy lelkesedéssel fogadta az indítványt, majd tartottak egy rendkívüli WHO-közgyűlést, amely lényegében elindította magát a folyamatot. 2021 decemberében megalakult a tagállamok tárgyaló csoportja, amelynek a feladatául szabták, hogy dolgozza ki az egyezményt. A munka a program mentén haladt előre. Menet közben ki is tűzték az egyezmény jóváhagyásának az időpontját: a 2024. májusában tervezett WHO közgyűlés idejére. Mint Kökény megjegyezte, a hatályba lépése nem akkor lenne esedékes, hiszen meghatározott számú tagállam nemzeti törvényhozásának a ratifikálása után lépne csak életbe.

A szakember emlékeztetett arra, hogy eddig összesen egy ilyen nagy egyezmény született a WHO 75 éves történetében: a dohányzás-ellenőrzési keretegyezmény, amely 2003 óta van hatályban. Átültették a nemzeti törvényhozásokba – a magyarba is –, s komoly szerepet játszott abban, hogy valamelyest sikerült visszaszorítani a dohányzást a világban. „Ám annak elfogadásakor csak a nemzetközi dohánylobbival és -cégekkel kellett szembemenni, most azonban más a helyzet, nem kis részben azért is, mert nagyon megváltozott a nemzetközi, s a geopolitikai helyzet, így sok egyéb szempont merül fel” – mutatott rá.

Szavaiból kiderül, nem segít az sem, hogy a világjárvány intenzitása csökkent, s ezzel a politikusok kezdték elfelejteni, hogy mi történt a Covid-pandémia alatt, amikor meghalt hétmillió ember, csak Magyarországon mintegy 50 ezer. „A politika azonban hajlamos háttérbe szorítani a kellemetlen történéseket, s ezzel el is felejteni a katasztrófa idején a világjárvány leküzdésére tett ígéreteket” – állapította meg. Ez – jegyezte meg némileg keserűen – nem csak a világjárvánnyal kapcsolatos nemzetközi együttműködésre vonatkozik, hanem arra is, hogy már nem ösztökélik igazán a maszkviselést, a járványügyi éberséget, holott a koronavírus továbbra is itt él velünk, még akkor is, ha nem szed naponta többezer áldozatot világszerte.  

„Egy ilyen nemzetközi egyezménynek lenne súlya és jelentősége” – húzta alá, hozzátéve: ahogy az előkészítő munkája zajlott, több más körülmény is elterelte róla mind a vezetők, mind pedig a közvélemény figyelmét. A háborúk, az energiaválság, a globálisan érzékelhető recesszió, a humanitárius drámák hozzájárultak ahhoz, hogy világszerte egyre jobban előretörnek a populista, nacionalista erők, amelyek általában is gyengítik a globális szolidaritást.

A tárgyalások 2021 végén kezdődtek, s bár azóta is tartanak, de nagyon lassan haladnak – számolt be Kökény Mihály a folyamatokról. Úgy vélte, bár van még esély arra, hogy elfogadják az egyezményt a WHO májusi közgyűlésén, de egyelőre egy nagyon puha nyelvezetű tervezet fekszik az asztalon. Merthogy túl sok az ütközési pont, s minden ország ragaszkodik a saját álláspontjához, nincs kompromisszumkészség, így még a WHO fórumán is folyamatosan felülírják a szakmai szempontokat. 

„Nincs előrehaladás: a gazdag országok, a gyógyszercégek ragaszkodnak a vírusellenes készítmények szellemi jogának fenntartására, s nem sikerül rendezni egy sor kiemelkedően fontos kérdést” – összegezte Kökény. Példaként sorolta ezek sorában azt, hogyan juthatna érvényre a fejlődő országok elvárása az úgynevezett „vakcina-apartheid” elkerülésére; hogy kapjanak támogatást a szegény országok a helyi – generikus – vakcinatermeléshez; kapjanak forrásokat  a többi között laborok, ellátási láncok kiépítéséhez; tegyék átláthatóvá a tagállamok járványkezelését; határozzák meg a WHO majdani szerepét az egyezmény betartatásában; s döntsenek róla, lehet-e szankcionálni egy kormányt, ha nem működik együtt az egyezménynek megfelelően. Hogyan áll az Európai Unió és azon belül Magyarország a kérdéshez? – kérdeztük. Az egészségügyi szakember szerint az uniós országok nagyon szeretnének megállapodni, de a nagy országok – főként az USA, Oroszország és Kína – hozzáállása kérdéses.

„Ami Magyarországot illeti: hivatalosan nem hallani, hogy szembemenne az egyezménnyel, de könnyen elképzelhető, ismerve, hogy a retorikában és a kormányzati kommunikációban mennyire féltékenyen vigyáznak Orbánék a nemzeti szuverenitás szempontjaira” – mondta Kökény, aki szerint – bár ennek egyelőre nincs jele – nem kizárt, hogy végül csatlakoznak azokhoz, akik ilyen alapon utasítják el az elfogadását. Ugyan a Mi Hazánk már tett közzé olyan tartalmú felszólításokat, hogy vissza kell utasítani a WHO törekvéseit, de kormányzati tényezőktől ilyet még nem hallottam – szögezte le. „Ez nem azt jelenti, hogy Magyarország az ügy élére állt, de azt igen, hogy még nem tért el az uniós állásponttól.”

S hogy mi lehet mindennek a vége? Kökény Mihály szerint vagy lesz egy nagyon puha – nesze semmi, fogd meg jól – szöveg, amivel semmivel nem jutunk előbbre, mint korábban. De az is lehet, adnak még egy esélyt: tárgyalnak még egy évet, „de nem lehet tudni, a következő veszélyes kórokozó mikor sújt le” – figyelmeztetett. Mint megjegyezte: túlságosan sok napjainkban a nemzetközi konfliktus a világban, nagyon sokfélék a politikai szempontok, amik nehezítik a tárgyalásokat, holott elvben senki nem vitatja, hogy szükség volna egy ilyen egyezményre, de nem lépnek, amikor aprópénzre kell váltani ezt.