Kétséges lehet a migráns kártya sikere

A Fidesz médiája és kommunikációja rendszeresen összekapcsolja a migrációt a társadalomban folyamatosan jelen lévő egzisztenciális félelmekkel, ebben rejlik az erős mozgósító hatása. Különösen a nyugdíjasok és a vidéki lakosság körében stabilizálja a Fidesz támogatottságát, abban a körben, ahol az elmúlt hónapokban a kormánypárt szavazóbázisát a legintenzívebben támadta az ellenzéki rivális. Orbán Viktor és a Fidesz 2015-ben a migrációs válságot kihasználva, indította el bevándorlóellenes kampányait, akkor jelentek meg a plakátok, a nemzeti konzultáció, a határzár, amik drasztikusan növelték a bevándorlástól való félelmet a magyar társadalomban. A Fidesz népszerűsége emelkedő pályára állt, a Jobbik kezéből is kiütötte a témát, míg az ellenzéket defenzív pozícióba kényszerítette. Médiafölénye révén a Fidesz 2021-ig képes volt fenntartani, hogy a migráció a magyar politika központi kérdése maradjon, még akkor is, amikor valós migráció gyakorlatilag nem létezett. A következő választáson már az ukrajnai háború lett a riogatás leghatékonyabb eszköze, 2024-ben a politikai versenytársak megerősödésével egyre világosabb lett, hogy a migráció önmagában már nem jelent automatikusan választói bázisszélesítést vagy lojalitásnövelést, de az elkötelezett Fidesz-szavazóknál továbbra is erős identitásképző elem maradt.

Mennyiben lehet még ennyi idő után is hatásos a migráns-kártya kijátszása? Egyáltalán szánhatnak-e neki bármilyen szerepet az egymással szembenálló politikai oldalak a 2026-os kampányban? Zsolt Péter szociológusnak, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatójának e kérdésben kétségei vannak. A politikában nem ritka, hogy amikor valamelyik megszorongatott fél úgy érzi, csökkenek az esélyei, igyekszik visszanyúlni az olyan korábbi kommunikációs témáihoz, amelyek egyszer már sikeresnek bizonyultak. Ha nem is változatlan formában, de újabb „termékekkel” összekapcsolva – mint amilyen a közelmúltban a nemzeti szuverenitás kérdése lett – a migráció ma is alkalmasnak tűnhet bizonyos félelemkeltő narratívák felélesztésére.

„A migránsok léte zavarja a világunkat, mi a családok védelmezői vagyunk, a fiatalok biztonsága számunkra a legfontosabb, a határainkon gyülekező férfihadak potenciális veszélyt jelentenek még ma is a magyar asszonyokra, tehát mi vagyunk a garancia, hogy ettől távol lehessen tartani az országot” – idézi a fideszes narratívát Zsolt Péter. Így ismét stratégiai témaként visszatért a magyar közbeszédbe a menekültügy, amely politikai, gazdasági és társadalmi megközelítésben is újra jelentős szerepet tölt be a kormányzat és az ellenzék kommunikációjában. „A magyar társadalomban kiépült egyfajta tapasztalat az elmúlt évtizedekben: a migrációról szóló riogatás, a veszélyek hangsúlyozása és az EU-s szintű szabályozási kísérletek kudarca politikai tőkét termelt, miközben a tényleges, a mindennapi életben tapasztalható migrációs hatások korlátozottak maradtak. Sokan emlékeznek arra, hogy a korábbi, „farkast kiáltó” kampányok végül nem vezettek kézzelfogható társadalmi problémákhoz, így a mostani, a 2026-tól hatályba lépő uniós migrációs paktum sem okoz egyelőre konkrét félelmeket” – fejti ki a kutató. Hozzáteszi: Magyarországon nincs a nyugat-európaihoz hasonló migrációs tapasztalat, bár érkeznek hírek bűnügyekről és integrációs kihívásokról a kontinens más országaiból, idehaza ténylegesen nem találkozott senki tömegesen bevándorlókkal, ami kétségtelenül a kormányzat 2015 óta tartó szigorú határvédelmi gyakorlatának eredménye. A kormány joggal hangoztatja, hogy Magyarország megakadályozta az illegális bevándorlást, ezért nálunk nincsenek a „nyugatihoz” hasonló tapasztalatok. Ebből igyekeznek a 2026-os választások előtt is kommunikációs tőkét kovácsolni. 

Mennyiben lehet erős ütőkártya mindez a következő hónapokban? Az ellenzéki diskurzusban Magyar Péter szintén ellenzi a tervezett uniós migránskvótát, amely 2026-tól várhatóan újabb vitákat generál majd, hiszen a migrációs és menekültügyi paktum tervezete kötelező szolidaritást ír elő a tagállamok számára. Akik nem hajlandók kvóták szerint menedékkérőket átvenni, azoknak jelentős büntetéssel kell szembenézniük. Magyarország egyelőre ellenáll, ennek politikai és gazdasági következményei még bizonytalanok. Az unióban tehát újabb hulláma várható a migrációval kapcsolatos jogi és politikai egyeztetéseknek, melyek során a nemzetállami érdekek, a szuverenitás és a gazdasági racionalitás ütköznek az európai egységelvel és szolidaritással. A Tisza elnöke arról nem beszél, hogy ha a korábbi orbáni migráns-ellenes politikával nem szakít, hogyan remélheti az ország, hogy egy esetleges kormányváltás után hozzájuthatunk a jelenleg befagyasztott forrásokhoz? Elengedik-e az uniós bíróság által ránk rótt 200 millió eurós büntetést és a korábbi szabályozáshoz való makacs ragaszkodásunk miatt naponta fizetendő további egymilliós büntetést, ami mára 512 millióra duzzadt? Arról ő sem beszél, hogy a migrációs kvótákat az EU nem tömegméretű betelepítésnek szánja, hanem néhány tucat menekült szétosztását írja elő. Mindez a hazai politikai kommunikációban aránytalanul nagy hangsúlyt kap, az „országot fenyegető problémának” állítja be a jelenlegi kormány.

A migráció kérdése nemcsak riogatásra alkalmas, hanem legitimációs eszközként is szolgálhat a politikai hatalom megtartásához, véli Zsolt Péter. Sőt, mint mondja, a migrációs tematikában, különösen a szigorításokban Nyugat-Európa is fordulatot vett: egyre több tagállam vezet be restriktív intézkedéseket, hiszen a jobboldali politikai erők térnyerése és a közvélemény változása felgyorsította a nemzetállami fellépést a migrációval szemben. Ebből fakadóan, Orbán Viktor és a magyar kormány migrációs politikája nemcsak belföldön, hanem nemzetközileg is egyfajta „mintaként” jelent meg a konzervatív és jobboldali csoportok szemében.

A déli határon a Frontex folyamatos támogatásával a magyar határőrizet megerősödött, a 2025-ös balkáni útvonal forgalmának várható változása pedig újabb kihívásokat jelenthet. A magyar határrendészet már az idei év első hónapjaiban is jelentős számú illegális bevándorlót fogott el, ezek az esetszámok lényegesen meghaladják a korábbi évek tapasztalatait, ám továbbra sem érik el a 2015-ös migrációs válság számait, amikor csak Röszkénél több százan próbáltak áttörni egyetlen nap alatt. Ha az illegális határsértések száma növekszik, az újabb fejezetet nyithat a választási kampány narratíváiban is. 

A mindennapi életben azonban nemcsak a menekültekkel, hanem a gazdasági bevándorlókkal kapcsolatos tapasztalatok is meghatározóak. Az akkumulátorgyárakban főként távol-keleti és ukrán vendégmunkásokkal dolgoznak, ahol időnként egyre sűrűbben fordulnak elő konfliktusok. Naponta érkeznek hírek a magyar alkalmazottak elbocsátásáról, a szabadidejükben a közeli városokba szórakozni induló munkások időnként erőszakosak, vagy bűncselekményeket is elkövetnek, de ezek jelentősége nem közelíti meg azt, amit a politikai riogatás közvetít. „A magyar gazdaságban egyre nagyobb szerepet töltenek be a külföldről érkező munkások, így a társadalmi integráció és a kulturális különbségek kezelése új kihívásokat jelent” – mondja a kutató, és hozzáfűzi: kulturális szempontból nemcsak a dél-ázsiai vendégmunkások, hanem a kelet-ukrajnai és nyugat-ukrajnai munkavállalók között is lényeges különbségek vannak, bár általában az ukrán munkaerő beépülése az európai gazdaságba kevésbé konfliktusos, mint a távol-keleti vagy más kontinensekről érkező vendégmunkásoké.

A migrációs politikáról szóló társadalmi diskurzus a következő hónapokban is tovább formálódhat. „A politikai legitimitás szempontjából a migráció kérdésében egyetlen sikeresnek mondható ügy is elegendő lehet egy politikusnak ahhoz, hogy hosszú távon meghatározó maradjon, míg a konkrét társadalmi tapasztalatok és gazdasági folyamatok a háttérben lényegesebben alakítják a jövőt. A riogatás szerepe azonban csökken, a politikai tekintélyt és a sikerességet most már inkább a kézzelfogható, konkrét intézkedések és eredmények határozzák majd meg” – állítja Zsolt Péter, és hozzáfűzi: a magyar migrációs politikai diskurzus továbbra is kettős marad, egyrészt a határok védelmét és a szuverenitást hangsúlyozza majd, másrészt a gazdaság valódi szükségleteire és a nemzetközi integráció kihívásaira igyekszik választ adni. Véleménye szerint a Fidesz számára a migráció elővétele inkább pótcselekvés. Kommunikációs szalmaszál, amelynek az eredménye több ok miatt is kétséges lehet. Egyrészt maga az EU is kifoghatja a szelet Orbán vitorlájából, másrészt az eddigi magyar tapasztalatok is azt mutatják, nem ez az ország legfontosabb problémája. Igaz, korábban sem ez volt.