Kevesen jelentkeznek rendőrnek, sokan szerelnek le
„A magánéletet nem keverjük össze a hivatással, most mégis kivételt teszünk, mert egy kollégánkat ért nemtelen támadás, és ő már nem védheti meg magát. Az őt ért alaptalan vádaskodást, célozgatást, magánéletükben vájkálást visszautasítjuk. Az ország bármely településén hivatásukat lelkiismeretesen végző rendőrök tudják, nem ez alapján ítélik meg munkájukat.” Ezekkel a szavakkal reagált – néhány nap késéssel - a Magyar Rendőrség a Facebookon közzétett videójával a tragikus körülmények között elhunyt Szabó Zsoltra. Hódmezővásárhely rendőrkapitánya ugyanis öngyilkos lett, nem sokkal azután, hogy egy, a Fideszhez köthető helyi portálon névtelen cikk jelent meg és több ponton támadta a kapitány szakmai és magánéletét. A szerző az alezredes magánéletében kereste a magyarázatot a városi közbiztonság – általa feltételezett – romlására, és azt sugallta, hogy rendőrként nem a feladataira koncentrált, ezért nem alkalmas a pozíció betöltésére. Pongó Géza a Független Rendőrszakszervezet főtitkára a Hírklikknek arról beszélt, hogy sok helyen szinte tarthatatlan a rendőrök helyzete.
Idén nem ez az első olyan eset, amikor a rendőrök érdekvédelmi szervezetei is tiltakoztak, amiért a rendőröket a magánéletük vagy politikai nézeteik miatt támadják. Erősödik e téren az önökre nehezedő nyomás?
Az idén már több alkalommal is kifejeztük, hogy zavarja a testület munkáját a rendőrök magánéletében való vájkálás. Követeltük ennek a megszüntetését, jogi garanciákat kértünk a magánszféránk védelmére. Ennek az érdekvédelmi szervezetek minden arra hivatott fórumon hangot is adtak, kiadtunk állásfoglalásokat, szóvá tettük a sajtóban, a szolgálati fórumokon is. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a munkán kívüli magánéletükben, az online profiljainkban, a szabadidős tevékenységeinkben vagy a családi életünkben senki ne vájkáljon! Ne történjen megfigyelés vagy adatgyűjtés, hacsak azt nem indokolja kifejezetten egy bűncselekmény gyanúja vagy fegyelmi eljárás. Jeleztük a feletteseinknek is, hogy a szolgálaton kívüli életünkben csak a legszükségesebb esetben fogadjuk el a munkáltatói, hatósági beavatkozást, és egyenruhásként is megköveteljük az adatvédelmi szabályok szigorú betartását.
Az egyik leglátványosabb ilyen ügy Laponyi Zsolt őrmester „áthelyezése” volt, miután kifogásolta, hogy a fotója olyan toborzó hirdetésen jelent meg, ahol a KDNP logója is szerepelt.
Erről valóban nagyon sok szó esett, de olyasmi, hogy valakit a politikai nézetért retorzió érne, szinte példa nélküli. Nem is nagyon tudnék az elmúlt 20-30 évből erre másik példát említeni, de az tény, hogy az utóbbi időben valamelyest erősödtek az olyan törekvések, amelyek megpróbálták az állomány magánéletéhez kötődő egyik-másik ügyet „szolgálati szintre” emelni, s ennek alapján valakire pressziót gyakorolni.
Lát ebben valamiféle összefüggést a közbiztonságot érő bírálatokkal?
Úgy érzem, ezzel a kérdéssel rátapintott a lényegre. Kevés a rendőr, a fiatalok nem jönnek a pályára, emiatt szinte minden kapitányságon hiány van járőrökből. De ez nem csak az újoncokra, a belépőkre igaz. A munkámban számtalan szolgálati helyen megfordulok, és azt tapasztalom, hogy a kilépés oldalán is gondok vannak. Legyen szó a tisztekről, a főtisztekről, sőt, akár még a vezetőkről, kapitányokról is, egyre többen döntenek úgy, hogy a 65 éves nyugdíjkorhatárt, vagy a testület esetében engedélyezett 60 éves kort elérve, kérik a felmentésüket, vagy a rendelkezési állományba helyezésüket.
Számos megyei jogú városban hiányolják az önkormányzatok a rendőri jelenlétet. Ezek szerint nem is alaptalanul.
A szolnoki polgármester a sajtóban is szóvá tette, hogy a lakók elégedetlenek a közbiztonsággal, de hallottam már ilyet más városokban is. Gondoljon bele, milyen nehéz munkaszervezési helyzetben vannak azok a kapitányságok, ahol – nem kivételes a példa – a járőrállomány 90 százalékát nem tudják feltölteni! Ez nem jelenti azt, hogy eltűnnek az utakról a rendőrök, valójában ezeket az embereket időlegesen körzeti megbízottakkal, nyomozókkal, esetleg más beosztású rendőrökkel kénytelenek pótolni. Ez persze nem normális állapot. Ezzel túlterhelik a kollégákat, ami folyamatosan nem tartható fenn. Sokszor már nem is amiatt panaszkodnak, hogy az ilyen extra szolgálatokat nem fizetik meg, sokkal jobban hiányolják azt a nyugalmat, kiszámíthatóságot, ami a rendőrök szakmai munkájához elengedhetetlen volna. Lehet ezzel együtt élni hetekig, akár hónapokig, de hosszú éveken át már frusztráló, ha valaki nem tud családi programokat tervezni, nem tudhatja, mikor rendelik be szolgálatra, mikor indul olyan akció, ami miatt minden más programot félre kell tennie. Sokan emiatt szerelnek le.
Főleg a kistelepüléseken panaszkodnak arról, hogy terjednek az olcsó drogok, és a helyi rendőrök ezzel képtelenek leszámolni.
Nyilván ez is a már említett létszámhiánnyal függ össze. Pedig a rendőrségi vezetés bevezetett egy speciális pótlékot, amellyel éppen azokon a területeken dolgozó körzeti megbízottak munkáját kívánják honorálni, akiken a legnagyobb a lakossági nyomás a kábítószer-terjesztés vagy a bűnözés terjedése miatt. A szabályzatokat elkészítették, de úgy látszik, pénzügyi forrás nincs erre, mert az érintettek továbbra sem kapnak egyetlen forint pótlékot sem. Jogos azoknak az önkormányzatoknak a panasza is, amelyektől a megyei kapitányságok elvezényelték a körzeti megbízottakat, mert másutt van rájuk szükség, mondjuk a járőrszolgálatban hiányzó kollégákat kell velük pótolniuk. Gyakran nem is csak sima járőr feladatokra rendelik be őket, a legtöbb esetben őket riasztják, ha valami intézkedéshez rendőri közreműködést kérnek, de arra is van példa, hogy a körzeti megbízottnak folyamatosan az ügyeleti parancsnok ad feladatokat. Ilyen körülmények között nem lehet senkin számon kérni, hogy tisztességesen ellássa még a körzeti megbízotti beosztásával járó feladatokat is.
