Ki a turistákkal?
Az idegenforgalom napjainkban a legfontosabb iparág, 7 ezer milliárd eurós évi forgalmával a világgazdaság teljesítményének 10 százalékát adja. Nem kevesen sokat keresnek rajta, a szakmában dolgozók közül sokan keveset – és egyre kevésbé lelkesek az idegenforgalomtól különösen érintett országok. Vissza akarják szorítani, legalább korlátozni a rájuk zúduló tömegeket, amelyek kiszorítják őket saját városukból. Az érintettek közül egyre többen szállnak szembe ezzel a helyzettel.
Aki csütörtökön érkezett Velencébe, a világ egyik legszebb városába, azzal szembesült, hogy belépődíjat kellett fizetnie. Az egyedülálló, sajátos kezdeményezéssel azt kívánják elérni, hogy a turista-áradat ne tegye végképp élhetetlenné az V. század óta fennálló, cölöpökre épített települést. Az 5 eurós belépési díjat az év 29 kijelölt napján (ünnepi, munkaszüneti napokon, amikor a legtöbben érkeznek) azoknak kell megfizetniük, akik fél 10 és fél 5 között lépnek be a városba. Kivétel, aki ott is éjszakázik és persze ingyen jöhetnek a lakók rokonai. Aki nem tudja felmutatni a nyugtát, vagy a QR-kódot a telefonján, sokkal többet fizet Velencéért: 50-től 500 euróig terjed a büntetés.
A lagúnák városát tavaly összesen 20 millió látogató kereste fel. Ez a turista-tömeg ahhoz vezet, hogy már lépni is nehéz a szűk utcákon a forgatagban és gyakoriak a balesetek, amikor a szelfiző vendégek egymást lökik fel. Az ősi város kevesebb, mint 50 ezer lakosának (néhány évtizede még négyszer ennyien voltak) elege lett abból, hogy lakóhelyük egyfajta élhetetlen „Disneyland” lett. A lakások megfizethetetlenek, mert tulajdonosaik azokat csak pár napra adják ki jó pénzért, bezártak boltok és iskolák. Az idegenforgalom „rabul ejtette a várost”, mondják a tiltakozó polgárok. Önjelölt „kalózok” meggátolták a turistahajók belépését a városba, amit azután a sok tiltakozás hatására a hatóságok el is tiltottak: az óriás mozgó szállodák egyenként több ezer utasa legalább nem a belvárosban zúdul a partra.
Spanyolországban az idegenforgalom a nemzeti jövedelem 15 százalékát adja, és sok országban több a beutazó látogató, mint a helyi lakos: Görögországot, Portugáliát, Spanyolországot, Franciaországot, de még Csehországot is több külföldi keresi fel, mint ahányan ott élnek. A rohamosan tovább növekvő idegenforgalomnak egyik legfontosabb motorját a fapados légitársaságok jelentik.
Még jónéhány évtizeddel ezelőtt a távolabbi utazás egyfajta luxusnak számított és viszonylag kevés ember számára volt elérhető, a fapadosok lehetővé tették a tömegek mozgását a kontinens, vagy akár a világ egyik végéről a másikra. A gazdasági helyzet javulásával Európa mellett Kínában és más ázsiai országban kialakult a társadalom egy középrétege, amely meg tudja engedni magának a repülőutakat. Ha nem is gondtalanul: az olcsó repülést kínáló cégek nem ritkán megbízhatatlanok, törölnek járatokat, késnek, cserben hagyják utasaikat. Az IATA, a Légitársaságok Nemzetközi Szövetségének adatai szerint az európai légiforgalomban ez év első felében 133 százalékkal nőttek a késések, míg az elmaradt járatok száma az év első felében 146 százalékkal emelkedett. Néhány nagy német repülőtér, mint Frankfurt, Düsseldorf vagy Berlin most már arra szólítja fel az utasokat: ne két, hanem három órával korábban érkezzenek, hogy be tudjanak jelentkezni. Az Eurocontrol, az európai légi biztosítási szolgálatok egyesülése arra számít, hogy a következő másfél évtizedben hétszeresére fog emelkedni a hosszabb, akár két óráig terjedő késések száma. Mindezen gondok ellenére, a fapadosok Európában már a légiforgalom 33 százalékát bonyolítják, és arányuk tovább növekszik.
Az olcsó repülés mellett napjainkban már ugyancsak olcsón lehet autóbusszal, vonattal megtenni távolsági utakat és a turistahajók is, sok ezer emberrel a fedélzetükön, sokak számára váltak elérhetővé (miközben a hajók túlnyomó része még mindig súlyosan környezetszennyező meghajtással működik).
A nyári európai idegenforgalomnak csak a felét teszik ki a tengerparti napozásra, vagy a hegyekbe vágyók, a másik felét a hajóutasok és a városlátogatók jelentik. Aminek következménye, hogy Európa különleges városai, mint Velence, Barcelona, Róma, Párizs és társaik képét immár a turistahordák formálják. Olyan városrészek alakulnak ki múzeumokból, vendéglőkből, kocsmákból, vidámparkokból és hasonlókból, ahol a „bennszülöttek” nem élnek, csak dolgoznak. A hagyományos éttermeket is megtöltik a turisták, és kiszorítják az őslakókat, akiknek vagy nem jut hely, vagy nem tudják már megfizetni az árakat és egyre nehezebb feljutni a tömegközlekedés járműveire, hiszen azok is tele vannak a külföldiekkel, akárcsak csúcsidőben a távolsági buszok és vonatok.
Az idegenforgalom virágzásának vesztesei közül egyre többen lázadnak. Legutóbb például rossz munkakörülményeik és alacsony bérük miatt léptek sztrájkba a vezető fapados, a Ryanair pilótái, és nem egy idegenforgalmi központban már nyílt ellenségeskedésbe fordultak az események. „Tourists go home!” – írják fel a falakra több nagy turista-paradicsom utcáin. A velenceiek is ilyen táblákkal fogadták az érkezőket – még ha azok immár fizetnek is. Mallorca szigetén meghirdették „Az akció nyarát”, a sziget polgárai a fő idényben a repülőtéren és a szállodákban fognak tiltakozni az idegenáradat ellen. Palmában már dobáltak meg turistákat lócitrommal, Barcelonában volt eset, hogy lelökték őket a kerékpárról, vagy zaklatták őket a kávéházban.
Ott tavaly nem kevesebb, mint 150 ezer tüntető követelte a külföldiek áradatának megfékezését, hirdetve, hogy az idegenforgalom destabilizálja az országot. A spanyol metropolist 1990-ben 1,7 millió turista látogatta, tavaly már 32 millió – hússzor annyi, mint a katalán főváros teljes lakossága. Ezt még akkor is tűrhetetlennek találják, ha a vendégek tavaly 30 milliárd eurót költöttek el a városban. Hasonló tiltakozások vannak és korlátozó intézkedéseket hoznak, terveznek Rómában, Párizsban, Amszterdamban, Firenzében, Berlinben, Lisszabonban és másutt Európában.
Különösen veszélyeztetve érzik magukat a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek lakói. Tavaly csaknem 14 millió turista érkezett a szigetekre, amelyek összlakossága 2,2 millió. A szigetcsoport nemzeti jövedelmének több mint harmada, kereken 17 milliárd euró származik az idegenforgalomból, de a helyiek ennek ellenére korlátozást követelnek. Többek között azért, mert a turistákból egy viszonylag szűk réteg gazdagodik, míg a szigeteken – bár ezt az utazók nemigen látják – minden harmadik ember szegénynek minősül, még a szállodák alkalmazottai, pincérek, kertészek, egyebek közül is sokan kunyhókban laknak. A szakemberek szerint a Kanári-szigeteken nem a turistákkal van a baj, hanem azzal az üzleti modellel, amelyben a vállalkozó csak anyagi érdekeivel törődik, nem érdekli a közösség ügyei, a környezetvédelem, a források észszerű kihasználása. A szigeteken ismételten általános vízkorlátozást kellett bevezetni – miközben éppen a növekvő idegenforgalom miatt tovább nő a városok vízszükséglete.
