Ki mozgatja az LMP-t és Puzsért?

2019. április 9. 12:50

Már az meglepett annak idején, hogy az LMP beállt Puzsér Róbert mögé, egy valójában nem létező programot, de a nyilvánosság előtt nagyon is létező személyt támogatva. Puzsér Róbertnek ugyanis, kezdetben, nem volt más mondanivalója, mint a „sétáló Budapest” elképzelés, amelyről a mai napig nem tudjuk, hogy pontosan mit is jelent. Az LMP pedig, még ha zöld pártként is tételezi magát, inkább csak az igénytelenségéről tett tanúbizonyságot; lássuk be a Puzsér-féle gondolat szlogenként talán elegendő, koncepciónak viszont nagyon kevés.

Hogy a pártnak az extravagáns megszólalásairól ismertté vált médiaszemélyiségre miért volt szüksége, arról is csak feltételezéseink lehetnek, ám azok sem túl hízelgőek. Inkább csak az jut az eszünkbe, hogy nem rendelkeztek egyetlen olyan politikussal sem, akire felfigyelt volna a főváros lakossága, Puzsér pedig valóban feltűnést keltett főpolgármesteri ambícióival.

Nem is vette kezdetben a többség komolyan, van, aki még most sem. És erre meg is adott minden alapot a jelölt; folyamatos kifogásaival, durva videoblogjaival inkább sugallta a kívülálló, mint a versenyezni vágyó főpolgármester aspiráns képét.

És noha én egy pillanatig sem hittem abban, hogy Puzsér betartja majd a szabályokat, a megállapodásokat, mégis volt néhány kegyelmi pillanat, amikor olybá tűnt: békésen besétál az előválasztás küzdelmeibe.

A komolyságot növelte, hogy az LMP is elkötelezettjévé vált, mondjuk inkább így: elnökségi szinten hitet tett az előválasztás mellett. És, lám, mi még hajlamosak vagyunk arra, hogy egy ilyen magasra emelt döntést valóságként fogadjunk el. Ez azonban csak a naivságunkból fakad; hiába töltöttünk immár évtizedeket a magyar politika megfigyelésével, elemzésével, még mindig hajlamosak vagyunk hinni a pártoknak. Pedig nem kellene. De tekintsük most ez a gondolatot csak egy kitérőnek, térjünk vissza a jelenbe: mi is a helyzet e pillanatban a főpolgármester-jelöltséggel, az előválasztással, Puzsér és az LMP házasságával?

Menjünk sorjában. Főpolgármester jelöltünk jelenleg három van: Karácsony Gergely, Puzsér Róbert és Sermer Ádám. Utóbbi viszonylag csendesebb kampányt folytat, olykor az az érzésünk keletkezhet, nem is gondolja komolyan az indulást. Márpedig, ha lesz előválasztás, és Puzsér valóban visszalép, akkor nagy szükség lesz rá, ellenkező esetben kudarcba fullad a kezdeményezés. Az a kezdeményezés, amelyet kezdetben mindenki lenézett, leszólt, a kormánypártiak roncsderbinek nevezték, ám a váratlanul nagy érdeklődés, a lehetőségekhez mérten sok szavazó felemelte a Karácsony-Horváth Csaba csörtét is, így a második fordulóra kifejezetten komoly ambíciókkal lehetett gondolni. 

Puzsér távolmaradása viszont abból a szempontból új helyzetet teremt, hogy az a terv, hogy egy ellenzéki főpolgármester-jelölt álljon Tarlós Istvánnal szemben dugába dőlt. (Nyilván amúgy is több kihívó lenne, nyilvánvaló, hogy lesznek olyan pártok, amelyek, inkább csak zavarkeltés szempontjából, és nem tudni kinek az iniciatívái alapján neveznek valakit a küzdelembe, de az a valaki biztosan nem lesz ellenzéki aspiráns, még akkor sem, ha annak nevezi magát.)

És akkor itt fel kell tennünk a kérdést: Puzsér minek nevezi magát? Küldték őt, vagy magától jött? Ugyanez a kérdés vonatkozik az őt támogató pártra is. Mert akárhogy is próbálom magamban lezárni a múltat, nem tud nem eszembe jutni, hogy mit tett és mit nem tett az LMP egy évvel ezelőtt, az országgyűlési választások előtt, hogyan szolgálta ki a Fideszt, hogy újra meglegyen a kétharmada.

Az akkoriban még Széll Bernadettel felálló LMP hetet-havat összehordott, hogy valahogy meg-, vagy kimagyarázza a lépéseit; nem véletlen, hogy belső háborúk is kilépések sora indult el április 8-a után. Most is ez van: össze-vissza nyilatkoznak a párt képviselői, már ha megszólalnak.

A budapesti elnök, Moldován László például először nem volt hajlandó a hírklikk.hu kérdéseit megválaszolni, a sajtóosztályhoz irányított bennünket, mintha az ott dolgozó sajtómunkások lennének hivatottak megválaszolni azt a stratégiai kérdést, hogy Puzsér kiszállása az előválasztásból, egyenlő-e azzal, hogy a párt is feladja korábbi döntését.

Moldován egy-két órával később már nyilatkozott a Klubrádiónak, majd másoknak is, folyamatosan váltogatva érveit, eladdig, míg azt nem találta mondani magyarázatként, hogy Puzsér elhatározását a zuglói Fidesz-MSZP parkolási mutyi mozgatta, és amellyel ő maga teljesen egyetért.

A nyilatkozat egyértelműen azt sugallta, hogy az LMP ottmarad Puzsér mögött, azaz kiszáll az előválasztásból. Másnap, azaz kedd reggel Vágó Gábor már arról beszélt, hogy a párt elnökségének egyértelmű döntése van az előválasztás szükségességéről és támogatásáról, de a kérdés megoldására van még idő: május 26-a, az EP választás utáni időszak lesz erre a legalkalmasabb.

Nem sorolom az összes többi LMP-s megszólalást; ha jóindulatúan közelítjük meg őket, akkor teljes a zavar, nincs kialakított koncepció. Mintha Puzsér rángatná őket, de az is lehet, hogy valaki más. Lehet buta magyarázatokat adni és ellenvádaskodni azon kijelentésekre, amelyek az LMP-t végsősoron a Fideszhez kapcsolják, ám ezek akkor is csak ostobaságok maradnak, kiváltképp a párt múltja miatt.

Ki lehet találni, hogy a négy, nyilvánosság elé lépett párt kizárta Jobbikot és némiképp őket is a megállapodásból, az állítás ettől még nem lesz igaz. Moldován például maga is részese volt a tárgyalásoknak, azoknak a tárgyalásoknak, amelyekre hosszú kívánságlistával készült – a parkolási mizériáról például szó sem esett benne -, és amelyből az is kitetszett, hogy az LMP nem a Jobbikhoz köti a budapesti feltételeit.  

Szóval igazán nem lehet továbbra sem kiigazodni ennek a pártnak a törekvésein; önmagát rombolja, vagy mások késztetik erre? Ami csak azért baj, mert a közönség által várva várt közös polgármester-jelölti lista is ingatag lábon áll, de ha még taszít is rajta valaki, biztosan felborul. És akkor itt marad nekünk továbbra is Tarlós. Vele pedig a Fidesz.

Szerző: Németh Péter