Kifosztott boltok, benzinkorlátozás, halódó térerő: így áll a helyzet Iránban a lakosság szemével

Milyen most a helyzet Iránban a lakosság szempontjából, hogyan reagálnak az izraeli csapásokra?

Nagyon sokan próbálják elhagyni Teheránt, de a fővárosban tízmillió ember lakik, napközben pedig az itt dolgozókkal együtt 13-15 millióan  is megfordulnak benne. Egyszerűen nem tud mindenki elmenekülni. Két-hárommillió ember a tudásunk szerint már elhagyta Teheránt. A középosztály, illetve akkinek megvolt rá a pénze, már régebben elhagyták az országot. De sokan anyagi okokból, mások azért, mert nincs hova menniük, nem tudnak elmenekülni. Például sokan egyszerűen még dolgoznak.

Milyen a helyzet Teheránban? Úgy értem, működnek-e a közszolgáltatások, nyitva vannak-e a boltok?

A központi bazár 3-4 napja zárva van. A bankrendszer többé-kevésbé, ha nem is mondhatjuk hogy zárva van, de a működése akadozik, legalábbis az iráni bankok a legalacsonyabb fordulatszámon működnek. Rengeteg kibertámadás volt, az internet rendkívül lassú, rendszeresek az áramkimaradások, így sok vállalkozás kénytelen szüneteltetni a tevékenységét.

Tegnap mobilhálózat sem volt 5-6 órán keresztül. Az iskolai vakáció már elkezdődött, tehát az iskolák egyébként is zárva lennének, de az egyetemi vizsgákat elhalasztották. Önmagában az is sokkoló, hogy az utcák üresek, ami nagyon ritkán fordul elő egy olyan városban, ahol békeidőben 15 millió ember fordul meg egy nap.

Benzint csak korlátozottan lehet vásárolni, 15 litert lehet egy adott autóba tankolni, ez is akadályozza a mozgást.

Hova tudnak elmenekülni az emberek?

Sokan mentek északra, a Kaszpi-tenger partvidékére például. Két-három család összebútorozik egy helyen, és várják, hogy mi lesz. Reménykednek, hogy viszonylag gyorsan hazatérhetnek. A legnagyobb gond az, hogy a vidéki városokban az infrastruktúra meglehetősen korlátozott, nem arra tervezték, hogy milliónyi menekültet lássanak el, gyakorlatilag már most túl van a rendszer terhelve. Mindenütt közlekedési dugók, mert az utak nem bírják a forgalmat; minden piacot és élelmiszerboltot kiürítettek, a bizonytalanság miatt az emberek minden élelmiszert felvásároltak. De a legrosszabb, hogy igazából nem lehet azt mondani, hogy Teheránon kívül biztonságban lennének, hiszen más városokban is vannak bombázások.

Vannak olyan elképzelések, hogy az izraeli légicsapások elősegíthetik a rezsim megdöntését, a te tudásod szerint hogyan vélekednek erről az emberek Iránban?

Az iráni társadalom rendkívül megosztott, de az egyszerűség kedvéért három nagy csoportra tudnám őket osztani. Az első csoportba tartoznak a rezsim támogatói, akik most még akár többen is lehetnek, mint egyébként, ugyanis sokan úgy érzik, hogy össze kell zárni az izraeli támadással szemben. Ezt erősítette a Legfelsőbb Vezető nyilatkozata is, aki arról beszélt, hogy nemzeti ellenállásra van szükség, nem lehet megbízni más államokban, hogy majd békét és boldogságot akarnak teremteni Iránban. Ezek az emberek máskor is fogékonyak a hatalom üzeneteire. A második csoport az apolitikus, csendes többség, akik többé-kevésbé a túlélésre koncentrálnak. Rengeteg gazdasági nehézséggel kellett szembenézniük már eddig is, napi szintű gondjaik voltak.

Sokan emlékeznek még az Irak-Irán háborúra a nyolcvanas években, és rettegéssel tölti el őket a háború és a további szankciók lehetősége.

Ők elsősorban békét és stabilitást akarnak. Végül ott vannak azok, akik a rezsim ellenzéke vagy ellenfelei. Ők kezdetben örültek az izraeli beavatkozásnak, de csak addig, amíg a civil lakosságot nem érintette. Amióta lakónegyedeket is ér támadás, azóta az izraeli beavatkozást is elítélik. Alapvetően egyetértenek a csapásokkal, amennyiben ezek a rezsim bukásához vezetnek, de nem akarnak káoszt és instabilitást.

Még óvatosabbak Donald Trump nyilatkozata után, aki azt mondta, hogy meg tudnák ölni a Legfelsőbb Vezetőt, de egyelőre nem teszik. Ezt sok iráni ellenzéki úgy értelmezte, hogy Izrael, az Egyesült Államok és esetleg az Öböl-államok együttműködésével a mostani rezsim megőrzése lesz a kompromisszum, csak rendkívül meggyengített formában.

Ha a mostani rezsimet sikerülne megdönteni, ki vehetné át a hatalmat?

Hát ez nagyon érvényes kérdés, az országban nincs senki, aki el tudná vállalni ezt a felelősséget. Nincs egy közös ideál, ami mellett többséget lehetne teremteni. Számtalan ellenzéki csoport van az országban, de egyik sem lenne képes az ország vezetésére. Két évvel ezelőtt, amikor a Mahsza Amini halála miatti tüntetéseket tartották, szóba került a forradalom során elűzött sah fia, aki az Egyesült Államokban él. Most kiderült az is, hogy szoros kapcsolatot ápol Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel.

Talán ő a leginkább legitim, vagy ha nem is legitim, de favoritnak számító jelölt, de ő sem bírja az iráni társadalom teljes támogatását. Ilyen értelemben mindegy is, a fiatalok egyszerűen azt akarják, hogy a mostani rezsimnek legyen vége. Szenvednek az emberi jogok semmibe vétele, a nők elnyomása, a gazdasági válság miatt, de nem nagyon érdekli őket, hogy ki vezeti majd az országot.