Kilóra megvetetheti Vidnyánszky a színiegyetemet

Prológus

A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói június 21-ére tüntetést szerveztek az intézmény elé az intézményt magánegyetemmé alakító törvénytervezet elfogadása ellen. Legalább 200 neves művész csatlakozott a tiltakozáshoz.

Július 3-ára újabb demonstrációt szerveztek a Kossuth térre. A törvénytervezetet aznap megszavazta az országgyűlés.

Az egyetem hallgatói önkormányzata petícióban jelezte a fenntartó Innovációs és Technológiai Minisztériumnak, hogy az alapítvány vezetésébe három, általuk jelölt tagot delegáljon Palkovics miniszter.

Pénteken egy sajtóhírből értesült minden érintett, hogy az öttagú alapítvány megalakult, az elnök Vidnyánszky Attila, két tag MOL-érdekeltségű felsővezető, továbbá Rátóti Zoltán ex-színházigazgató-színész, valamint egy Lajos Tamás nevű operatőr, SZFM-jelölt egy sincs. Vasárnapra lemondott oktatói tevékenységéről Gáspár Máté, az Elméleti és Művészetközvetítői Intézet megbízott vezetője, aki egy nyilvános posztban az indokai között említette, hogy „mivel a kinevezett kuratórium az egyes részszempont-rendszereknek sem felel meg, s így összességében hatványozottan alkalmatlannak tűnik az egyetem által előzetesen megfogalmazott és kommunikált elvárásrendszernek, kollektív szerepvállalásuk számomra objektíve elfogadhatatlan. Belátva azonban, hogy a miniszteri döntés megmásítására nincsen ráhatásom, a kuratórium személyi összetétele, az abból kiolvasható hatalmi szándékok, a modellváltás elve és gyakorlati megvalósítása elleni tiltakozásul egyetemi oktatói megbízásomról és egyéb funkcióimról ezennel lemondok.”

Ezzel egy időben bejelentette távozását Zsámbéki Gábor színházi rendező is, aki 41 éve tanított az intézményben. Hasonló lépést fontolgat Gábor György filozófus és a hírek szerint, több oktató is, bár azóta újabb nevek nem bukkantak fel.

Hétfőn Csáki Judit színikritikus, a Kaposvári Egyetem Színházi Tanszékének volt vezetője, aki egy részletes posztban fejtette ki közösségi oldalán, hogy Vidnyánszky Attila miként tette tönkre a kaposvári tanszéket és rúgatta ki több kollégájával együtt – mindezt példaként felhozva arra a forgatókönyvre, ami feltehetően a SZFE sorsa is lesz.

– Ennek a történetnek vége van, a színművészeti kivégeztetett – nyilatkozta tegnap Ascher Tamás, a Katona József Színház rendezője, aki 2006 és ’14 között az intézet rektori tisztét is betöltötte.

Most csend van. Szeptember elsejétől egy teljesen új alapokra helyezett és kidolgozott szervezeti átalakítást követően, már indulnia kellene az új tanévnek.

Első csengetés – az alapítvány csak áll és néz

S hogy kik ezek az emberek és miért akarnak egy másfél évszázados, ízig-vérig magyar kultúrát ringató és világszínvonalra nevelő intézményt középszerű pitiánerséggel, de mohó hatalomvággyal péppé zúzni?

Az egyetem belső történéseire rálátó forrásunk szerint, a valódi szándék változatlanul ismeretlen. Az az egyetemen belül egyértelmű vélemény, hogy egy ilyen horderejű és mértékű átalakítást úgy végrehajtani, hogy az érintettekkel egyetlen érdemi tárgyalás sem történik, példa nélkül álló. A fenntartóval való nézeteltérés hosszú időre visszanyúló és jól dokumentált, enne ellenére is bemerevedett patthelyzet. Nem fedi a valóságot Palkovics miniszter nyilatkozata, miszerint sűrű egyeztetések közepette történt meg a váltás, mivel a kommunikáció nem merítette ki az érdemi vita és egyeztetés fogalmát – sokkal inkább egyoldalú tájékoztatások, utasítások történtek a minisztérium részéről.

Az egyetem jövőjével kapcsolatban jelenleg három forgatókönyv nyitott: vagy 1. nem változik semmi és minden megy az eddig megszokott ritmus szerint, vagy 2. minden gyökeresen megváltozik és a kuratórium diktátuma szerint kell működtetni az egyetemet; vagy 3. kidolgoznak egy új, közös együttműködést, ami mindkét fél javát szolgálja. Ahhoz viszont, hogy mindebből bármelyik is megvalósulhasson, szükség volna a másik, partneri félre, aki/ami jelenleg nincs és ez a legnagyobb probléma, ami az indulatokat is gerjeszti.

Mivel a szeptember elsejei fordulóponttól az alapítványi működéshez új alapító okirat, új SZMSZ szükséges, az egyetem jelenlegi oktatói még egy jövőbeni közös alternatíva kidolgozásába sem tudnak belefogni, ugyanis a törvényes működés részleteiről jelenleg fogalmuk sincs. Holott ezek a dokumentumok szabják meg az új működési keretet, mozgásteret, lehetőségeket és a mai napig minderről semmilyen értesítést sem kaptak. Erős a gyanú, hogy ennek okai profánul egyszerűek – még senki sem vette a bátorságot – kellő szaktudással felvértezve –, hogy egy teljesen új működési szabályzatot ki tudjon dolgozni. Ezért sem értette az egyetem vezetése, hogy miért olyan sürgős az intézmény átalakítása, ami eredetileg január egytől lépett volna hatályba, de valamilyen ismeretlen okból, mindezt előrehozták szeptember elsejére.

De legalább az alapítvány már áll és van elnöke.

Második csengetés – az államtitkári végrehajtó csendben lemond

Az eddig nyilvánosságra került két távozó oktató neve mellé feltehetően azért nem társul egyelőre több, mert démoni csapdahelyzetbe kerültek: ha maradnak, megalázó státuszba kényszerülhetnek olyan felettesek irányítása alatt, akiktől még használt autót sem vennének, ha felállnak, a diákjaikat hagyják cserben. Információink szerint, sokan fontolgatják a távozást, de egyelőre – a működési részletek ismeretének hiányában – kivárnak, hátha zökkenőmentesen élhetik tovább az eddigi hivatásukat. Sőt, még abban is bíznak, hogy a jelenlegi folyamatra hatásuk is lehet – de pont erre a csapdahelyzetre figyelmeztetett Csáki Judit írása, a kaposvári eseményeket hozva példaként. Az mindenesetre némileg árnyalja a mostani helyzetet, hogy Vidnyánszky személye főként a színházi szekciót állíthatja komoly dilemma elé, amint a filmes oktatásra jóval kevesebb ráhatása lehet.

Komoly dilemma, hogy mit lehet tenni egy olyan esetben, mint például Hegedűs D. Gézáé, aki egész nyáron több száz fiatal közül választotta ki az idei bő tucatnyi létszámú induló osztályát – hagyja őket magukra...? Az elhivatott és kiváló művész egyelőre átvágta a gordiuszi csomót azzal, hogy ifjabb Vidnyánszky Attilát választotta maga mellé tanársegédnek s így egy közös művészi látásmódot sugalmazó műhellyé védheti a saját jövőbeni tevékenységét. Persze van, aki elvi kérdésként, már az elején véleményt nyilvánít, mint tette Zsámbéki és Gáspár Máté.

De nem mindenki ilyen szerencsés.

Többen vannak, akik azt is kivárnák, hogy meglévőnek vélt pozíciójukból a kuratórium tagjait beszámoltathassák szakmai kompetenciájukról, amit az intézményt elhagyva, partvonalon kívülről már nem tehetnének meg kellő súllyal. Már csak azért is, mert a mai napig nem kaptak hivatalos értesítést a változásról, a kuratóriumi elnök a mai napig nem állt a rábízott alkotóközösség színe elé, hogy művészi hitvallását vagy legalább a kirúgandók listáját közölje. Az oktatók közül azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy minderről semmilyen hivatalos tájékoztatást sem kapnak, a profilváltás hivatalos közleményét legfeljebb kibogarászhatják az aktuális Magyar Közlönyből.

Információink szerint, a fenntartóval való zéró kommunikáció már-már nem is meglepő, ugyanis a minisztériumban is éppen eléggé eluralkodott a káosz, mivel nagyszabású átalakítások zajlanak a felsőoktatási területen – csak erről nem annyira értesítik a közvéleményt. 

A hatalmi arroganciát és cinizmust tökéletesen tükrözi az az esemény, hogy július 31-től mindeközben csendben leköszönt az intézményi átalakításokért felelős helyettes államtitkár, dr. Horváth Zita, aki a felsőoktatási modellváltás lebonyolításában volt a minisztériumi kapcsolattartásért  felelős tisztviselő, a Varga Judit-féle, magánegyetemmé alakult miskolci egyetem rektora lett. Meglepő?

Harmadik csengetés – gerillaharc vakáció helyett

Forrásunk szerint, tejesen egyértelműnek tűnik, hogy azért is hozták előre a januárra tervezett átalakítást az idei nyárra, hogy a vakációra apellálva, minél kisebb ellenállással kelljen megküzdenie a hatalomnak célja eléréséhez – és ez, lássuk be, sikerült is. Emlékezzünk vissza a ’68-as diáklázadásra – a legenda alapján, annak is a vakáció eljövetele vetett véget... Bár a legfrissebb hírek szerint, az SZFE diákönkormányzata folyamatos akciókkal készül tiltakozni, a hatalmi döntés már végleges.

Felmerül a kérdés, hogy egy 3-400 fős létszámú intézmény miért ennyire fontos a hatalomnak, milyen szimbólumot akar térdre kényszeríteni? A válasz egyértelműen a szabad alkotói attitűd megalázásának szándékában keresendő, amit az álságosan kiélezett Budapest-vidék, nemzeti-polgári, haza vagy haladás dogma máig felszított tüze táplálhat. Belső források szerint, amint eddig nem sikerült szakmai alapon, tartalmi oldalról vagy teljesítményelvűen megvalósítani a hatalomátvételt, azt most az egyszerűbb módon, az erő és a hatalom kényszerével érik el. Bárki, aki valóban szakmai, de egy más elképzelés szerinti oktatást szertett volna megvalósítani, bejelentkezhetett volna a rektori pozícióra: csak tavaly két rektori pályázat is megjelent, amire senki sem jelentkezett. Ami persze nem meglepő, mert ehhez egyrészt program, másrészt a megfelelő tudományos fokozat is szükséges, ami a jelen vezetésnek nincs és a kierőszakolt konstrukcióban már nem is szükséges. Ennél jóval kevésbé macerás a hivatalos akadémiai protokollt megkerülve, egy alapítványi beltagként vezető pozíciót szerezni – meglesz az így ócsóba’ is. Vérfagyasztó? Igen. Pragmatikus? Egyértelműen.

Epilógus

Arra a felvetésre, hogy mi vár még a Színház- és Filmművészeti Egyetemre s mindannyiunkra az eljövendő választásig (pláne azt követően), ha ilyen rezzenéstelen gátlástalansággal átgázolhat bármin a hatalom, a megkérdezett forrásaink szinte egyöntetűen biztosak abban, hogy pénz, pénz, pénz.

Egy olyan, az egyetem részéről régóta vágyott fejlesztést, beruházást kaphatnak meg azonnal Vidnyánszky színre lépésével, ami egy jó időre elkápráztathatja a szkeptikus hangokat és nézőpontokat, amint történt, történik ez a Magyar Tudományos Akadémia vagy éppen a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem esetében. Egy nagyberuházás ígéretével bárkit el lehet varázsolni, heteken belül olyan látványtervek bukkanhatnak elő, amik kész tényként prezentálhatnak egy új, ultramodern campust vagy bármi mást, amivel önigazolhatja magát az abuzáló alapítvány az abúzus fájdalommal teli gyönyörét és szükségességét.

Az a perverz helyzet állhat elő, hogy azok pénzén próbálja meg legitimizálni magát a Vidnyánszky vezette alapítvány és a hatalom, akiket megerőszakol. Nem először – és nem utoljára.