Kimutathatóan és eredményesen hergelik a magyarokat

Habár már nem láthatók az utcákon, a köztereken, az utak mentén a „Ha Magyarországra jössz...” plakátok, azok beleégtek a magyarok agyába...és lelkébe is. Lélekromboló és humánumleépítő hatásait mi sem mutatja jobban, mint a Pew Research felmérésének az eredménye, amely az elmúlt huszonnégy órában végigszáguldott a magyar sajtón. A helyzet – a magyarok negatív hozzáállása a menekültekhez és a bevándorlókhoz – egyre rosszabb, ahogy az feketén-fehéren kimutatható a különféle felmérésekből, amelyek részben a 2015-ös menekültválság előtt, részben azóta készültek. Míg 2010-ben a magyaroknak csak a 29 százaléka volt idegenellenes, 2­017 elején már 60. Tavaly – egy másik felmérés szerint – 76 százalék elutasította több menekült és 68 százalék több bevándorló befogadását.

„A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont” – ezzel a mondattal indította el Orbán Viktor 2015 januárjában a kormány bevándorlás- és menekültellenes kommunikációját.

Csak pár hónapot kellett várni, s megjelentek az ennél már sokkal durvább elutasítást közvetítő kék plakátok, majd következett a „Nemzeti Konzultáció a bevándorlásról és terrorizmusról”, majd a kormány szándékait hűen követő CÖF „migránssimogató” ellenzék – és persze a menekültek – ellenes hangulatot korbácsoló plakátkampánya, párosulva a határok lezárásával, s a folyamatosan sulykolt idegengyűlőlettel.

Az eredmény pedig alig pár hónap alatt meg is lett: a TÁRKI által 1992-től mért idegenellenesség, illetve -elfogadás addig soha nem látott negatív eredmény képet festett a magyarokról.

Erősödik, erősödik...

Ami már a grafikonon nem látszik: egy évre rá, 2017-ben már 60 százalékon állt az idegenellenesek arányát jelző oszlop. Erről számolt be a Political Capital egy kiadványa (Menekültügy és migráció Magyarországon), amely évközi adatokra is utal: 2015 áprilisában a válaszadók 46 százaléka vallott idegenellenes nézeteket, ám az év októberére jelentősen, 36 százalékra esett vissza ezek aránya, a trend azonban – sajnos – átmenetinek bizonyult. Egy 2016. eleji felmérés szerint már a válaszadók 53 százaléka mondta azt, hogy egyáltalán nem engedne menekülteket Magyarországra, 2017 elején pedig 60 százalék. Érdemes rápillantani azonban egy másik számsorra is, az idegenbarátokéra: az egykor 10 százalék feletti arány 1 százalékra csökkent.

Mindezek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a Pew Research 2018-ban készített felmérésében a magyarok már a legelutasítóbbak voltak a menekültekkel és a bevándorlókkal a megkérdezett 18 ország között. Egészen pontosan: a magyaroknak csak a 32 százaléka fogadná be a menekülteket (a világátlag 71 százalék), s még ennél is kisebb arányban, 24 százalékban a bevándorlókat (a világátlag 50 százalék). Ez utóbbi aránnyal, a 24 százalékkal a magyarok az izraeliekkel osztoznak a bevándorlókat a legkevésbé befogadó nemzetek közötti „verseny” harmadik helyén, a másodikok az olaszok 23, az elsők, 17 százalékkal a görögök. Ugyanakkor a magyarok – kétes dicsőséggel – a legelutasítóbbak a menekültekkel szemben (32 százalék fogadná csak be őket).

Akárhonnan közelítünk...

Érdekes lett volna megnézni, hogyan alakult volna a befogadás-nem befogadás kérdésre adott válasz korábban, ám sajnálatos módon pontosan ilyen felmérést nem találtunk az előző évekből a Pew Researchnél. Viszont több mást kérdéssel operálót igen, s bár ezek nem pontosan ugyanazzal a megközelítéssel igyekeznek feltárni a téma egy-egy részét, a kapott eredmények hasonló képet mutatnak.

2018-ban azt a kérdést tették fel, hogy „a jelenleginél több, kevesebb vagy ugyanannyi bevándorlót kellene beengedni az országába?”. A magyarok 72 százaléka szerint kevesebbet kellene beengedni, illetve egyáltalán nem kellene beengedni menekülteket, 22 százalék szerint ugyanannyit és csak 2 százalék szerint többet. A görögök nálunk is negatívabban álltak a kérdéshez: 82, 15, 2 százalékos válaszmegoszlással. Utánunk közvetlenül pedig az olaszok  jöttek (71, 18, 5 százalékkal), majd a negyedikek a németek lettek (58, 30, 10 százalékkal). Megjegyzendő, hogy a magyarokat kivéve a menekültkérdés ténylegesen nem csak egy rövid ideig – nálunk 2015-ben talán egy jó fél évig – jelentkezett, azóta is kitart, szemben Magyarországgal, ahol csakis a kormányzati propaganda tartja életben és élesben a már nem létező menekültválságot.

2016-ban ismét csak a fentiektől eltérően, de mégis az idegenek befogadására való hajlamot mutató felmérést készített a Pew Research, amikor arra kérdezett rá, hogy az egyre növekvő diverzitás vajon jobbá, élhetőbbé teszi-e a megkérdezett országát. A magyarok itt is az „élmezőnyben” végeztek: a görögök és az olaszok után a harmadik legnagyobb arányban (41 százalék) mondták, hogy rontják hazájuk élhetőségét a „különféle fajok, etnikai csoportok és nemzetiségűek”. Némi öröm az ürömben, hogy 39 százalék szerint nem osztanak, s nem szoroznak, miközben 17 százalék úgy vélekedett, hogy javítják.

Bár a politika a fő felelős...

Mindez azt mutatja, hogy a 2015-ös menekültválságot követően tovább romlott az előtte sem igazán a befogadásról ismert magyarok idegenellenessége. Kiválóan összegezte ezt  a Political Capital már fent említett kiadványa: „Az idegenellenesség és a félelemvezérelt előítéletesség társadalmilag érthető jelenségek, különösen Magyarországon, ahol a lakosság amúgy alig rendelkezik bármilyen tapasztalattal a bevándorlásról. A lakosság mindezért kevéssé hibáztatható, a felelősség a politikusoké, akik kihasználják a jelenlegi helyzetet”.

Mindez nagyon borús képet fest a magyar társadalomról, s annak milyenségéről, de valójában elsősorban arról a politikáról állít ki bizonyítványt, amely rájátszva a legalantasabb ösztönökre, kihasználva az emberek zsigeri félelmeit, a mástól való idegenkedést, a másra mutogatási hajlamot szisztematikusan erősítette, és erősíti továbbra is az idegengyűlöletet.

U.I.. Szubjektív, de meg kell jegyeznem, hogy egyetlen – igaz, halovány –  biztató jellel azért találkoztam a cikkhez folytatott adatgyűjtés és -bogarászás során. Azzal a ténnyel, hogy 2015-ben – megtörve egy évek óta tartó felfelé mutató trendet – éppen azután csökkent látványosan a magyarok idegenellenessége, amikor a legtöbb idegen – menekültek tízezrei – meneteltek a magyar utakon, várakoztak reménytelen körülmények között a pályaudvarokon. Amikor a magyarok ténylegesen fizikai valójukban is megtapasztalták embertársaik szenvedését, küzdelmét. 2015 áprilisáról októberre 10 százalékkal csökkent az idegenellenesek aránya Magyarországon. Igaz, ez csak átmenetinek bizonyult...