Kinek legyen a felesége Varga Judit?
Eltűnődtem, bizony én is, hogy mire vitte volna Varga Judit, ha az én feleségem. Persze nem tudom, hogy mekkora esélyem lett volna Orbán Viktorral szemben, de ez mindegy is.
Mindegy, mert Varga Judit eleve más korosztály, mint én, ráadásul még azt sem tudom, hogyan tudott volna létrejönni a találkozás. (Hozzáteszem: Varga Judit takaros menyecske, ezen a téren tehát nincs, nem lett volna probléma, legfeljebb velem… Na de ne legyünk kishitűek…) Igaz, azt sem tudom, hogy mikor lehetett volna ütközés Varga és Orbán között; azért ők is más korosztályt képviselnek, és ha OV nem miniszterelnök, akkor mi hozta volna őket össze. De hát nekem is szabad játszani a gondolattal, ha már a miniszterelnök megtette, ráadásul azzal a felütéssel, hogy férj-feleség viszonyban a feleségé lenne a prime minister cím. Jó, rendben, de akkor mi lenne Orbán? Netán igazságügy-miniszterként kezdene a Varga-kormányban? Vagy hogy lenne?
Igyekszem elképzelni az orbáni vágyat (?), ám egyelőre sehogy sem tudom. Elsőként azt kellene tisztázni, hogy maga a férj-jelölt, nős emberként, sok gyerekes apaként, sok-sok unokával a családban, miért fantáziált egy ilyen lehetőségről? Mit akart vele mondani? Hogy kell magunk elé vetíteni azt a pillanatot, amikor – immár Varga Judit férjeként – katapultálja őt a miniszterelnöki székbe. Miként lehetne ezt megvalósítani? Mi ennek a járható útja? Van-e egyáltalán? Nyilván van, ha egyszer az ország első számú embere mondta; az ő fejében biztosan van ennek kitaposott, kitaposható ösvénye? Ha hiszik, ha nem, engem tényleg érdekel: hogyan csináljunk könnyen-gyorsan miniszterelnököt a feleségünkből? Vajon Orbánon kívül hányan ismerik a receptet. Magyar Péter biztosan nem, hisz férjként csak az igazságügyi tárca vezetéséig tudta juttatni asszonyát. Ráadásul, ahogy ezt fideszes prominensektől hallhattuk, itt fordítva történtek a dolgok: a feleség révén jutott a férj zsíros állásokba, még ha nem is kormányfői székbe.
Mindegy, nem poénkodom tovább az orbáni ötleten, már csak azért sem, mert a mondatnak, feltételezem, más célja volt. Hogy mi, azt nem tudom pontosan, de elképzeléseim azért vannak. Például, hogy ezzel a bon-mot-val – ha ezt annak tekinthetjük – is Magyar Péteren akart ütni egyet. Vagyis azt akarta sugallni, hogy Varga sokkal többre vitte volna, ha nem ezt a mihaszna embert választja, ha nem ennek az árulónak szül három gyereket, ha nem megy bele egy eleve reménytelen kapcsolatba, ahol előbb-utóbb abuzálni fogják. Lehet, hogy Magyar a kapcsolat korai szakaszában még nem lazította meg az övét, nem vágta hozzá a feleséghez, de a kezdetekben látnia kellett volna, hogy egy nárcisztikus őrülttel kötötte össze az életét.
Igen, egy ilyen levezetés, utalás lehetett Orbán mondatában, más kérdés, hogy hányan jutnak, jutottak el eddig, hallván a miniszterelnök szavait. Aztán – gondolkodom – mi lehetett még a hátsó szándék, de nem jutok messzire. Az biztos, hogy a kijelentést Magyar Péternek szánta, rajta akart ütni egyet, ám ez az ütés inkább Varga hátán csattant. Hogy tudatosuljon benne, és a gyerekeiben is, hogy mennyire elcseszte az életét: lehetett volna miniszterelnök, ehelyett egy bukott miniszter és a bukásig még el se jutó Európa-parlamenti frakcióvezető lett belőle.
Azért ez sem megvetendő karrier, de hol van attól, hogy Orbán-feleség legyen. Ma ő ülne a trónon, és Magyar Pétert még távolról sem ismerné.
