Magyarországnak egy hatalomváltásnál jóval többre van szüksége

A Der Standard cikkének a szerzője három terület intézményesítését javasolja.

1/ A csatlakozás feltételévé kellene tenni a demokratikus megfordíthatóságot.

2/ Stukturált segítséget kell nyújtani az újjáépítésben. A pénzek felszabadítása szükséges, de önmagában nem elégséges. Egy valódi „újrademokratizálási terv” megköveteli az EU elkötelezettségét és tartós szolidaritását a vitatott kinevezésekkel és az intézményi blokádokkal szemben.

3/ Az uniós szerződésekben az ellenséges külföldi hatalmakhoz fűződő kötődéseket az uniós szerződésekben foglalt együttműködési kötelezettség keretében biztonsági kérdésként kell kezelni. 

Rámutatott: függetlenül a magyarországi választás kimenetelétől az EU-nak nincs terve, miután a stratégiáját évek óta görcsösen arra építi, hogy Orbán valamikor távozik hivatalából. Ha ez megtörténik, Brüsszel azt fogja remélni, hogy az ország visszatér az igaz útra. A közösség passzivitása lehetővé tette egy tagállam számára, hogy az EU-n belüli intézményekben az amerikai és orosz érdekek érvényesítőjeként működjön. Az EU adminisztratív bosszúságként kezelte Orbánt, nem pedig akként, ami: egzisztenciális fenyegetésként. Emellett eltűrte, hogy egy partner ellenséges szereplővé váljon 

A szerző Lengyelországot hozta fel példaként, ahol Brüsszel kikiáltotta a győzelmet, visszavonult, és az új kormány magára maradt, egyedül harcol. 

Az unió vezetése folyamatosan figyelmen kívül hagyja, hogy Orbán nem csak elfoglalta a magyarországi intézményeket, hanem jogszerű úton átalakította azokat, éppen azzal a céllal, hogy a hatalmát egy elvesztett választás után is megőrizze.

Ezzel kerül szembe egy új kormány.

Orbán esetleges vereségét az EU reflexszerűen helyreállásként fogja kezelni, és visszatér a normális együttműködéshez, vagyis megismétli a Varsóval szemben elkövetett hibát. Magyar örökölné az intézményi berendezkedést, de a legyőzött Orbán messze nem lenne „semlegesített Orbán”. A kormányzástól megszabadulva, orosz forrásokkal és amerikai támogatással Orbánnak minden oka meglenne, hogy felhasználja jól kiépített „mélyállamát” az új kormány akadályozására. Egy Magyar-kormány külső támogatás nélkül megbénulhat, még mielőtt bebizonyíthatná, hogy a demokratikus kormányzás működik.

Az EU-nak végre be kell ismerni, hogy Magyarország közelsége Moszkvához nem csupán a jogállamiság körüli vita, hanem biztonsági fenyegetés.

Egy új miniszterelnök belépése nem fogja automatikusan megszüntetni ezt a biztonsági kockázatot, de egy „újrademokratizálási terv” erre alkalmas lenne, anélkül, hogy változtatni kellene a szerződéseken.

A lengyelországi és – potenciálisan az Orbán utáni – magyarországi helyzet bizonyítja, hogy szükséges és régen esedékes egy olyan keret, amely a tekintélyelvű megragadás utáni demokratikus újjáépítésben nyújtott segítséget rögzíti, és amely kötelezi az uniós intézményeket, hogy ezt a folyamatot jogi, pénzügyi és politikai eszközökkel kísérjék. Ez egyben segítené a demokratikus kormányokat, hogy elkerüljék a távozó kormányok által hátrahagyott intézményi csapdákat.