Kiperelni
Amikor négy évvel ezelőtt a Kubatov Gáborhoz köthető, felelősségre máig nem vont kopasz fiatalemberek megakadályozták Nyakó István szocialista politikust, hogy állampolgári jogaival éljen, vagyis, beadjon egy népszavazási kezdeményezést, volt rá esély, hogy az érkeztető gomb lesz az év szava. Gyengébbek kedvéért: ez az a gomb, amelynek megnyomása dokumentálja, hogy valaki megérkezett a Nemzeti Választási Irodába.
Ha most vasárnap kellene az év szavára szavazni, én a kiperelni szóra voksolnék.
Változik a nyelv. Vannak szavak, amelyek valaha divatosak voltak, de ma már nem jelentenek semmit, vagy mást jelentenek, mint korábban. Más szavakkal épp az ellenkezője történik: a semmiből kerülnek elő, divatossá, vagy/és fontossá lesznek. Ilyen szónak számít ma az, hogy kiperelni.
Mindenki ismeri, de azért ideírom: azt jelenti, hogy egy párt, civil szervezet, magánszemély olyan adatokat, információkat kénytelen per útján megszerezni egy állami intézménytől, mely adatokat, információkat az adott intézménynek kötelessége lenne magától is nyilvánosságra hozni. Nem nyomás hatására, hanem önként és dalolva, merthogy demokráciában ez a kötelessége.
Mondhatjuk úgy is: morális minimum.
Ezt persze az illető intézmény is tudja, mint ahogyan azt is tudja, hogy idővel elveszíti a pert, és nyilvánosságra kell hoznia a kiperelt adatot, információt. Ennek ellenére, mégsem teszi ezt meg magától, húzza az időt, talán arra várva, hogy az állam – más hatalmi ágakhoz hasonlóan – a bíróságokat is maga alá gyűri. És akkor annak a szónak, hogy kiperelni, csak elméletileg lesz jelentése. A gyakorlatban ugyanis nem jelent majd semmit, mert a bíróságok többé soha nem a pártok, civil szervezetek, vagy éppen magánemberek, hanem az állami intézmények javára fognak dönteni.
Így mennek feledésbe a már nem használt, fölöslegessé vált szavaink, és így múlik el velük együtt a jogállam, amelyre idővel már a történészek közül sem mindenki mer emlékezni.
