Kiss Róbert Richárd: nemcsak profitot, szavazatokat is gyűjt Szijjártó

Valóban létezik olyan lehetőség, hogy a kulturális vagy a turisztikai együttműködésen túl is profitot lehessen realizálni. Bármilyen furcsán hangzik, de van értelme mindenfelé kapcsolatokat létesíteni, ezért utazhat Magyarország külgazdasági és külügyminisztere hol Ecuadorba, hol Trinidad és Tobagoba, vagy Sierra Leonéba is megállapodásokat kötni – vélte Kiss Róbert Richárd. 

Nyilván ez nem helyettesíti azt, hogy az Egyesült Államokban vagy Németországban, Franciaországban, Ausztriában, a környező országokban nagyon erős legyen a külpolitikánk hatása, és próbálkozzunk minél több gazdasági együttműködéssel. Viszont azt is látni, hogy a kereskedelmi forgalom 80 százaléka európai uniós, de ebben nagyon sok termék nem európai. „Hollandiából vesszük a virágot, de elárulom, hogy a legtöbb magyar embernek ecuadori virág lesz az esküvőjén”, mint ahogy Hollandiában kevés kakaócserje van, viszont holland kakaóból készül a reggeli innivaló – magyarázta. 

Ez azért van, mert a legnagyobb vállalatok, a leghatalmasabb bevásárlóközpontok azok európai uniós, vagy Egyesült Királyság-beli óriási, hatalmas szervezetek. Mi azt vesszük meg, amit ők behoznak. De fordítva is igaz, erre példát is mondott az újságíró. Szijjártó Péter külügyminiszter magyar-ecuadori szénhidrogén ipari és védelmi megállapodást írt alá. „Ha az első pillanatban azt halljuk, hogy védelmi megállapodás Ecuador és Magyarország között, akkor a hasunkat fogjuk.” Csakhogy kiderült, a védelmi megállapodás nem azt jelenti, hogy majd ecuadori katonák segédkeznek vagy fordítva, hanem például azt, hogy a latin-amerikai ország rendőrsége jelenleg is használ olyan pajzsokat, fegyvereket, különböző eszközöket, amelyeket Magyarországon gyártanak, vagy magyar tulajdonú cégek készítenek. Csak éppenséggel úgy jut el hozzájuk, hogy megveszik a németek, a németektől az amerikaiak, és ők Amerikából vásárolják meg ezeket. A megállapodás után gyakorlatilag közvetlenül tudnak venni ilyen magyar termékeket – ráadásul az ország próbál a fegyvergyártás, hadiipar terén erősödni –, így nagyon komoly profitot tudnak majd realizálni a különböző vállalatok és az országok is. Ez lenne a pillanatnyi gyakorlati haszon – magyarázta.

Kiss Róbert Richárd hozzátette, nagyon sok olyan szervezet van a világban, ahol szavazni kell. Magyarországnak pedig megéri szavazatokat gyűjteni, ha például egy sport- vagy kulturális esemény – akár az olimpia – helyszínének odaítéléséről van szó. Hiszen minden országnak egy szavazata van, függetlenül attól, mekkora a területe. Tehát ha hosszú távon, minél több barátunk van a világban, minél többen gondolják azt, hogy Magyarország alapvetően valami jó dolgot szeretne, annál jobb. És ebből a szempontból mindegy, hogy az adott országban diktatúra van-e vagy sem – fogalmazott az újságíró, aki eddig 178 országban járva gyűjtötte tapasztalatait.

Németh Péter megkérdezte Kiss Róbert Richárdot, mi a véleménye arról, hogy egy afrikai országgal is kötött Szijjártó Péter megállapodásokat? A válasz az volt, hogy mindenhol, mindenki Afrikát próbálja megszerezni. A kontinens országaiban most is jelen vannak az egykori gyarmatosítók, komoly kínai kolóniák, kínai, orosz, holland, német, francia befektetések működnek. Sierra Leone – ahol a magyar külügyminiszter is járt – ásványkincsekben rendkívül gazdag, gyémántot, aranyat, ezüstöt tudnak bányászni, komoly vadvilága és mezőgazdasági területe van. 

Viszont szegény országnak tekintik és bármilyen furcsa, de az egykori gyarmatosítók azt segítik, hogy ott ne legyen túlságosan komoly fellendülés. Aki például Sierra Leonéba visz egy kis gabonát, azt először felvásárolja a saját termelőitől. Nekik megéri, mert pénzükhöz jutnak, virágozna a gazdaságunk. Az afrikai országban azonban a rengeteg gabona gazdája az illetékes hadúr lenne, aki ezt piacra dobná, jóval nyomottabb áron, mint ahogy ott a termelők megtermelik. Tehát az ottani termelők tönkre mennének, ezzel tönkre vágnánk az ottani gazdaságot – világított rá az összefüggésekre.

Kiss Róbert Richárd szerint, ha elfelejtenénk a segélyek világát, és segélyek helyett inkább egészségügyi vagy hétköznapi oktatást nyújtanánk Afrika országainak, és hagynánk, hogy eldöntsék milyen társadalmat akarnak építeni, akkor valószínűleg a migrációs nyomás is csökkenne.

A Klikk Tv Mélyvíz című műsora ide kattintva nézhető meg.