Kökény Mihály: a WHO elindította egy pandémiás világegyezmény kidolgozását

– Magyarországhoz is közeledik az Omikron, körülöttünk már felütötte a fejét. Ön mit saccol, mikorra ér ide? 

– Nem vagyok jós, de azt gondolom, bármikor itt lehet. A világméretű mobilitás következtében nagyon nehéz azt követni, hogy ha nem is közvetlenül, de közvetve megérkezett-e? Azt sem tartom kizártnak, hogy már réges-rég itt van az országban. Ennek a vírusnak a jelenlétét amúgy szekvenálással, vagyis részletesebb virológiai vizsgálattal azonosítják. Döntés kérdése, hogy erre mennyire fognak odafigyelni.

– Alapjaiban miben különbözik az eddigi variánsoktól, és a magyar egészségügy fel van-e készülve rá?

– Erről a variánsról még nagyon keveset lehet tudni. Azt azonban már igen, hogy sok virológiai tulajdonságában, a tüskefehérjék tekintetében számos eltérést mutat a korábbi variánsoktól. Dél-Afrikából vannak olyan jelzések, hogy ugyan gyorsabban terjed, mint elődei, de nem okoz súlyosabb tüneteket. Ezek azonban csak előzetes jelzések, az orvosoknak, a kutatóknak több időre van ahhoz szükségük, hogy nagyobb biztonsággal tudjanak valamit állítani róla. Nagyon kevés még a tudásunk arról, hogy milyen tüneteket okoz, mennyire veszélyes. Most van egy pánikreakció, anélkül, hogy pontosan tudnánk, az Omikron mekkora kockázatot jelent. Nálunk ugyan karanténkötelezettség van az Afrikából érkező utasokkal kapcsolatban, de kevés a tesztelés, nincs kontakt-kutatás, a járványügyi munka alapvető elemei hiányoznak. Persze most minden ország fél, ezért zár, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez hatékony.

– A WHO azt mondta, az Omikron aggodalomra ad okot…

– Az kétségtelen, hogy minden ilyen új, gyorsan terjedő, nagy fertőzőképességű, potenciális kórokozó aggodalomra ad okot. Ugyanakkor nagyon meg kell fontolni mindenféle pánikszerű, gyors intézkedést. Mert lehet ugyan, hogy valamit tudunk lassítani a terjedésen, de megállítani úgysem fogjuk. Viszont azoknak a fejlődő országoknak a gazdaságát, az egészségügyét, ahonnan jelentették az Omikron megjelenését, teljesen blokkolhatja a légijáratok betiltása, a kapcsolat megszüntetése. Ma még nehéz megmondani, hogy mi indokolt, és mi nem.

– A WHO attól tart, hogy a szankcióktól való félelem miatt egyes országok nem jelentik az esetlegesen megjelenő új variánsokat?

– Pontosan. A WHO joggal tart attól, hogy azok az afrikai országok, amelyek az Omikronról tisztességgel, pontosan és azonnal tájékoztatták a nemzetközi egészségügyet, a világot, úgy, ahogy azt egyébként a nemzetközi egészségügyi rendszabályok megkövetelik, most úgy érzik, hogy „büntibe” kerültek, és gyakorlatilag elverik rajtuk a port. Tudjuk jól, hogy ezt a gyors tájékoztatást Kína, az az ország, ahonnan az egész Covid19 járvány kiindult, nem tette meg. Először csak szivárogtak az információk, és jókora késéssel lehetett a járványról többet megtudni. Ráadásul még ma is hiányoznak alapvető információk a vírus eredetéről. Ez megint csak aláhúzza annak a fontosságát, hogy legyen egy, a világjárványokra vonatkozó, kötelező érvényű egyezmény. Ez ügyben az a jó hír, hogy a startpisztoly hétfőn el is dördült. A WHO rendkívüli közgyűlése arról dönt, induljon-e el az a folyamat, amelynek végeredménye egy határozott, mindenkire kötelező érvényű pandémiás egyezmény lesz. Ez nyilván egy hosszú és bonyolult tárgyalási folyamatot tesz szükségessé, de azt fel is lehet gyorsítani.

– A WHO startpisztolyának eldördülése után mikorra lehet meg a világjárványokra vonatkozó, kötelező érvényű egyezmény?

– Azt nehéz megmondani, nagyon hosszú folyamat, mert sok geopolitikai szempont és érdek játszik itt szerepet. Ma az európai országok nagy többsége híve annak, hogy legyen egy pandémiás világegyezmény. Kína és Oroszország ez ügyben nem nyilatkozott még, de remélhetőleg nem fogják blokkolni a folyamatot. A tartalmáról nyilván óriási vita lesz, bár nagyon komoly előrelépés lenne.

– Mi a következő lépés?

– Megalakul egy kormányközi tárgyalócsoport. Volt már ilyen, húsz éve készült el a dohányzásellenes keretegyezmény. Ez fontos előrelépés volt a dohányzás visszaszorításában. Abban, hogy most milyen hosszú lesz a folyamat, sok függ a politikai elszántságtól, elkötelezettségtől. A technikai tartalma elég világosan körülírható: átláthatóság, elszámoltathatóság. Arról lesz szó benne, hogy az országok kötelezettséget vállalnak, egységesen tesznek intézkedéseket, elfogadják és elismerik e tekintetben a WHO irányító és koordináló szerepét, illetve annak alapján fognak járványügyi intézkedéseket hozni. Az, hogy szakmailag és technikailag minek kell egy ilyen egyezményben benne lennie, nem bonyolult. Azt, azonban, hogy a politikai és egyéb szempontok milyen formában befolyásolják majd ezeket a tárgyalásokat, elég nehéz megmondani. Ma a világ elég megosztott. Gondoljunk csak a most is meglevő, de a Trump-kormány idején nagyon kiélezett vitára, szembenállásra Kína és az USA között a vírus eredetéről. Ez a fajta ellentét nagyon is szerepet játszhat abban, hogy lelassulnak, blokkolódnak a tárgyalási folyamatok a pandémiás világegyezmény létrejöttében. Abban bízom: a tárgyalódelegációk tagjaiban lesz annyi bölcsesség és belátás, hogy egy ilyen közegészségügyi válsághelyzetben felül tudjanak emelkedni ezen.

– Tulajdonképpen igaza volt a WHO-nak, amikor Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a szervezet igazgatója arra figyelmeztetett, hogy a vakcina-nacionalizmus katasztrofális következményekkel járhat?

– Sajnos abból a szempontból igaza volt, hogy bár a vakcinákból óriási felajánlások voltak a szegényebb országok javára, a teljesítés szerény volt. A WHO többször mondta: az lenne a fontos, hogy legalább elkezdődjenek az oltások ott, ahol még első oltás sincs. Tudjuk, hogy az afrikai kontinensen tíz százalék körül van az átoltottság, miközben például az Európai Unióban ez meghaladja a 70 százalékot. Vagyis ezen a területen – ahogy a WHO mindig is hangsúlyozta –, nagyobb szolidaritásra van szükség. 

– Az átoltatlanság járhat azzal a következménnyel, hogy mindig újabb és újabb vírusvariánsok keletkeznek, amelyek azután körbejárják a világot? Gyakorlatilag kergetőzünk a vírussal?

– Ez egy lehetőség. Ezért fontos az, hogy mindenhova eljusson az oltás. Korszerű vakcina van. Sőt, a tudósok már azt is tudják, hogy a különböző mutánsokkal szemben hogyan lehet majd újabb és újabb hatékony vakcinákat előállítani, miként kell módosítani a hatóanyagot. És ez nem is vesz hosszú időt igénybe. De ezen a területen sokkal erősebb összefogás és koordináció szükséges. Az egy dolog, hogy az oltóanyag eljut-e mindenhová. A másik annak a szétosztása, az emberek beoltása, amit lassít a hiányzó népegészségügyi infrastruktúra a kevésbé fejlett országokban. Ezek olyan kérdések, amelyek sokkal nagyobb figyelmet követelnek. Pedig még nem is beszéltünk a precíz, egységes, korrekt tájékoztatás fontosságáról, nem beszéltünk arról, hogy ahol ez hiányzik, mennyire terjedhetnek és hathatnak a különböző összeesküvés-elméletek. Hisz' ezek még ott is korlátozzák azoknak a számát, akik hajlandóak beoltatni magukat, ahol az oltóanyag rendelkezésre áll.

– Nálunk a regisztráció nélküli oltási hét sikeresnek bizonyult, de nem volt megkésett?

– De igen. A szakemberek már régen mondták – és ez be is bizonyosodott –. az emberek egy jó részét az tartja vissza, hogy egy kormányzati honlapon előzetesen regisztrálni kell. Az emberek viszont nem szeretik megadni a személyes adataikat, mert van okuk feltételezni, hogy azokat nem csak járványügyi célból gyűjthetik. Közben persze az is kiderült, hogy előzetes regisztráció nélkül is nagyon jól mennek a dolgok. Ám nem csak ez volt az oka annak, hogy stagnált az átoltottság. Ugyan, ha nem is hatalmas mértékben, de meglendült az első oltást kérők száma, ám még mindig nincsenek elegen. Nagyon sok emberhez el kellene még jutni oltóbuszokkal a kis falvakba. Sokkal hatásosabb és egységesebb állami kommunikációt kellene folytatni arról, hogy miért is fontos az oltás, mert az más uniós országokéhoz képest még mindig rendkívül szűkös és elégtelen. Ugyan most javult egy kicsit az oltási hajlandóság, de még mindig nem lehetünk elégedettek. Mindenesetre az oltási hét fontos lépés volt a jó irányba, és remélem, hogy nem csak akcióhéten lehet majd folyamatosan, regisztráció nélkül hozzájutni az oltásokhoz. Oltóanyag van.

– Mit kellene még csinálni?

– A következő nagyon fontos lépés az lesz, ha elkezdődik az 5-11 éves gyerekek oltása. Azt jól látni, hogy ebben a korosztályban is nagyon terjed a vírus, és az iskolák, a gyerekintézmények fertőző gócként funkcionálnak.