Komoly párbeszéd, vagy ultimátum – ez a kérdés az oktatásügyi konzultáció előtt

Tényleg nem tudni, hogy milyen alapon, és kiknek szólt a meghívás – mondta a Hírklikknek Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete országos választmányának ügyvivője. Szerinte nemcsak arról van szó, hogy a konzultáción nem mindenki fejtheti ki a véleményét. Mint mondta, a tankerületi központok igazgatói felhívtak intézményvezetőket, és közölték, hogy egyes pedagógusokat küldjenek oda a konzultációra, illetve egyes intézményvezetőket, de nem az összeset is meginvitálták a rendezvényre. A PDSZ ügyvivője azt is furcsállja, hogy azoknak, akik részt vesznek az eseményen, háromnegyed órával a kezdés előtt oda kell érkezniük, vajon miért?

Azt is fölöttébb érdekesnek találja Nagy Erzsébet, ahogy ez a történet az elmúlt napokban változott. Először csak azt lehetett hallani, hogy 5-6 „renitens” intézmény igazgatóinak szóltak, és azt mondták nekik, hozzanak magukkal még egy-két embert. Miután a PDSZ megszellőztette a hírt, akkor elkezdték cáfolni azzal, hogy a meghívás intézményvezetőknek szólt, akiktől majd véleményt kérnek. A PDSZ országos választmánya válaszul levelet írt Maruzsa Zoltán államtitkárnak pénteken: „Eddig úgy tudtuk, hogy csak budapesti, „problémás” iskolák igazgatói kaptak értesítést a fent említett eseményről, de ha ez nem így van, hanem tényleges szakmai egyeztetésre kerül sor – amelyet mindenképpen üdvözölnénk –, ezúton kérjük és egyben javasoljuk, hogy ebbe vonják be a PDSZ-t is, kapjunk az eseményre meghívást.”. Ezután jött ki a hír, hogy nagyon sok embert hívnak meg, egy 500 fős teremben lesznek a Közszolgálati Egyetemen, és szó nincs arról, hogy hozzászólás lesz. (Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a Mandínernek azt nyilatkozta: „a fórumon mintegy 400 iskolaigazgató és tanár lesz jelen.

Egész napos konzultációra kerül sor, amelyen több tucat pedagógus szólalhat fel, akik saját tapasztalataikat és javaslataikat osztják majd meg. A tárca miniszteri és államtitkári szinten képviselteti majd magát, bemutatva a kormányzati álláspontot is. (…) A résztvevők és a felszólalók között egyaránt lesznek igazgatók és tanárok, fővárosiak és vidékiek, idősek és fiatalok, kis- és nagy oktatási intézmények képviselői, bizonyára részt vesznek tiltakozók és nem tiltakozók. Lesznek olyanok is, akik korábban a tiltakozások aktív részesei voltak és ők is bemutatják majd az álláspontjukat, illetve a csendes többség is.”

Nagy Erzsébet szerint most már mindenfélét hallani a hozzászólások lehetőségéről, de csak a szakszervezetek kaptak levelet arról, hogy hozzászólásra nincs lehetőségük. Azt elképzelhetőnek tartja, hogy ennek a rendezvénynek az lesz a szcenáriója: a kormány „bemondja” majd az emeléseket, amelyeket Rétvári a hozzájuk közelálló furcsa szervezetekkel már ismertetett. Eszerint három év alatt 75 százalékkal növeli a tanárok juttatását a kormány, jövőre 21, utána 25, majd 29 százalék emelést terveznek, így 770 ezer forintra nő a pedagógusok átlagbére, és cserébe még le kell mondani a sztrájkjog gyakorlásáról, vagy egyebekről. Volt már erre példa, amikor felajánlották a 200 ezer forintos szépkártyát, meg azt, hogy majd adnak szakkönyvtámogatást, csak a pedagógusok hagyják abba a sztrájkszervezést. Erre az volt az érdekvédelmi szervezetek válasza, hogy persze, adják oda az egészet, mert fontos, de összességében kevés. „Akkor ezt az ajánlatot is visszavonta a kormány, mondván, hogy mi nem tettünk eleget a kérésnek, nem állítottuk le magunkat.”

Nagy Erzsébet most is el tudja képzelni, az lesz az ajánlat, a kérés, hogy a fizetésemelésért cserébe hagyják abba a tiltakozást. „Akkor fel kell állni, és el kell jönni” - szögezte le. 

A PDSZ ügyvivője úgy véli, azért vonták meg a szót előre a szakszervezetektől, nehogy befolyásolják az ott levőket. „Itt nagyon egyszerűen szólva „becsicskításról” lesz szó, odáig jutottak el, hogy megpróbálják valamilyen módon elhallgattatni a hangadókat. Az ellenállást azonban nem ilyen egyszerű negligálni – tette hozzá Nagy Erzsébet. A PDSZ elkészítette a bértáblát arról, hogy eddig mennyi pénzt is vett ki a kormány a pedagógusok zsebéből, miután nem tartotta magát az ígéretéhez, és nem a mindenkori minimálbérhez viszonyította a tanárok fizetését. „Az látszik belőle, hogy iszonyatosan sok pénzről van szó, amihez képest a beígért 21 százalék még az infláció ellensúlyozására sem elegendő, nemhogy a hihetetlenül lemaradt bérek felzárkóztatására. Úgyhogy az EU-pénzekhez – amihez kötötték a béremelést -, nyugodtan hozzá lehetne tenni a magyar költségvetésből is. Mint ahogy más ágazatokban is sokkal komolyabb béremelésre kerül sor a központi költségvetésből, nem beszélve saját magukról.” 

Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke szerint a pénteki konzultáció kifejezetten a Fidesz-szótár szerint konzultáció. Ő már több éve mondja, hogy ki kellene adni egy Fidesz-magyar értelmező kéziszótárt, mert valószínűleg nem ugyanazokat a dolgokat értik a fogalmak alatt. A PSZ is meglepődött azon, hogy a szakszervezetet ugyan meghívták, de nem szólhat hozzá. Mégis odamennek, hogy meghallgassák az ott megjelenő igazgatókat és pedagógusokat, hiszen a kormány kommunikációját már ismerik, mi több, fél évre előre borítékolhatnák is a kommunikációs paneljeit. Abban bízik a PSZ, hogy az ott tényleg a terepről érkezett és megjelenő pedagógusok, igazgatók el tudják mondani azokat a problémákat, amik egyébként a béren kívül égető problémákat jelentenek az iskolákban, a „terepen”, a mindennapi oktatás területén a tárgyi feltételek, a szellemi, humánerőforrás feltételek tekintetében. A PSZ sem hagyta szó nélkül, hogy a rendezvényre először nem is hívták meg a szakszervezetet, ezért szerinte a kormány próbált egy „okos lány ajándéka” megoldást találni erre. Ugyan most már elmehetnek, de nem szólalhatnak meg. Elmenniük mégis muszáj rá, mert szakszervezetként nem tehetik meg, hogy távol maradnak. 

A PSZ alelnöke sem érti, miért is kell a konzultáción résztvevőknek háromnegyed órával előbb érkezniük, és nem lenne meglepve azon sem, ha be lennének kapcsolva a Közszolgálati Egyetemen bizonyos „zavaró tényezők”, hogy még véletlenül se lehessen onnan egyenesben közvetíteni, vagy fölvenni semmit. Ahogy azt sem tudni, milyen titoktartási nyilatkozatot írattathatnak alá a megjelentekkel, ha lesz ilyen. Ennek kapcsán visszautalt a december 10-i rendkívüli kormányülésre, amiről már nagyon tudjuk, mi nem hangzott el az oktatást érintően, azt viszont sokkal kevésbé, hogy mi igen. Gosztonyi Gábor azt ugyan nem tudja, mit kommunikál majd a kormány a konzultációról, de azt gyanítja, megpróbálják a jelenlevőkkel elfogadtatni, hogy megvan az EU-s pénz, és itt tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz az oktatásban. Csakhogy már réges-rég nem ez a legnagyobb probléma a magyar oktatásban. Ezért a szakszervezet semmiképp nem áll le, egyrészt, mert négy sztrájkkövetelésük van, abból a kormány az elsőt hajlandó úgy-ahogy, európai segítséggel rendezni, de van ott még másik három követelésük is. Sőt, ott van a kilenc pont is, amit a szakszervezetek és a civil szervezetek, szülők és a diákok közösen raktak össze. Vagyis nagyon sok követelés van még, amiben nemhogy a megoldás körvonalazódna, de még a párbeszéd sem kezdődött el.