Körbelőtték Orbán Viktort

Presztízsveszteség azért már most is van, hiszen – épp úgy, mint az unió, úgy általában – a Néppárt is döntésképtelen, noha tisztában van az összes olyan ténnyel, amely a magyarországi demokráciára vonatkozik. Egészen pontosan azzal, hogy mit művelt a Fidesz az elmúlt tíz évben, hogy zúzta szét azokat az értékeket, amelyek – elvileg – fontosak a szövetségnek. Ám hiába tud mindent, hiába készült több jelentés is a magyarországi helyzetről, hiába indult be a 7-es cikkely szerinti eljárás, dönteni csak nem akaródzik. Pedig már ott van az asztalon a „Bölcsek tanácsának” jelentése is, amelynek részleteit ugyan nem ismerjük, legfeljebb azt tudjuk, hogy a három tagja közül kettő barátja Orbánnak, még sem lehet biztató Orbán Viktor kormányára nézve. Állítólag februárban sem fognak határozni róla, újabb halasztást szenved az ügy, tovább lazítva ezzel az unióba vetett hitet és bizalmat.

Hogy mit intézett most Orbán Varsóban, arról természetesen nincsenek pontos információk, csak az a két közlemény áll a rendelkezésünkre, amelyet részint maguk a lengyelek, részint pedig a miniszterelnök szóvivője, Havasi Bertalan adott ki. Ezek ugyan látszólag hasonló mondatok, mégis van egy jelentős eltérés: a lengyelek a két párt lehetséges közös jövőjéről beszélnek, míg Havasi európai áttekintésről ír. A különbség valóban csak látszólagos, de ha közelebbről nézzük meg, nagyon is tartalmi, és hajlok arra, hogy megint ne Havasinak higgyek. Az eltérés ugyanis nagyon is tartalmi: az előbbi arról szól, hogy miként folytatja a lengyel és a magyar kormánypárt a közös munkát, míg az utóbbi csak maszatol. Ahogy ezt mi már itthon megszoktuk.

Amúgy mindegy is: a kérdés valójában az, hogy a mi, azaz a magyar társadalom szempontjából mi lenne a jobb: ha a Fideszt kitessékelnék – vagy távozna magától –, avagy ott maradna a Néppártban. Tamás Gáspár Miklós úgy véli – a Hírklikknek adott interjúja szerint –, az egész felvetés teljesen érdektelen. Szerinte a Néppárt nem komoly szervezet, nem tényező az európai politikát illetően. Horn Gábor ugyanakkor – egy másik interjúnkban – arról beszélt, hogy az mindenképpen jobb lenne, ha a Fidesz ott maradna, mert az legalább egyfajta kontrollt jelentene a magyar párt felett, és talán némi kötelező óvatosságot is Orbán Viktor részéről. Jómagam attól tartok, hogy egyik verzió sem tartalmazza az igazságot; nem hinném, hogy a Néppárt valóban ennyire súlytalan lenne, ugyanakkor azt sem, hogy Orbánt a tagság fegyelemre tudja kényszeríteni. Eddig sem tudta, ezután sem fogja.

Az igazi dilemma inkább talán az: milyen hatással lenne Orbán helyzetére itthon, ha elbukja a néppárti tagságot. Mostanában ugyanis egyre több a bírálat, amely házon belül fogalmazódik meg a Fidesszel kapcsolatban, és bár mindenki óvakodik attól, hogy kimondja negatív kontextusban Orbán nevét, de azt kijelenthetjük: a Vezért alaposan körbelőtték az utóbbi napokban. Lázár, G. Fodor, korábban Bencsik és most Navracsics is kijelentette: baj van a pártban. Navracsics szerint, egy éve van már csak a Fidesznek arra, hogy megfelelő irányba forduljon, különben elbukja a következő választásokat.  A dunaújvárosi időközi választáson például – példátlan módon – a kormánypárt nem indít saját jelöltet, ami nyílt bevallása annak, hogy a bajok komolyak. És ebben a helyzetben egy néppárti kiválás tovább ronthat a helyzeten, erősítheti a párt erodálását.

Régen fordult elő, hogy ilyen szavakat használhattunk a Fidesszel kapcsolatban, most azonban mindenképpen indokolt: ha hatalmon is van, mély a válság. És a válság egyik fő okozója maga az elnök. Akit – ismétlem – egyre többen rajzolnak körbe, vagy, ahogy fentebb fogalmaztam: körbelövik. A sajátjai. Egy néppárti bukás után, meglehet – bárhogy is igyekszik majd ezt is győzelemmé stilizálni – el is fogják találni. Navracsics egy évet adott neki.