Kormány kontra bírák: mégis győzhet a törvényesség
Súlyos problémának látja Bencze Mátyás jogszociológus, hogy most már az Alkotmánybíróságnak kell döntenie a szolidaritási adó ügyében indult perekben. A Fővárosi Törvényszéken az ügyet tárgyaló bírónő karakán módon megtartotta a tárgyalást, noha a közelmúltban a kormány rendeleti úton akarta megtiltani ezeknek a bírósági szakban lévő ügyeknek a folytatását. Egyúttal úgy döntött, a taláros testülettől kér állásfoglalást, miután a rendeletet alaptörvény-ellenesnek tartja. Az említett kormányrendelet nagy port kavart a bírák körében, durva beavatkoznak tekintették a lépést, amellyel a hatalom nem csupán befolyásolja vagy korlátozza a bírói függetlenséget, hanem egyenesen meg is szabja, hogy milyen döntést hozzanak. Szerintük ez a beavatkozás sérti az igazságszolgáltatás alkotmányos és uniós szerepét, egyben a hatalommegosztás és a bírói függetlenség elvét, valamint a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát, miként a jogbiztonság elvét és a tisztességes eljáráshoz való jogot egyaránt.
Bencze Mátyás jogszociológus szerint a bírák által megtámadott kormányrendeletet két szempontból érdemes értékelni: jogilag és politikailag, de a mai Alkotmánybíróság esetében a jogi elemzésnek szerinte csekély az előre jelző ereje, mert a döntéseket elsősorban politikai szempontok határozzák meg. Felidézte a taláros testület egy friss döntését, amely szerint a közmédiumok Facebook-csatornáinak nem kell kiegyensúlyozottnak lenniük, amit egy választási kampányban a demokratikus akarat kialakulásnak szempontjából rendkívül súlyos állításnak tart. Ráadásul az ítélet megszületése eljárásjogi hibákat is tartalmazott, az öttagú tanács helyett négy bíró hozta meg a határozatot.
Bencze úgy látja, a mostani ügyben jogilag két eljárás fut: az egyiket a pereket tárgyaló bírák kezdeményezték tartalmi kérdésekben, a másikat az Országos Bírói Tanács (OBT) formai okokból. A bírók által tartalmi okokból indított eljárásban több alkotmányos alapelvre hivatkoznak. Mindenekelőtt a jogállamiság elvére, mert a Magyar Államkincstáron keresztül a kormány – mint az egyik peres fél – rendeletileg döntötte el, hogy ilyen kérdésben nem lehet pert indítani, vagyis a per egyik szereplője diktálja a „játékszabályokat”. Szerinte ez súlyos probléma, sérül a hatalmi ágak megosztása azzal, ha a kormány belenyúl a bíróságok munkájába, továbbá ütközik a visszaható hatály tilalmával is, hiszen a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazzák az új szabályt. Így utólag vonják el az önkormányzatok korábban gyakorolható perindítási jogát.
A jogszociológus szerint a rendelet sérti a jogorvoslathoz való jogot is, mert általános szabály, hogy a közigazgatási döntések ellen bírói úton lehet fellépni, ezekben az ügyekben viszont ezt a bírói utat utólag elvágták. A bírói függetlenség is sérül, mert egy konkrét értelmezési kérdésben mondja meg a kormány, hogyan kell dönteni. Eddig egyértelmű volt, hogy az Államkincstár ilyen jellegű döntései megtámadhatóak, a rendelet azonban kimondta, hogy ezek nem minősülnek közigazgatási döntésnek, ezért nincs helye velük szemben jogorvoslatnak.
Győzhetnek a bírák és a főváros az Alkotmánybírósággal szemben? Bencze Mátyás szerint ezek a problémák együtt elég súlyosak ahhoz, hogy alkotmányjogi szempontból jó eséllyel meg lehessen állapítani az alkotmányellenességet. Véleménye szerint a bírák nyerési esélyei kifejezetten jók lennének, noha nem lehet kizárni, hogy ez kevéssé számítson a tényleges döntésben. Az OBT által kezdeményezett eljárást még egyértelműbbnek tartja, mert az OBT-nek joga van az igazságszolgáltatási rendszert érintő jogszabályokat véleményezni, ezeket a szabályokat a kormánytól előzetesen meg kell kapniuk, és ha ez a lépés elmarad, az Alkotmánybíróságnak a törvény szerint meg kell semmisítenie a jogszabályt. Akár visszaható hatállyal is.
Úgy érvel, hogy a kormány a közigazgatási perrendtartásba nyúlt bele, ami közvetlenül érinti a bírósághoz fordulás jogát, tehát tág értelemben egyértelműen az igazságszolgáltatási rendszert érintő jogszabályról van szó, amely az ítélkező bírák munkáját, a bírósághoz fordulást és a bírói döntési folyamatot szabályozza. A jogász szerint az Alkotmánybíróság – ha jogilag konzekvens lenne – ezt elismerhetné, de attól tart, hogy a testület akár úgy is dönthet, hogy csak a legszűkebben értelmezett bírói szervezetre és jogállásra vonatkozó szabályok tartoznak az OBT véleményezési körébe, nem pedig az eljárásjogi törvények. „Ez az én olvasatomban abszurd, de politikailag elképzelhető” – mondta.
Szóba került a szolidaritási hozzájárulás ügye is. Bencze Mátyás felidézte, hogy az Alkotmánybíróság korábban már kimondta: jogszerű lehet a szolidaritási hozzájárulás beszedése, de az elvonás nem lehet olyan mértékű, hogy veszélyeztesse az önkormányzatok feladatainak ellátását. A főváros értelmezése szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium rendelete, amely meghatározza a szolidaritási hozzájárulás mértékét, egy „normatív aktusba csomagolt egyedi jogalkalmazás”, amely kiüresíti a tisztességes hatósági ügyintézéshez és jogorvoslathoz való jogot, s a mérték megállapítását érdemben nem lehet megtámadni.
Alkotmány- és büntetőjoggal foglalkozó kutatóként a perek alapügyének számító szolidaritási adóval kapcsolatos kifogások nyerhetőségét Bencze Mátyás nem tudja megítélni, de úgy véli, az eljárásokat megszüntető rendelet komoly alkotmányjogi elveket sért. Konkrétan arra hívja fel a figyelmet, hogy az Alkotmánybíróság egyik korábbi döntése már kimondta, hogy az állam nem vonhat el korlátlan összegű forrásokat a településektől, s a vita lényege éppen az, hogy a jelenlegi elvonás mértéke ezt a határt lényegesen átlépi.
A beszélgetés végén szóba került, hogy az Európai Unió már a korábbi ítéleteinek hazai fogadtatása alapján is megfogalmazta azt a sejtését, hogy Magyarországon nyomást gyakorolnak azokra a bírákra, akik nem érik be a hazai felebviteli fórumok „szavával”, és ezért nem egyszer különféle retorziók érték őket. Ezt Bencze Mátyás „dermesztő hatásnak” nevezte, s ezzel azokra a közismert esetekre utalt, amikor az uniós fórumtól jogértelmezési tanácsot kérő bíró döntésének komoly következménye lett. Előfordult, hogy aki előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Bíróságnál, az ellen fegyelmi eljárás indult, egy másik, csak határozott időre kinevezett bírót emiatt nem véglegesítettek.
Ezeket az eseteket a szakmában elrettentő üzenetként fogták fel. Az autoriter vagy félautoriter rendszerek szívesen használják ezt a módszert, mert amennyiben működik, nem kell nyíltan megfenyegetni a bírót, elég néhány kirakatügyet prezentálni és a többség abból megérti, mit szabad és mit nem szabad annak, aki nem akar hasonlóan járni. „Úgy látom, a most tárgyalt konkrét ügy bírája nem ijedős, mert élni a törvény adta eszközökkel. Egyedi normakontrollt kezdeményezett, amellyel egyidejűleg felfüggesztette a tanács előtt zajló pereket” – mondta elismeréssel.
