Korrigálni igyekeznek egy hibás döntést a honvédségnél

Visszafoglalkoztatná a honvédség azoknak az elbocsátott tiszteknek egy részét, akiket az utóbbi hetekben egy kormányrendelet alapján szereltek le – erről Vadai Ágnes DK-s politikus beszélt az RTL Híradónak a birtokába jutott honvédségi levelek alapján. A Honvédelmi Minisztérium megerősítette, hogy igényfelmérést végeznek a leszereltek között az esetleges későbbi, nem katonai foglalkoztatásukra. 

Mint kiderült, három fő területen várják a korábban elbocsátottakat: a területvédelmi tartalékos rendszer fejlesztésében; a honvédelmi tárgyak oktatásában, a védelmi ipari feladatok ellátásában, s még a védelmi igazgatás területén is számítanak a kirúgott katonákra. Azoknak, akik gondolkodnak az ilyetén visszatérésben, egy nagyon részletes önéletrajzot kell benyújtaniuk, amiben például arra kérdeznek rá, milyen titkos társaságnak a tagjai. Az már csak hab a tortán, hogy a felmérést egy olyan cégre bízták, amely ellen a nyilvánosan elérhető cégadatok szerint három alkalommal folyt NAV-eljárás és csak egyetlen embert foglalkoztat. 

Mi történik? Alig pár hónap kellett ahhoz, hogy kiderüljön, mégis szükség van a távozókra? 

„Az elbocsátások teljesen szükségtelenek – és most bebizonyosodott, hogy – értelmetlenek is voltak, hiszen az elbocsátott katonák feladatait másoknak kell ellátniuk, ám nyilvánvalóvá vált, hogy nincs, nem elegendő a közvetlen utánpótlás” – szögezte le Szekeres Imre. Mint hozzáfűzte: a rendelkezésre álló információkból azt lehet kikövetkeztetni, hogy átcsoportosítások lesznek, a még aktívaknak kell ellátni azokat a feladatokat, amelyek eddigi felelősei már nincsenek ott, csak így kerülhetik el a hiányt ott, ahova átirányítanak. „Mindez pedig annak a beismerése, hogy értelmetlen volt a 45 éves kort elért, 25 év szolgálati idővel rendelkezők elbocsátása” – húzta alá, emlékezteve arra, hogy egy tiszti iskolát végzett katona 24-25 évesen kezdi el a pályáját, csapatszolgálatot végez, elmegy külföldi beosztásba tapasztalatot gyűjteni, majd 35 évesen kerül először felelős beosztásba. Ha a 45. évétől elbocsáthatják, akkor csak tíz éve marad pályájának a kifuttatására.

Ahogy fent mi is megírtuk, konkrétan nevesített területeken várnák a tovább-foglalkoztatásra a korábban eltávolítottakat. Vajon mit takarnak ezek? – kérdeztük, elsőként a területvédelmi tartalékos rendszer fejlesztéséről kérve információkat Szekerestől. A korábbi honvédelmi miniszter emlékeztetett arra, hogy néhány éve területvédelmi erőket hirdettek meg, aminek eleve megkérdőjelezi az értelmét, ugyanis teljesen értelmetlen területvédelemre berendezkedni egy olyan kis ország esetében, ahol a földrajzi feltételek sem adottak rá. A Honvédelmi Minisztérium elsődleges feladata olyan különleges műveleti erők biztosítása, amelyek az első lehetséges nem állami szintű, nem közvetlen állami fenyegetés által kialakított veszélyt mindaddig képesek elhárítani, amíg a szövetséges csapatok beérkeznek, és megkapják tőlük a támogatást. „Az, aki azt képzeli, hogy külön meg lehet védeni Sopront vagy Nyíregyházát, az 200-300 évvel ezelőtti katonai doktrínában gondolkodik” – mutatott rá. Majd így folytatta: ami az önkénteseket illeti, „nálunk nem önkéntesek, hanem önkényesek vannak”. Az idősebb katonák, rendőrök nyugdíját megadóztatják egészen addig, amíg el nem érik a korhatárt, kivéve, ha önkéntes szolgálatot vállalnak – indokolta a sommás megállapítását. Bebizonyosodik tehát, hogy teljesen fals és a helyzet félreértésén alapuló honvédelmi hozzáállás volt az elmúlt tíz évben – vonta le a következtetést.

A másik terület, ahova a visszafoglalkoztatottakat várják, az a honvédelmi tárgyak oktatása, védelmi ipari feladatok ellátása – ami a korábbi honvédelmi miniszter szerint nem több, mint nesze semmi, fogd meg jól. Hiszen a honvédelmi tárgyakat vagy középiskolákban, szakközépiskolákban, vagy az akadémián oktatják. De látjuk, hogy a nemzetvédelmi egyetemről elbocsátottak is hiányoznak az oktatásból, nincs, aki előadja a tantárgyakat. Ez is a korai elbocsátások értelmetlen voltát mutatja – szögezte le.

A harmadik terület, ahova várják a visszafoglalkoztatottakat, az a védelmi igazgatás területe.

Ez pedig Szekeres szerint már végképp annak a beismerése, hogy nem kellett volna elküldeni sem Honvédelmi Minisztériumtól, sem más állami szervtől a katonákat, hiszen kiderült, hogy igenis szükség van a munkaerejükre. 

„Ezt nagyon elrontották, az egész kampány totálisan felesleges volt, ugyanakkor támogatom, hogy igyekeznek korrigálni” – szögezte le a szakértő. A történteknek azonban nagyon rossz üzenete is van: ezek után, ha valaki a katonai hivatást választja, nem lehet abban biztos, hogy végig tud majd szolgálni a pályája során. Készülnie kell ugyanis arra, hogy bármikor kirúghatják, ez pedig nagyon erős visszatartó erő lesz. A tehetséges, rátermett fiatalt ezután hiába érdekli a katonai pálya, nemigen fogja azt választani, inkább valami civil pályán indul el, s nem teszi ki magát ennek az elfogadhatatlan „zökkenőnek”.

Reálisnak tartja-e, hogy az elbocsátottak visszamennek tovább-foglalkoztatottnak? – kérdeztük. Szekeres Imre igennel válaszolt, mondván: 45-50 éves, életerős nőkről és férfiakról beszélünk, akiknek ez a hivatása. Nem ismert, hogy milyen – anyagi – kényszerítő erőt alkalmaznak, arról mindenesetre keveset lehet olvasni, hogy az elbocsátottak a nyugdíjas koruk elérésig csak csekély ellátást kapnak – mutatott rá, emlékeztetve arra is, hogy az érintetteknek akár még 20 évük is van a nyugdíjkorhatár elérésig. Ráadásul nem mindenki tud ott elhelyezkedni, ahol élt, lakott, ahol a hivatását gyakorolta. Szekeres szerint tehát a lehetőséget az érintettek meg fogják ragadni, „a lehetőség biztosítása pedig támogatandó, bár ennél egyszerűbben is meg lehetett volna oldani: nem kellett volna őket elbocsátani”.