Kövér tanár úr

Dr. Dávid Ferenc       2020. február 23. 15:00 2020. feb. 23. 15:00

A 444.hu portálon olvastam a következő – harminc éve megjelent – Kövér László interjúrészletet, amelyből idézek: „Kizárásos alapon választottam a jogászságot – nem akartam tanár lenni, amit később megbántam, mert úgy érzem, hogy ez alkatomhoz illőbb hivatás lenne. Mire kijártam az egyetemet, érzelmileg és szellemiségben is teljesen eltávolodtam a jogász szakmától. (…)  Engem leginkább az háborított fel – de ezt csak utólag, főként a FIDESZ megalakítása kapcsán szerzett tapasztalatok tudatosították bennem –, hogy mennyire hiányosak a jogállamiságról vallott fogalmaink, mélyen a sztálinizmusban gyökerezik az alkotmányunk, s hogy a jog milyen képlékenyen képes kiszolgálni a hatalmat.” 

Akkor a fenti aláhúzások szerint haladok:

1. Magam előtt látom Kövér tanár urat (esetleg osztályfőnök urat) – mondjuk irodalom órán –, amint magyarázza a rakoncátlan nebulóknak az aktuális Nemzeti alaptanterv és Nemzeti kerettanterv szerint az anyagot, miközben a neveletlen kölkök fuldokolva röhögnek a lelkes tanerő korszerűtlen magyarázatain és észveszejtő következtetésein. Ezt észlelve, a morcos pedagógus az egész osztályt katonásan megfenyíti: kisebb vétségekért „körmös” jár, a nagyobb bűnök ellentételezéseként el kell olvasni Herczeg Ferenc valamennyi művét. Felriadok: de jó, hogy ez a zavaros gondolkodású ember nem lett tanár és nem keseríthette meg középiskolás diákok százainak életét. 

2. Megerősítem: Kövér dr. tényleg valóban jó messzire került a jogász szakmától. Ez annyira sikerült neki, hogy az Országgyűlés által elfogadott javaslatokat – megfelelve a futballrajongó alcsútdobozi jogász elvárásainak – gondolkodás nélkül továbbítja a köztársasági elnökhöz. Aki szintén bajszos és jogvégzett, és aki automatikusan aláír bármit, amit elé tesznek. Mindkét bajszos vezető megfontoltan elkerüli tanult szakmáját: az egyik utazik, horgászik és állandóan „zöldségekről” beszél, a másik pedig a nemzet pedellusaként próbálja fenntartani a rendet a Parlamentben, de szemmel láthatólag ez sem megy neki. A harmadik – a bajusztalan és a legravaszabb – sem tiszteli a jogot, viszont jól kézben tartja a másik kettőt, és hagyja, hogy köznevetség és közutálat tárgyai legyenek. Három jogvégzett vezeti a jogállamiságot már hírből sem ismerő országot.

3. Kövér úr harminc éve tudja, hogy a jog – rossz esetben – a politika szolgálólánya. Így volt ez 30-50 éve is, és sajnos így van ez most is. Bírókat és ügyvédeket zaklatnak azért, mert a törvények betartása figyelembe vételével akarják munkájukat végezni. A hatalom jelenlegi képviselői kisebbségeket állítanak pellengérre, és folyamatosan a gyűlölet keltése és az ellentétek szítása érdekében hozzák törvényeiket, amelyeket Kövér és Áder szentesít. Kövér harminc éve talán még őszinte volt, hiszen a fenti sorok azt tanúsítják, hogy hiányosak voltak a jogállamiságról vallott fogalmai, nézetei. A probléma csak az, hogy három évtized múltán, azt tapasztaljuk, hogy országunk vezetői (köztük a házelnök) azért nem találják a jogállamisághoz vezető utat, mert igazából soha nem is keresték. Nem volt érdekük, és most sem az.

A végére már csak egy jelentéktelen kérdésem marad. Ön szerint melyik szakma illett volna legjobban Kövér László alkatához?