Krausz Ferenc szerint tragikus az EU kettős mércéje
Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikust Neumann professzori címmel tüntette ki a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME). A tudós korábban a Műegyetem munkatársa is volt. A címátadó után zártkörű sajtóbeszélgetésen elmondta véleményét a magyar tudományosság jövőjéről, a tanárok nyomorúságáról és az alapítványi modellváltásról is.
Krausz Ferenc 1985-ben szerzett villamosmérnöki diplomát a Műegyetemen. Kutatómunkáját a BME Fizikai Intézetében kezdte, három évig az egyetem lézer laboratóriumában tevékenykedett. Ő a BME 4. Nobel-díjasa – írta az Egyetem közösségi oldalán.
Most pedig megkapta a Neumann professzori címet. Ebből az alkalomból zártkörű beszélgetésen kérdezhették a tudóst.
A Magyar Hang szerint a kutató nem foglalt egyértelműen állást a sokak szerint az egyetemi autonómia ellen kitalált rendszerrel kapcsolatban, viszont a saját kutatóintézetét pozitív példaként említette. Annak köszönhetően, hogy az általa vezetett Molekulárisujjlenyomat-kutató Központ (CMF) bekerült a modellváltásba, a Semmelweis Egyetemet működtető alapítvány alá, „gyakorlatilag ugyanolyan közfinanszírozási szerződést köt velünk a magyar kormány”, mint ami az egyetemek működtetésre vonatkozik, így a projekt finanszírozása 2030-ig biztosított.
A lap megjegyzi, hogy emögött az áll, hogy a Krausz Ferenc által vezetett kutatóintézetet a kormány a korábbi 20 milliárd forint után a következő években újabb 75 milliárd forinttal fogja támogatni. A CMF olyan vizsgálati módszereket fejleszt, amelyek alapját Krausz és munkatársainak felfedezései adják. A vizsgálatok lézeres technológiával történnek, és a vér összetevőinek molekuláris változásait keresik. A támogatás bejelentése után nem sokkal került nyilvánosságra, hogy a CMF a Semmelweis Egyetemet is működtető Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítvány felügyelete alá kerül, tehát az irányítása alapítványi modell szerint folyik tovább.
Felmerült ezután, hogy az alapítványi modellben működő intézményeket a politikai befolyás lehetősége miatt kizárta az Európai Bizottság a legtöbb EU-s kutatási pályázatból. Ezen a ponton Krausz Ferenc a kormány képviselőitől megszokott „kettős mérce” típusú állításokat kezdte hangoztatni: „Ez egy egészen tragikus helyzet, ami nyilván hosszú távon nem tartható fent, és én meg is vagyok győződve arról, hogy ez az állapot hamarosan meg fog szűnni. Maximum egy-két év alatt.
Ez a helyzet nem tartható, mert igazából a jelenlegi magyar rendszer az első gyermekbetegségeit kiküszöbölve, tulajdonképpen teljesen rásimul a Nyugat-Európában használatos rendszerre. Tucatnyi példát lehet említeni, ahol egyetemek alapítványi formában működnek.”
Amikor megjegyezte az újságíró, hogy nem minden akadémiai dolgozó ekkora rajongója az alapítványi modellváltásnak, Krausz Ferenc így pontosított: „nem mondtam semmit arról, hogy ez a rendszer, hogy működik. Én nem mondtam, hogy jól működik, mert nem is tudom, hogy hogy működik a rendszer. Én azt mondtam, hogy mi konkrétan a célprojektünkkel jelenleg profitálunk a rendszerből, mert azáltal, hogy bekerültünk ebbe a rendszerbe, sokkal nagyobb tervezési biztonságunk van, mégpedig hat évre.”
A fizikus úgy látja, hogy a tanárok helyzete kulcskérdés, a lehető legnagyobb hangsúlyt kell helyezni a tanári pályára lépő diákokra, amit „nyilvánvalóan nem lehet másképp, mint anyagi megbecsüléssel”. Szerinte az a tervezet, hogy a tanárok a diplomások átlagfizetésének a 80 százalékát keressék, első lépésnek jó, de szerinte a minimum 100 százalékot kellene megcélozni.
