Krúbi: ez ugyanolyan állóvíz, mint a szocializmus volt, az előző Nagy Testvért lecseréltük Orbánra
Pénteken jelent meg Krúbi harmadik albuma, ennek apropóján adott interjút többek közt a politikai indíttatásairól, az öregedő magyar sztárokról és az új popzenei nemzedékről.
A III. Krúbi című album – ahogy azt a rappertől megszoktuk – többek között ironikusan és kiábrándultan erősen politikus dalokat tartalmaz. Mint a Recordernek adott interjúban fogalmaz, a 2022-es választások után megváltozott a politikához való viszonya – írja a beszélgetést szemléző hvg.hu.
„Előtte is kiábrándult voltam, de akkor még tudtam átmenetiként tekinteni a magyar politikai klímára, aminek jön majd helyére valami, ami vagy jobb lesz, vagy rosszabb. '22-ben viszont az a lesújtó, és egyben megnyugtató érzés tört rám, hogy ez a rendszer konstans. Az ellenzéki összefogás halálpontosan ugyanakkora kudarcot vallott, mint előtte bármi más, pedig már a Fidesztől függetlenül se lehetett érte lelkesedni. Elkezdtem azt érezni, hogy amíg Orbán ki nem öregszik a politikából, addig ő marad a mi új Kádárunk – három-négy ciklusig még biztosan. A választások óta azt érzem, hogy ez ugyanolyan állóvíz, mint a szocializmus volt, és a rendszerváltás rövid ideig tartó illúziója után csupán annyi történt, hogy az előző Nagy Testvért lecseréltük Orbánra” – mondta.
Hozzátette azt is, hogy ő sose gondolta, hogy a dalai bármit változtatnának a hazai politikai kultúrán. „Csak a sajtóban ezt másképp kezelik, mert ott mindent el kell helyezni egy végletes skálán, hogy hú, most megmozdult valami, a fiatalok azt kántálják, hogy Mocskos Fidesz!, szóval velünk vannak. A kormánypárti sajtóban pedig azt szajkózzák, ha bárminemű kritika éri a kormányt, hogy annak csak az lehet az oka, hogy pénzelik valahonnan. Valójában meg annyi történt, hogy egy ember csinált egy jó rapkoncertet, és mint annyi mindent, a politikával kapcsolatos gondolatait is beleírta, és ezt egy csomó ember élvezte, mert hasonlóan gondolkodik ebben a kérdésben. Ennek nincs politikai jelentősége, ez szimplán csak egy művészi megnyilvánulás. Nem akarok a forradalmár szerepében tetszelegni, amikor nem érzem magam annak. Régen se éreztem, most már meg pláne.”
Az interjúban szó van a magyar zenei életben tapasztalható új generációról is. Az elmúlt években itthon is lettek mainstream sikereket elérő előadók, akik látványosan önazonos és helyenként elég kísérletező zenét írnak – mondja. „Én az elsők között lehettem ebben a hullámban, amivel aztán a Carson Coma, Azahriah vagy Dzsúdló is felbukkant. Korábban a siker eléréséhez az kellett, hogy játsszon a rádió, az pedig korlátokat rak a zenére. Azóta ez megváltozott.”
Azahriah szerinte „a hazai Taylor Swift vagy Harry Styles, tehát a legnagyobb popszupersztár jelenleg”, aki viszont sokkal jobb zenét csinál, mint az említett sztárok.
Az egyik dallal kapcsolatban azt is kifejti, hogy nehéz fiatalos, vulgáris előadóként megöregedni.
„Különféle példák vannak erre, rosszak és jók is. Nagy Feró lázadóból seggnyaló lett. A Tankcsapda a fiatalkori lázadást kereskedelmi formában csomagolja újra és újra és újra, de már nincs meg benne az a tűz. A Killakikittben zord raparcokból lenyugodott harmincas faszik lettek, akik ebben vezetik le a mindennapi feszkót, de közben önmagukból is tudnak viccet űzni. Vagy ott van a Ganxsta, akiről azt érzed, hogy ugyanaz a csávó, mint 30 éve volt. Az biztos, hogy nehéz ebben ízlésesen megöregedni.”
