Különadók, áfakulcs-emelés, forráselvonás jöhet, vagyonadó és többkulcsos szja nem

Egyelőre nem tudni, mit tervez a negyedik Orbán-kormány az elődjétől, a harmadik Orbán-kormánytól örökölt kifosztott költségvetés, az elszabadult árak, a százmilliárdokat felemésztő különféle árbefagyasztások, a magas államadósság, stb. kezelésére. És akkor még nem is szóltunk a szétvert egészségügy és oktatás talpra állításának áráról. Ez utóbbiakkal egyelőre biztosan nem fog komolyan foglalkozni a kormány (nem véletlen, hogy a hírek szerint sem külön egészségügyi, sem külön oktatási tárcát nem tervez), ám a választási osztogatás és az elhibázott gazdaságpolitika (rezsicsökkentés és „csirkefarhát-stop”) miatt (is) elszállt költségvetési hiányt, s az ismét az egekbe nőtt államadósságot valahogyan kezelni kell. Arról, hogy ezt hogyan képzelik el, még nem nagyon szivárogtak ki információk, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter is csak annyit mondott a minap, hogy nem kizárt az ágazati különadók ismételt bevezetése. Arra is voltak már utalások, hogy ha tehetnék, emelnének az áfakulcson. Már pedzegetik a rezsicsökkentés rendszerének átalakítgatását is. Ám, amit minden fideszes – élén Orbánnal – állandóan hangoztat, megszorítás pedig nem lesz.

Tényleg megúszhatjuk anélkül? Mellár Tamást kérdeztük.

Nemigen – derült ki mindabból, amit a Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnöke, közgazdász, országgyűlési képviselő mondott portálunknak. Azt viszont biztosan állítja, hogy Orbánék megpróbálnak majd elkerülni minden olyan intézkedést, amely hasonlítana a 2010 előtti válságkezelési lépésekhez. „Ez nyilvánvaló, hiszen 12 éven át arról beszéltek, hogy a baloldali ellenzék mindig csak megszorít, ők bezzeg nem”.

Ismét jöhetnek a különadók

Ha megnézzük, hogy 2010-ben mivel operáltak a „nem megszorításos megszorítások” keretében, akkor azt látjuk, hogy nagyon komoly eleme volt a Fidesz programjának a különadók kivetése. Vajon most is ez várható, kiváltképpen annak fényében, hogy már utaltak is erre? Mellár Tamás is elképzelhető tart ilyen lépést. Úgy látja, hogy „veszélyben” lehetnek például a bankok, a biztosítók, a kiskereskedelem. De ma már más helyzet, hiszen a pénzügyi szférában az elmúlt 13 évben, a három egymást követő Orbán-kormánynak köszönhetően, ma már a „sajátjait” is bántanák az intézkedések – vetettük közbe. „Tény, hogy átalakult például a hazai bankok tulajdonosi szerkezete, s ma már a bankrendszer több mint a fele hazai tulajdonban van, értsd ez alatt: Orbán köreihez tartozó cégek a tulajdonosok” – értett egyet Mellár, majd némileg ironikusan, de a tartalmat tekintve, teljesen komolyan hozzátette: „nyilván olyan konstrukciókat találnak ki, hogy általuk ne sújtsák az övéiket”.

Szerinte egyébként is ahhoz az orbáni célhoz igazítanak minden meghozandó intézkedést, hogy minél kisebb mértékben ártson a kurzus által preferált társadalmi csoportoknak, s persze a saját köreikhez tartozó embereknek. Amikor adót vetnek ki, akkor vélhetően a külföldi többségi tulajdonban lévő vállalkozásokat – például a kiskereskedelemben a külföldi láncok hazai leányvállalatait – is meg fogják találni, hiszen soha nem is szerette őket ez a kormány – fejtegette Mellár Tamás.

A pluszterhet nem a sajátjaikra rakják

Még az adóknál maradva: kósza hírek már hallatszottak arról is, hogy esetleg tovább emelik az általános forgalmi adót. S hogy hova még? Hát majd a 27 százalékos kulcsot 30 százalékosra. Mondjuk már a 27 százalékos áfakulcs is a világ legmagasabbjai között van – jegyezte meg Mellár.

Nyilván nem nagyon akarják visszaállítani a progresszív, többkulcsos jövedelemadó-rendszert ami pedig fontosabb lenne, bár nem feltétlenül a nagy költségvetési bevétel szempontjából – mondta, rámutatva: „borítékolható, hogy nem fogják a gazdag embereket adóztatni, hiszen azt a kört támogatják”.

Ez motiválja a kormány abban is, hogy – válság ide, válság oda – nem vezetik be a vagyonadót sem, ami még akkor is komoly bevételt hozna, ha csak egy átmeneti ideig, egy-két évig élne – hozott be még egy példát a sajátjaik védelme miatt szóba sem kerülő adólépésre. „Pedig egy normális országban több százmilliós vagyon felett, a válságra tekintettel, bizonyos vagyondézsmát kivetnének, de nálunk ez nyilán elképzelhetetlen”. Ez egyébként nem is veszélyeztetné a középosztály pozícióját és a középosztályosodást sem, hiszen ennek a küszöbét magasan kellene meghúzni – fejtegette. Ám politikai okokból nem fogják megtenni.

„Persze az lenne inkább a normális, ha jelentősen csökkentenék a kiadásokat, csak hát az nehéz lenne az Orbán-kormánynak, mert valójában ezek a kiadások táplálják azt a vállalkozói kört, amelyikre a hatalmuk alapozódik” – jegyezte meg.

Önkormányzati forráselvonás – szelektív kompenzációval

Azt azonban el tudja képzelni („bár nem szeretnék ötleteket adni”), hogy bizonyos kiadáscsökkentést az önkormányzatokra terhelnek. Majd kiadáscsökkentési programokat fognak meghirdetni („ebben elég kreatívok tudnak lenni”), az egyensúlyteremtés szükségességére és a válságra hivatkozással bizonyos normatívakat megkurtítanak vagy bizonyos önkormányzatok által beszedett adókból kevesebbet adnak majd vissza – sorolta. A költségvetés persze ezzel valóban némi forráshoz juthat, bónuszként büntethetik az általuk nem kedvelt önkormányzatokat, miközben majd visszajuttatnak a számukra baráti településeknek – mutatott rá.

Emellett nyilván rákényszerülnek majd bizonyos kiadáscsökkentésekre is. Van egy-két egyszeri kiadás – például a személyi jövedelemadó visszatérítése vagy a 25 év alattiak kedvezménye –, amelyeket nem tartanak fenn hosszabb távon.

Hiteléhesek, de honnan?

Még egy szempontra kitért Mellár Tamás, egy olyanra, ami nagy problémákat okozhat még a negyedik Orbán-kormánynak. Ez pedig a külső többletforrás behívása. Az Európai Unió nem kész arra, hogy támogatásokat adjon Orbánnak, viszont Putyinra sem számíthat, mert Oroszország nagyon is el van foglalva a saját gazdasági bajaival. Esetleg Kína jöhet még szóba, de az veszélyes játszma lenne, hiszen ismerjük – akár az afrikai példákból is –, hogy milyen nagy politikai árat kell fizetni a kínai segítség fejében – vette végig a lehetséges forrásokat Mellár. „Pedig kell keresniük harmadik forrást, ráadásul arra is fel kell készülni, hogy bizony igen drága lesz ez a pénz, részint a háború, részint pedig a magyar pozíció miatt”.

Rezsicsökkentés és árstopok feladása

Amire viszont bizton számíthatunk Mellár szerint, hogy megpróbálnak nem olyan intézkedéseket hozni, amelyek hasonlítanak a 2010 előtti lépésekhez. „Ez nyilvánvaló, hiszen 12 éven át arról beszéltek, hogy a baloldali ellenzék mindig csak megszorít, ők bezzeg nem”. Ebből következik, hogy például a jövedelmeket érintő adókhoz nemigen nyúlnak majd. Ugyanakkor természetesen rá fognak kényszerülni a rezsicsökkentés feladására – mondjuk ezt már el is kezdték adagolni –, csak éppen majd találnak valamit, amire ráfoghatják – fejtegette. Hasonlóképpen – egy másik példát előhozva – emelkedni fognak az üzemanyagárak is. Az persze más kérdés, hogy a forint árfolyama is tovább gyengül, ami tovább drágítja az importot, az pedig még feljebb nyomja az inflációt – vázolta a láncolatot. Igaz – tette hozzá –, a kormány éppen, hogy az infláció révén próbál az egyensúly felé mozdulni, ennek számára ugyanis vannak előnyei. Olyan szempontból például nem érinti a költségvetést, hogy az MNB közvetve (közvetlenül tilos neki) finanszírozni fogja az árak emelkedéséből fakadó megnövekedett kiadásaikat. Ezzel szemben annyiban hat majd a költségvetésre, hogy az infláció növekedésével javulnak a büdzsé pozíciói, megnövelve a bevételeit, miközben a kiadásai nominálisak maradnak. S ugyanez igaz az államadósságra is – jegyezte meg Mellár.

Természetesen a retorika az lesz, hogy az infláció begyűrűzik – mondta ironikusan. Szerinte a KSH nyilván megteszi majd azt a szívességet a kormánynak, hogy igyekszik mérsékelt inflációs számokkal kijönni. Ezt módszertani ügyeskedéssel könnyen meg tudja tenni, például a fogyasztói kosár összetételének a választásával. Amit persze a szakemberek hosszú ideje bírálnak már, de sajnos eredmény nélkül – emlékeztetett Mellár Tamás.