Lantos Gabriella: az egészségügy átalakítása egy baltával levezényelt reformkoncepció

– Mind több hiányszakmában jelzik az orvosok, ragaszkodnak az eddigi extra-juttatásaikhoz és nem írják alá új szolgálati szerződésüket. Lehet, hogy március 1-jétől veszélybe kerül a közellátás?

– Az az igazság, hogy ennek már sokkal hamarabb ki kellett volna derülnie, Az, hogy ez pár nappal a határidő lejárta előtt derül ki, azt jelzi, hogy a kormány még leadminisztrálni sem tudja a saját rendeleteit. A közalkalmazotti törvény szerint a jelenlegi közalkalmazottaknak 30 nappal korábban meg kellene tudniuk, hogy miként változik a szerződésük. Ezt a 30 napot nem adta meg nekik a kormány. Ha megadta volna, saját maga is jól jár, mert jóval hamarabb megtudta volna, milyen sok az elégedetlen.

– Miért?

– Azt látni kell, hogy a jelenlegi orvosi alapbérekhez, és a magyar átlagbérekhez képest jelentős az emelés, amit a Magyar Orvosi Kamara kiharcolt, de pont a nagyon alacsony orvosi alapbérek miatt olyan jelentős volt a külön-alkuk szerepe a magyar egészségügyben, hogy most kiderült, jó néhány szakmában ennél az orvosok többet kerestek. Ezért van a felháborodás. Az ügyeleti munka alacsony díjazása miatt, még azt sem lehet megkeresni, mint amit decemberben meg lehetett. Ezek a külön-alkuk azt mutatják, hogy különböző orvoscsoportok képesek voltak a nagyon alacsony alapbér ellenére, már a jelenlegi emelt béreket megkeresni.

– Ez az új szolgálati jogviszonyon alapuló szerződés legnagyobb hibája?

– Valójában az új szolgálati szerződés egy diktátum, ami ezer sebből vérzik. A madzagra mézként rákenték a béremelést meg a hálapénz kivezetését, de valójában nagyon sok mindent akarnak egyszerre átalakítani az egészségügyben. Ennek számos iránya helyes, csak az üteme nem az. Pont azért, mert alacsonyak voltak az alapbérek, az orvosok ezerféle módon jutottak jövedelemhez. Erről pedig egyszerűen nem vett tudomást a Belügyminisztérium, amelyik ezt az ügyet intézte. Valószínűleg nem volt birtokában ezeknek az információknak, nem ismerte az egészségügy működésének alapvető elveit Magyarországon. Élt bennük egy kép, hogy miként kellene kinéznie az egészségügynek, ami egyébként nem rossz. Csak ez a kép, és az, ami szerint most működik a magyar egészségügy, olyan távol van egymástól, hogy a viszonyokat most újra kellene huzalozni. Úgy nem megy, hogy az egyiket elvágjuk, aztán már ott is van a másik, a paradicsomi világ. A kettő között finomabb átmeneteket kellett volna hagyni, tudva azt, hogy mi a cél. A cél pedig az, hogy egy ember egy helyen megkeresse azt a pénzt, amiből meg tud élni, és azon a helyen dolgozzon annyit, amennyi a biztonságos ellátáshoz kell. Ide kell elérni, egy munkahelyen a normális fizetés! Most egy embernek legalább négy, ha nem hat munkahelye volt, négy, hat munkaviszonyban. Először ezeket a szálakat el kellett volna varrni, a kiskapukat szép lassan bezárni. De ez egy baltával levezényelt reformkoncepció – mert ez valójában egy reformkoncepció –, hullik a forgács, és, mint kiderült sokkal több a forgács, mint maga a farönk. Mivel azonban a Belügyminisztérium egyszerűen nem tudta, hogyan néz ki valójában a magyar egészségügy, most, három munkanappal a törvény hatályba lépése előtt szembesül azzal, hogy milyen sokféle külön-alku, milyen sokféle külön elbánás, milyen sokféle külön szempont volt benne. Most végül is csak tiszta vizet öntenek a pohárba.

– A legtöbb helyen azért nem akarják aláírni a szerződést, mert nem elfogadható, hogy az ügyeletben, éjszaka, hétvégén és ünnepnapokon a munkahelyükön töltött idő alatt kevesebb legyen az orvosok órabére, mint a rendes munkaidőben. Ez is a béremelés csökkentése, nem?

– Igen. Abszolút. Egy csomó munkahelyen ez nullára fog kijönni. Emelt órabérrel, de alacsonyabb ügyeleti szorzóval számolva ugyanoda fognak kijönni. Ezt az orvosok nyilván nem fogják elfogadni, mert akkor ezt ne nevezzük béremelésnek.

– Az járható út, hogy az országos kórházi főigazgató saját hatáskörben megemelje az ügyeleti díjakat?

– Járható. Ő a kórház-főigazgató, kinek lenne hatásköre, ha nem neki. Csak egy esetben nincs erre jogosultsága, ha mindenről Orbán Viktor dönt. Ha így van, akkor Jenei Zoltán országos kórház-főigazgató elég nehéz helyzetben van, hiszen gúzsba kötve nem lehet táncolni. Vagy Jenei úrnak, vagy személyenként a megyei kórházigazgatóknak, de valakinek kell adni kompetenciát, aki dönteni tud arról, hogyan marad működőképes az egészségügy. Ha mindenről Orbán Viktor fog dönteni, akkor sehogy. Ha Jenei úr, vagy a megyei kórházigazgatók megkapják azt a lehetőséget, hogy saját hatáskörükben, a saját helyi viszonyaik ismeretében döntsenek, és ahhoz pénzt is kapnak, akkor működőképes tud maradni az egészségügy. 

– A háziorvosoknak is csak három napjuk maradt, hogy aláírják a praxistömörülésben való részvételüket, a szerződésüket. Sokan közülük vállalkozók, sokan rég túl vannak a nyugdíjkorhatáron, lehet, hogy ezt már nem vállalják. A háziorvosi ellátás is gondokkal fog küzdeni?

– Az az igazság, ha a háziorvosi ellátásban nem változik semmi, akkor minden össze fog dőlni. A változásra szükség van. Pont azért, mert sok 70-80 éves háziorvos van. Szerintem a háziorvosok finanszírozására vonatkozó törvény sokkal puhább, mint a jogállási törvény. Alapvetően háromféle lehetőséget kínál föl a háziorvosoknak: a szoros praxisközösség száz százalékos fizetésemeléssel jár és az orvos kap uniós forrásokat. Van egy elég laza, a kollegiális praxisközösség, ők is kapnak 70-80 százalékos béremelést, és van, aki nem akar semmit. Aki a kollegiális praxisközösséget választja,  annak csak ki kell jelenteni, hogy együttműködik a kollegiális vezetővel, aki a legtöbb helyen nincs is, ezért ezt könnyű kijelenteni. Ami aggasztó, az az, hogy nincs egy jogi fórum a háziorvosok mellett, hogy elmagyarázza nekik , hogy mit jelent a kollegiális háziorvosi praxis. Ez valójában alig jelent bármilyen kötelmet. Pont azért, hogy az idős háziorvosok ne „zárják be a boltot”, nagyon puhára sikerült a szabályozás. Szerintem túl puha is, mert a kimondott cél az volt, hogy azokon a helyeken legyen a betegeknek ellátása, ahol már rég nincs háziorvos. Ez azonban sehol se fog megvalósulni, hiszen ahol nincs orvos, az a terület nem fog tudni bekapcsolódni a praxisközösségbe. Mert nem a megyei, a városi vagy a falusi önkormányzat kapcsolódik a praxisközösségbe, hanem a működő orvos. Ha nincs orvos, csak esetleg egy helyettes, akkor senki nem kapcsolódik be. Ezek a területek így is, úgy is kimaradnak, és ezután se lesz orvos. Az a nagyon nagy baj, hogy ez a finanszírozási rendszer pont azt konzerválja, amit fel akartak számolni.

Ami még ennél is nagyobb baj, hogy a 75-80 éves működő háziorvos megkapja a 2-3 millió forintos bérét, mert majd jár neki – esetleg, ha le kell mondania a 150 ezer forintos nyugdíjáról, ezt könnyen megteszi –, akkor viszont semennyire se lesz érdekelt abban, hogy ameddig ülni és írni tud, abbahagyja a rendelést. Miközben a cél az volt, hogy a háziorvosi praxis legyen vonzó a fiatal szakorvosok számára. Ők azonban egyszerűen nem fognak odaférni. Vagyis pont az a két cél nem fog teljesülni, ami miatt az egésznek értelme lenne. Egyrészt, hogy azok a települések kerüljenek be az ellátásba, ahol nincs háziorvos, másrészt pedig, fiatalodjon a háziorvosi testület. Vagyis azt gondolom, hogy a háziorvosi szabályozás puha, de a betegeknek nem lesz jobb.

– Lehet, hogy épülés helyett leépül a magyar egészségügyi ellátás?

– Inkább nagyon átalakul. Azt ma senki nem tudja megmondani, hogyan alakul át. A tervek egyáltalán nem rosszak, és az irány se rossz. Az ütem és a bizalmatlanság rettenetes, hogy abban sem lehetünk biztosak, hogy az országos kórházi főigazgatónak van jogosítványa, hogy aláírja a működéshez szükséges ügyeleti díjazást, és a legnagyobb baj, hogy ezek most már a láthatóan nem is olyan jelentős béremeléshez diktátumok. Az ütemezés azért katasztrofális, mert a vírusjárvány harmadik hulláma felfelé indulásának pillanatában egy normális menedzser – és azért nevezzük a kormányt menedzsment tudással rendelkező szervezetnek –, ilyenkor semmin nem változtat. Inkább a meglévő személyzetét ösztönzi, ösztökéli, a bizalmát megpróbálja elnyerni, hogy a nehéz pillanatokban mellette álljon. Ehelyett most rugdossák az orvosokat. Miféle menedzsment tudás van itt? Semmilyen. A végén persze össze fog rendeződni az egészségügy, csak azt a félévet nem adták meg neki, ami ehhez kellett volna.