László Imre: az egyre bizonytalanabb körülmények és a fokozatosan csökkenő szakmai színvonal ára
„Sokan nem fogják elfelejteni a magunk mögött hagyott húsvéti napokat. Számomra is felejthetetlen volt az a három nap, amelyet önkéntes orvosként tölthettem el a Szent Kristóf Szakrendelőben. Egészségügyi közgazdász feleségemmel közösen segítettünk a berendezett oltóponton. Pár napra a praxisban is ismét orvossá lehettem.” László Imre az ország egyik legképzettebb válsághelyzeti orvosa, jelenleg Újbuda DK-s polgármestere írta ezeket Facebook posztjában. Azt mondja, bár a magyar egészségügy mindhárom lába sérült, amíg két ember lesz benne, az egészségügy működni fog. Igaz, egyre bizonytalanabb körülmények között és fokozatosan csökkenő szakmai színvonalon, aminek ára van!
Az egészségügy három lába az alapellátás, a járóbeteg-szakellátás és a fekvőbeteg gyógyintézetek – mondja László Imre, aki saját bevallása szerint polgármesterként is orvos maradt, hisz a tisztességes betegellátásban, ezért vallása az egészségügy.
Azt mondja, arról, hogy az alapellátás iszonyatos gondokkal és problémákkal küzd, már sokan sokat írtak. Ezek az írások arról szóltak, hogy túlterheltek a háziorvosok, hogy Orbán szervezése miatt hovatovább nincs idejük a területük betegeivel foglalkozni. Magyarul az alapellátásban feszültségek vannak – iszonyatos túlterheléssel.
László Imre azt mondja, a kórházakról ne is beszéljünk, mert az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy azokkal eszméletlen gond van, az a túlterhelés, ami ott van, hovatovább szavakkal már nem is kifejezhető.
A kettő között ott volt a járóbeteg-szakellátás, a szakrendelők, amelyek normális módon üzemeltek, csinálták a dolgukat, és ezzel egy kevés gondot le is vettek a kórházakról. Természetesen nem a covidosok szempontjából, mert az nyilvánvalóan más tészta, de olyan betegeket láttak el, akiknek ennek megfelelően, nem kellett kórházba menniük.
Azután az állam elrendelte, hogy a veszélyhelyzet időszakára a területi vezető kórházak alá rendelik az önkormányzati szakrendelőket. Innentől ezekből az intézményekből elkezdődött az emberek átvezénylése a kórházakba. A XI. kerületi rendelőből például 6 orvost és 22 szakdolgozót vezényeltek át a Szent Imre Kórházba. Ilyen létszámú elvezénylés mellett, a szakrendelő azt a feladatot, amit korábban teljesített, már nem tudja végrehajtani. Átvezénylések pedig másutt is voltak. Ennek megfelelően, a szakrendelők működése akadozóvá vált. Tehát az ellátórendszernek a harmadik lába is sérült, hiszen annak a feladatnak, aminek meg kellene felelnie, maradéktalanul nem tud megfelelni.
Hogy mit lehet tenni? Semmit az égegyadta világon. Embert a munkára rövid idő alatt nem lehet kiképezni. Gyakorlatilag az a helyzet, hogy maximális odafigyeléssel, az erők koncentrálásával ebben a tagozatban is az emberek túlterhelésével kell megpróbálni megoldani azokat a feladatokat, amelyek megjelennek. S, hogy ezt meddig lehet csinálni? Addig, amíg két egészségügyi dolgozó van, aki egymást biztatja. Mert addig az egészségügy működni fog, amíg két ember lesz benne. Az igaz, hogy ne beszéljünk színvonalról, egyéb dolgokról.
Egy dolgot hadd mondjak el – teszi hozzá László Imre –, amit pokoli rosszul értelmeznek a hétköznapokban. Azt mondják, összeomlik az egészségügy. Hát, hogy omlana össze?! Most is működik! Az egészségügy az nem olyan, mint egy cég, hogy egyik napról a másikra csődöt jelent és bezár. Az egészségügyben az jellemzi az összeomlás különböző változatait, hogy egyre bizonytalanabb körülmények között,. fokozatosan csökkenő szakmai színvonalon teljesít.
Kérdésünkre, hogy akkor ezért az emberek életének árával fizetünk, László Imre azt mondja, ott van az a 22 ezer ember, aki elment, és aki valamikor a családjának örömére, annak része volt. Kilyukadtunk oda, hogy mit jelent az „egyre bizonytalanabb körülmények és fokozatosan csökkenő szakmai színvonal mellett”. Rosszabb a magyar orvos, mint például az osztrák? – teszi fel a kérdést László Imre. Ausztriában nagyjából ugyanolyan lakossági szám mellett, majdnem ugyanannyi vizsgálatból gyakorlatilag 10 ezerrel kevesebb ember halt meg. Miért? Mert ott volt intenzíves szakápoló meg orvos is. Nálunk meg nem volt, és más orvos meg nem helyettesítheti. Ez olyan, mintha beöltözne a műtéthez a belgyógyász, azon az alapon, hogy elvégre ő is orvos.
Tudomásul kell venni, hogy az intenzív szakma is különálló, ráadásul olyan, ahol nincs idő „tökölni”. Pillanatok alatt föl kell ismerni az állapotot – főleg az életveszélyes állapotot –, és pillanatok alatt meg kell hozni a helyes döntést. Ez az intenzív ellátás. Erre nem képes a fül-orr-gégész, a belgyógyász, vagy teljesen mindegy melyik másik szakma képviselője. Nem! Nem, mert nem abban él, nem azt csinálja, nem azt gyakorolja.
Közbevetésünkre, hogy egy ilyen megroggyant lábakon álló egészségügy mellett, az iskolák április 19-i nyitásával, a fokozatos megnyitásával mégis, mintha megágyaznánk a járvány negyedik hullámának, László Imre azt mondja, kétségtelenül van ilyen dolog benne. Az üzletekkel kapcsolatban azonban a tíz négyzetméter/fő szerinte nem nyitás, hanem a működtetés észszerűsítése. Az, amit idáig is kértek, hogy ne egymás hegyén-hátán legyenek a vevők. És ezért kell kiterjeszteni majd a nyitva tartás idejét is. Az iskolanyitással pedig akkor ért egyet, ha megteremtettük a pedagógusok biztonságát. Márpedig az, hogy valaki megkapta a védőoltást, nem egyenlő azzal, hogy attól kezdődően védett. Az első oltás után is el kell telnie két-három hétnek ahhoz, hogy egy bizonyos fokú védettség kialakuljon. Ha egy pedagógus úgy megy az iskolába, hogy az oltástól szinte semmi idő nem telt el, az nem jelent védettséget a számára.
S, hogy mindezek után mi lesz velünk? László Imre biztos abban, hogy a szakemberek véleménye – amit azokban a körökben is elmondanak, ahol a döntés megszületik, csak nem igazán veszik azt figyelembe –, érvényesülni fog.
