Lattmann Tamás: egyszerűen ki lehet lépni az unióból, de észszerűtlen lenne – 1. rész 

Magyarország egyre inkább az EU peremére sodródik, miközben a magyar vezetés láthatóan szembenáll Brüsszellel. Mindez kísértetiesen hasonlít ahhoz, ami végül oda vezetett, hogy a Fidesz kilépett az Európai Néppártból. Lehet, hogy az volt az unióból való távozás „főpróbája”? 

Én nem látom azt, hogy ilyen összefüggés lenne a két dolog között. Ha valaki ki akar lépni az unióból, azt úgy is meg tudná tenni, ha egyébként a Néppártban benne maradt volna. Ha valaki az Európai Unióban akarja újra pozicionálni magát, akkor ahhoz teljesen logikus lépés, hogy az Európai Néppártból adott esetben akár ki is lép. Azt azért tudjuk, hogy Orbán Viktor nem kilépett a Néppártból, hanem – finoman fogalmazva – segítettek neki benne. Az, hogy Magyarország a politikai perifériára szorul, sajnálatosan jól látható folyamat. Hogy utána ez azzal jár, hogy az adott politikai aktor folyamatosan befolyást veszít, nem tudja érvényesíteni az akaratát, a szándékait, ennek adott esetben lehet a vége ez a fajta teljes kiszorulás egy rendszerből. Ez egy lehetséges történet, láttunk már ilyet máskor is. Ám nem hiszem, hogy mindez szándékosan történne, és valami „mesterterv” lenne mögötte. Ez nem ilyen bonyolult. Ha valaki ki akar lépni akár az Európai Néppártból, akár az Európai Unióból, azt meg lehet tenni anélkül is, hogy hosszasan kéne tervezgetni. Látom az azonosságokat, de nem hiszem, hogy ezek az azonosságok vagy hasonlóságok Orbán „zsenijéből” pattannának elő, vagy emögött valami terv lenne. Amit látunk, az sokkal inkább egy politikai értelemben vett sodródás, aminek a vége lehet a teljes kitaszítottság, meg a teljes befolyásvesztés. Az a nagy kérdés, hogy vajon mennyire racionális akár az orbáni gondolkodás, akár a magyar külpolitika. Az tökéletesen irracionális és értelmetlen döntés lenne, ha Magyarország kilépne az unióból. 

De hát nem egyszer halljuk a Fidesz-holdudvartól is: itt az ideje, hogy kilépjünk az Európai Unióból…

Azért emlékeztetnék rá, hogy már 2003-ban is volt ilyesmi, amikor ugyanők, vagy mások azt pedzegették, talán érdemes lenne egyáltalán nem belépni az unióba. Merthogy éppen halálosan meg voltak sértve, hogy nem Orbán Viktor viheti be az országot az EU-ba. Akkor Orbán Viktor is nem egyértelmű állásfoglalásokat tett, például: „a belépés mellett egy kicsit több érv szól, mint a kinn maradás mellett”. A Fidesz egyik parlamenti képviselője volt az, aki a teljesen nyilvánvaló népszavazási eredmény mellett nemmel szavazott a parlamentben a belépésre. Az ön által említett „itt az ideje” is egy olyan kikacsintás volt azok felé, akik ebben gondolkodtak, egyfajta pozíciófoglalás, hogy az adott kérdéssel kapcsolatos teljes véleményspektrumot le akar uralni egy politikai aktor. Abból a szempontból racionális is – hogyha Orbán Viktor egyébként nem akar kilépni az EU-ból – megpróbálja annak a témának a hangadóit is valahogy saját magához kötni, hogy kezelni tudja őket. Azt tudjuk, hogy Orbán Viktor vonzódik az ilyen központosított, mindent szervező autokratikus megoldásokhoz, miért ne próbálja kézben tartani azt a véleményt is, amivel egyébként nem ért egyet. Bár nagyon sok magyarázata van ennek, de egy ilyen tomboló populizmusban általában az ilyen gondolkodás első áldozatai jellemzően a kollektivizálás, a közös akciókat előíró gondolatok. Ez nem csak magyar sajátosság, és nem csak a Fidesz sajátossága. Az összes, ennyire a periférián levő, odaszorult, vagy onnan a centrumot megtámadni kívánó pártnak a sajátos kommunikációs eleme: „nem kell annyira együttműködni, meg éljen a szuverenitás”, és egyéb ilyen zöldségek.

Az nem lehet, hogy az Európai Néppártból távozva, egyben felmérte azt is, mennyit kell a magyar közvélemény megdolgozásán munkálkodnia? Nem sikertelenül dolgozik ezen, hisz' 2022 decemberében volt egy felmérés, amiből kiderült, Magyarország uniós tagságának támogatottsága tíz százalékponttal esett vissza, és a kormánypárti szavazók közül a májusi 83 százalék után már csak 64 százalék támogatta a magyar EU-tagságot. Ráadásul az ellenzéki szavazók körében is 5 százalékpontos csökkenés volt tapasztalható. Aztán az idén márciusban egy újabb felmérés szerint már csak a magyarok 53 százaléka támogatta teljes mértékben az EU-tagságot. Ez azért jócskán elmarad a kezdeti 80 százaléktól. 

Ezeket a felméréseket nem ismerem, ezekre reagálni érdemben nem tudok. Én már 2016-ban megmondtam, hogy a kvóta-népszavazásra fognak hivatkozni, hogy ne kelljen népszavazást kiírni ebben a politikailag kényes kérdésben. (A 2016. október 2-án megrendezett országos referendumon a szavazásra jogosult magyar állampolgárok arról nyilváníthattak véleményt, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa-e nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését. Az országos népszavazás érvénytelen lett, mivel az érvényes szavazatok száma nem érte el az alaptörvény szerint szükséges 50 százalékot – a szerk.) Lám, lám, pár napja az Alapjogokért Központ és az összes többi revolverező helyen előkapták most a kvóta-népszavazást, hogy bizonyítsák vele, a magyarok továbbra is nemet mondanak a kötelező betelepítési kvótákra, és a kötelező betelepítési kvótákról szóló országos referendum korábban nem látott egységet teremtett a politikailag aktív szavazók körében, nemzeti egyetértési pontot létrehozva. Én nem azt mondom, hogy teljesen lehetetlen, hogy Orbán Viktornak van egy ilyen elképzelése, mert ami most történik, az sajnálatos módon, éppen azt látszik igazolni, amit én 2016 őszén magyaráztam. De azt gondolom, hogy önmagában azért nem elégséges az összehasonlítás csupán az Európai Néppárttal kapcsolatos folyamatokkal. Én nem látom az azokkal való párhuzamosságokat. Az EU-ból való kilépés akkor is lehetséges, ha valaki a Néppártban benne van, ahogy a Néppártból is ki lehet dobatni magát valakinek, ha az unióban benn akar maradni. Ami közös elem a kettőben, az a folyamatos perifériára szorulás és befolyásvesztés. Ezek nem feltétlenül vezetnek mindig kilépéshez. Szerintem az egy teljesen irracionális döntés, hogy lépjünk ki az Európai Unióból. 2016-ban is annak tartottam, most is annak tartom. Viszont Orbán Viktor sajátosan eltorzult belpolitikai gondolkodásában lehet, hogy a hatalom megtartásához a választópolgárok folyamatos hülyítése mellett ő ezt látja megfelelő eszköznek. Azt nem tudom, mi van Orbán Viktor fejében, de a jelek sajnálatos módon mutatnak erre. 

Mit kellene tenni, ha Magyarország valóban ki akarna lépni az unióból? Mert egy darabig azt mondták, olyan összegeket kellene visszafizetnie, hogy igazából nem érné meg…

Visszafizetni igazából nem kell. A Brexitig egyáltalán nem volt kilépés az unióból. A Brexit előtt egyetlen alkalom volt, amit kilépésnek lehet tekinteni, amikor Grönland megszerezte a relatív függetlenségét Dániától, és úgymond kilépett. De ezt a mai napig senki nem tekinti az EU-ból való kilépésnek. Konkrét hatásai nem voltak. A Brexit volt az első kilépés, ami sokáig elhúzódott, ráadásul szerintem nem is oldódott meg minden kérdés. Igazából nincs arra egyértelmű gyakorlat, hogy mi történik a kilépéskor, például, hogy mennyi pénzt kellene visszafizetni, vagy mire föl, ilyen szabályok nincsenek. Amikor megítélnek bizonyos támogatásokat, vagy megnyitnak pénzügyi alapokat egy tagállam, vagy tagállami aktorok, gazdasági szereplők számára, akkor nincs ott feltételként, hogy benn kell maradni az Európai Unióban. Legalábbis a mostani gyakorlatban még nincs. A jelenlegi jogszabályi környezetben nincs olyan jellegű kötelezettség, hogy vissza kellene fizetni pénzeket. 

Magyar kilépés esetén sincs?  

Az nincs kizárva, hogy a magyar kilépés esetén ezt fölvetné valamelyik másik tagállam vagy több tagállam, esetleg valamilyen politikai körök. Magyarország esetében maga a kilépési folyamat nagyon egyszerű. A kormány bejelenti az Európai Uniónak, hogy kilépünk. De belső jogi szempontból erről a döntést az Országgyűlésnek kell meghoznia. Az pedig, tudjuk, hogy a kétharmad ismeretében nem kérdéses, mint ahogyan az Országgyűlés önálló hatalomképző képessége sem. Ott nyilván megtörténne az „önálló, független döntéshozatal”. De népszavazást nem kell kiírni a kérdésben, és szerintem nem is lehet, mert nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségről nem lehet népszavazást kiírni. Persze, tudjuk, hogy a népszavazásról szóló szabályokat a Nemzeti Választási Bizottság és most már a Kúria is úgy értelmezné, ahogy nekik tetszik, merthogy tombol a jogállamiság nálunk. De azért az egy viszonylag egyszerű megoldás, hogy erről népszavazást kiírni nem lehet. Orbán Viktor egyébként ebben a kérdéskörben, azért, hogy népszerűtlen véleményét bevédje a nép előtt, nem is erőltetné a népszavazást. Viszont itt jön be, hogy vissza fognak mutogatni a 2016-os népszavazásra. 

(Folytatjuk)