Legfeljebb egy-két év nyugdíjkorhatár emelés lehetséges
„Felesleges riogatni az embereket” – ezzel a felütéssel kezdte a beszélgetésünket Baráth Gábor, a Nyugdíjintézet egykori főigazgatója, amikor arról a hírről kérdeztük, hogy milyen realitása van a nyugdíjkorhatár felemelésének, ráadásul hetvenkét évre. A szakember ezt mindenféle szempontból megalapozatlannak tartja, sem gazdaságilag, sem társadalmilag, sem politikailag nem indokolt egy ilyen lépés.
Egész egyszerűen hülyeségnek minősítette, mondván, hogy már hosszú évek óta látjuk a demográfiai vonulatokat. Ez a képlet adott, fogalmazott, majd hozzátette, ennek figyelembevételével történt meg a korhatár kiigazítása. Ennek a következménye, hogy három év múlva már egységesen 65 év lesz az öregségi nyugdíjkorhatár. 2022-t követően, néhány éven belül újból nekiállni emelni a korhatárt, nem lehet reális Baráth szerint „Ez nem jelenti azt, hogy nem kell vele foglalkozni, nem kell korszerűsíteni a nyugdíjrendszert, de az egy sokkal komplexebb feladat” – szögezte le Baráth.
Azt is hozzátette, hogy 2030 után érdemes felülvizsgálni a rendszert, de a mostani demográfiai helyzet egyáltalán nem magyarázza az olyan döntést, amely rapid módon emelné 72 évre a korhatárt. Úgy véli, egy ilyen súlyú lépés rettenetes megrázkódtatásnak tenné ki a társadalmat, ráadásul nincs is szükség rá.
Amit Baráth reálisnak tart, hogy 2022 után, amikorra talán lenyugodnak a kedélyek, és lezárul egy korszak, érdemes elkezdeni modellezni, számolni, hogy onnan számítva mi várható a 2030-as évekre.
Azt a volt főigazgató nem zárja ki, hogy a várható életkor növekedés, illetve ezzel párhuzamosan a nyugdíjfolyósítás ideje is növekszik, akkor ezzel valamilyen módon arányos, hosszú átmenetet biztosító korhatár emelés bekövetkezzen, de csak 2030 környékén, előtte semmiképpen sem.
Ám ez is csak egy lassú folyamat lehet, legfeljebb egy-két év; így alakulhat ki egy ésszerűen magas korhatár. „Normálisan gondolkodó, nyugdíjhoz értő emberek drasztikus és gyors emelést biztos nem vetnek fel” – fűzte hozzá az eddigiekhez Baráth Gábor. Azt is elmondta, hogy persze fontos lenne a nyugdíjrendszer hibáit kijavítani, főleg a 2010 utáni károkozásokat. De még ezeket is ésszerű lépéssorozattal kell kezelni, mint ahogy az egyébként korrekcióra váró egész rendszert.
Arra a kérdésre, hogy a korrekció kizárólag korhatár emeléssel lehetséges a nyugdíjszakértő határozott nemmel válaszolt. Ugye erről az egész problémáról akkor szoktak beszélni – vélekedett -, ha a függőségi ráta megbomlik, azaz a mindenkori nyugdíjasok, és a mindenkori aktívak aránya durván eltorzul, ezt szokták a korhatár emeléssel kezelni. Ám, ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer hosszabb távon finanszírozható legyen, nem szabad leragadni ennél az egy elemnél.
A maga teljességében kell kialakítani azt a rendszert, amely képes a magyar társadalom kihívásainak megfelelni. „Most semmi nem indokolja a kapkodást – szögezte le Baráth – az ilyen hírek csak arra jók, hogy meghülyítsék az embereket.”
Abban kell dönteni majd 2022 után, hogy az egész rendszer hozzá akarnak-e nyúlni, vagy apróbb lépésekkel módosítanak. De a korhatár hirtelen megemelésének gondolata egyszerűen felelőtlen, már csak azéért is, mert ezzel nem lehet megoldani a problémát.
Azt is figyelni kell, hogy a nyugdíjban töltött időszak milyen egészségi állapotban éri a magyar nyugdíjasokat. Tudjuk, emelte ki a szakember, hogy a magyar helyzet nem kedvező abból a szempontból, hogy ki milyen egészségi állapotban jut el a nyugdíjas korig, vagyis aki 72 évről beszél annak nagyobb realitásérzéket, és komolyabb felelősségvállalást javasol az egykori főigazgató.ű
Azt mindenki tudja, hogy a biztosítottak, azaz a még dolgozók és a már nyugdíjból élők között milyen arányok alakultak ki, de épp azért, mert ebben nincs semmi meglepő, felesleges a vészharangokat kongatni, kizárólag a józan értékelés lehetséges, vagyis annak eldöntése, hogy milyen nyugdíjszínvonal vállalható méltányosan, az ország mindenkori helyzetére való figyelemmel, persze.
Összességében kell vizsgálni a problémát, húzta alá még egyszer Baráth Gábor, azaz nem lehet egyetlen könnyűnek tűnő választ adni a felvetésre. Vizsgálni kell, mint hangsúlyozta az egészségpolitikai helyzetet, a foglalkozáspolitika állapotát, de 2030-ig biztosan nem fér bele a korhatár módosítása.
A kialakítandó rendszer nyilván függ majd a GDP alakulásától, vizsgálni kell majd azt is, hogy milyen arányok alakulnak ki a nyugdíjasok között; fogalmunk sincs egyelőre arról, hogy milyen helyzet lesz e téren 2040 után. Egy biztos, mutatott rá Baráth Gábor, hogy a mai nyugdíjrendszer 2030-2040 után nem fogja tudni kezelni azokat a helyzeteket, amelyekkel szembe kell majd nézni az akkori kormányzatnak.
Viszont felesleges olyan adatokat, jövendölést bedobni, hogy 2060-ra a magyar lakosság összlétszáma nem éri el a nyolcmilliót, és egészen rossz arány alakul ki a munkát végzők és a nyugdíjasok között. Felesleges, mint ahogy erre a korhatár emelést meglebegtetni is az, hiszen fogalmunk sincs arról, hogy milyen lesz akkor a nyugdíjszínvonal, mekkora lesz az egyéni megtakarítás, hogyan alakul a gazdaság, mennyien hagyják el úgy az országot, hogy már nekik nem kell nyugdíjat fizetni. Most, rövidtávon, vagyis 2030-ig, legfeljebb egy-két éves emelésben szabad gondolkodni – ismételte meg Baráth Gábor.
