Legfelső szintig kell érnie az elszámoltatásnak
A korrupciós ügyek feltárása és az elszámoltatás ígérete a kormányváltás egyik legfontosabb politikai vállalása volt, amelynek első jelei már az új kabinet megalakulása után megjelentek. Ügyészségi eljárások, új vizsgálatok és parlamenti bizottságok sora indult el, miközben egyre hangsúlyosabb kérdéssé vált: vajon valóban megtörténik-e a rendszerszintű korrupció kivizsgálása, és elérhetik-e a nyomozások a korábbi hatalom legfelsőbb köreit is? Erről beszélt a KlikkTV Mélyvíz című műsorában Balogh Judit vendégeként Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója.
Az intézmények „megtáltosodása” önmagában nem elég
A beszélgetés egyik központi témája az volt, hogy a kormányváltás után a hatóságok szemmel láthatóan aktívabbá váltak. Balogh Judit felidézte: az új kormány egyik legfontosabb vállalása a korrupciós ügyek feltárása és az elszámoltatás volt, amit a Tisza Párt vezető politikusai már a választási kampányban is hangsúlyoztak. Emellett külön eseti vizsgálóbizottságok felállításáról is döntés született, amelyek közül több kifejezetten korrupciógyanús ügyekkel foglalkozik – így például a jegybank működésével, a végrehajtási visszaélésekkel és az állami vagyonvesztés kérdésével.
Martin József Péter szerint mindez önmagában nem meglepő, hiszen a korrupció elleni fellépés az új kormány programjának része volt. Azt ugyanakkor hangsúlyozta: az már valódi változásra utal, hogy a rendőrség és az ügyészség olyan ügyekben is nyomozni kezdett, amelyek korábban politikailag érinthetetlennek tűntek. Mint fogalmazott, a korábbi rendszerben „foglyul ejtett állam” működött, amelyben az igazságszolgáltatás egyes intézményei nem üldözték következetesen a korrupciós bűncselekményeket, sőt bizonyos szereplők számára gyakorlatilag büntetlenséget biztosítottak.
A Transparency International Magyarország vezetője szerint ugyanakkor önmagában az intézményi aktivitás növekedése nem elegendő a bizalom helyreállításához. Úgy véli, az igazságszolgáltatás hitelességének visszaszerzéséhez személyi változásokra is szükség van a legfelsőbb szinteken. Olyan vezetőket tartana szükségesnek az állami intézmények élén, akik szakmailag felkészültek, politikailag nem elkötelezettek és nem kompromittálódtak a korábbi rendszerben. Ugyanakkor hangsúlyozta: nem teljes intézményi „tisztogatásról” van szó, mert az alsóbb szinteken dolgozó ügyészek, bírák lecserélése szerinte megbénítaná az intézményrendszert.
A műsorban szóba került az is, hogy a legfőbb ügyész és más közjogi méltóságok nem mondtak le a korábban kijelölt határidőig. Martin József Péter szerint emiatt továbbra is kérdéses, hogy a jelenlegi vezetés alatt a hatóságok valóban a lehető legnagyobb intenzitással dolgoznak-e a korábbi korrupciós ügyek feltárásán. Úgy fogalmazott: egyelőre csak az látszik, hogy aktívabbak lettek, mint a választások előtt, de nem tudható, hogy ez a teljes kapacitásuk vagy csupán annak egy része.
Miért nincsenek még „nagyhalak” a vádlottak padján?
A beszélgetés egyik legélesebb pontja az volt, amikor Balogh Judit felvetette: miközben kisebb volumenű korrupciós ügyekben már történtek letartóztatások, addig egyes, jelentős közérdeklődésre számot tartó ügyekben – például a Magyar Nemzeti Bank körüli botrányok kapcsán – még mindig nem történt gyanúsítás sem.
Martin József Péter szerint ez jogos kérdés, amelyet szerinte „napi szinten” tesznek fel a hatóságoknak is. Rámutatott: a jegybanki ügyekben már hosszú ideje folyik nyomozás, mégsem születtek kézzelfogható eredmények. A Transparency International vezetője szerint nehezen magyarázható, hogy egy olyan ügyben, amelyről hónapok óta jelentek meg információk a nyilvánosságban, továbbra sincsenek felelősségre vont szereplők.
Úgy látja, továbbra is érzékelhető bizonyos különbségtétel a kisebb és nagyobb horderejű ügyek kezelése között: „a kishalakat hamarabb elkapják”, miközben a rendszerszintű visszaélések feltárása lassabban halad. Ennek ellenére meggyőződésének adott hangot, hogy a legnagyobb ügyek kivizsgálása elkerülhetetlen lesz, legyen szó a jegybanki ügyről, a lélegeztetőgép-beszerzésekről, a letelepedési kötvényekről vagy a magántőkealapok rendszeréről.
A beszélgetés során Martin József Péter hangsúlyozta: a választók nem pusztán kormányváltásra adtak felhatalmazást, hanem rendszerszintű változásra is. Szerinte a társadalom széles körben várja el a múlt korrupciós ügyeinek feltárását, valamint a közvagyon visszaszerzését. Úgy fogalmazott, mivel a NER működését a Transparency International korábban is rendszerszintű korrupcióként írta le, ezért elképzelhetetlennek tartja, hogy a vizsgálatok ne érjék el a korábbi politikai vezetés legmagasabb szintjeit.
Arra a kérdésre ugyanakkor, hogy a korábbi kormány tagjainak mekkora része kerülhet végül bíróság elé, óvatosan reagált. Kiemelte: erre csak az igazságszolgáltatás adhat választ, ugyanakkor az elmúlt években feltárt ügyek – a túlárazott közbeszerzésektől a hosszú távú koncessziókon át a kaszinó- és magántőkealap-ügyekig – szerinte „nagy valószínűséggel” elérhetnek a politikai vezetés legfelsőbb köreihez.
Több tízezer milliárd forintnyi veszteség lehetett a tét
A műsor végén szóba került az Integritás Hatóság elnökének friss nyilatkozata is, amelyben Bíró Ferenc arról beszélt: becslése szerint az elmúlt másfél évtizedben akár 60 ezer milliárd forintnyi közpénz érintődhetett korrupciós folyamatokban. A KlikkTV műsorvezetője felidézte, hogy az Integritás Hatóság vezetője arról is beszélt: kezdetben azt hitte, valódi mozgástere lesz a szervezetnek, később azonban politikai nyomásgyakorlással szembesült.
Martin József Péter szerint, ha igazak Bíró Ferenc állításai, azok súlyos jogállami problémákra utalnak, hiszen egy független ellenőrző intézmény munkájának akadályozása önmagában is törvénysértő lehet. A korrupció mértékére vonatkozó becslésekkel kapcsolatban ugyanakkor óvatosságra intett. Mint mondta, rendkívül nehéz pontosan számszerűsíteni a veszteségeket, mivel nagyon különböző típusú ügyekről van szó: túlárazott közbeszerzésekről, értelmetlen vagy presztízsberuházásokról, hosszú távú koncessziókról, kiszervezett állami vagyonról és más konstrukciókról.
A Transparency International becslése szerint ugyanakkor a magyar gazdaság mintegy egyharmada került olyan tulajdonosi körökhöz, amelyek a korábbi rendszer kedvezményezettjeinek tekinthetők. Emellett a szakértő felidézte Voszka Éva közgazdász akadémiai székfoglalóját is, amely szerint az állami vagyon mintegy fele érintett lehetett különféle „haveri tranzakciókban”.
Martin József Péter szerint a pontos összeg ugyan vitatható, de az biztosan kijelenthető, hogy „nagyon sok ezer milliárd forintnyi közpénz veszítette el közpénz jellegét”, és ezek jelentős része nem a közérdeket, hanem magánérdekeket szolgált. Arra is felhívta a figyelmet: attól, hogy egy ügylet formálisan dokumentált és szerződéses keretek között zajlik, még korántsem biztos, hogy jogszerű vagy megfelel a közérdek követelményeinek. Szerinte a túlárazott közbeszerzések, a hosszú távú koncessziók vagy az állami vagyon kiszervezése kapcsán számos olyan konstrukció alakult ki, amelyek elsődlegesen nem társadalmi hasznot, hanem magángazdagodást szolgáltak.
