Légrádi Tamás: a nyelvet tudó diplomás nem a nyelviskola, hanem az egész ország érdeke

– Mit szólnak ahhoz, hogy idén is lehetne diplomát szerezni nyelvvizsga nélkül?

– Szakmai szempontból, de magánemberként is teljesen értetlenül állok a javaslat előtt. Őszintén szólva, ez minden korábbi szabályozáshoz képest visszalépés. Rendkívül rossz üzenet, hiszen a nyelvtudás értékét csökkenti. Ha van valami, amiben mutatni kellene, hogy milyen értékek mellett kardoskodik a kormány, akkor a tudás, azon belül a nyelvtudás nem eshetne áldozatul. Azok, akik nem tették le a nyelvvizsgát, biztos nagyon örülnek. Pedig a lehetőség teljes egészében rendelkezésükre állt még abban az időszakban is, amikor kontakt órákat nem lehetett tartani. Megvoltak a feltételei a nyelvtanulásnak, a vizsgázásnak, hiszen otthonról, online módon is lehetett vizsgázni. Ennek pedig már jó ideje vége, személyesen is lehet vizsgát tenni. A legszomorúbb az egészben az, hogy sokan vannak, akik nem tudták, vagy nem tudják letenni a nyelvvizsgát. A kormány pedig ahelyett, hogy azzal foglalkozna, mi ennek az oka. Az okok feltárása után pedig azzal, milyen módon kellene segíteni, hogy ezek a diákok mégis nyelvvizsgázni tudjanak, a közösségi élet újra indításának a zászlaja alatt hoznak egy ilyen döntés. Én úgy gondolom, hogy ez a döntés ellentétes mindazokkal az értékekkel, amelyeket a mindenkori magyar kormánynak képviselnie kell.

– Az ITM és Rácz Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkár előzőleg megbeszélést folytatott meghatározó ifjúsági szervezetekkel, és ezek a szervezetek javasolták, idén is kaphassák meg a fiatalok a diplomájukat nyelvvizsga nélkül. Ezekre a tanácskozásokra meghívták önöket, vagy ebben az ügyben egyáltalán meghallgatták önöket?

– Nem. A nyelvoktatási szervezeteket, köztük a Nyelviskolák Szakmai Egyesületét sem hívták ezekre a tanácskozásokra, nem kérdezték meg a véleményünket.

– És, kik voltak a „meghatározó ifjúsági szervezetek”?

– Nem ismertek számunkra. De ehhez sajnos az utóbbi időben hozzá vagyunk szokva. Biztosan sokan azt gondolják, az, hogy sok diák nyelvvizsgázzon, a nyelviskolák érdekét szolgálja.

– Nem?

– Nem. A nyelvvizsga, az, hogy nyelvet tudó diplomásaink legyenek, nem a nyelviskola, hanem az egész ország érdeke.

– Önöknek már volt egy közleményük május 21-én, amelyben azt írták, „A Nyelviskolák Szakmai Egyesülete nem tartja megalapozottnak a HÖOK felvetését, mely szerint ismét nyelvvizsga-amnesztiára lenne szükség az egyetemisták számára.” Ezek szerint ez már egy régi vita?

– Igazából nem volt itt semmiféle vita, a HÖOK elkezdte lebegtetni ezt a kérdést. A kormány nyilván kíváncsi volt arra, hogyan fogadják az emberek. Voltak viták, még olyan is volt köztük, aminek volt értelme. Valaki például felvetette, hogy vannak olyan szakmák, amelyekhez esetleg alacsonyabb szintű vizsga is elegendő. Én nem értek vele egyet, mert aki egy kicsit is járatos az idegennyelv-tanulásban, az tudja, hogy a B2-es nyelvtudás nem egy megugorhatatlan szint egy olyan ember számára, aki egyébként diplomát akar szerezni. De ezen lehet vitatkozni. A kormányzati oldalról ezekről a vitákról visszajelzés nem volt, azt nézték, hogy ki milyen vehemenciával veti magát bele ebbe a kérdésbe. Majd ezek szerint, ezekkel a „meghatározó ifjúsági szervezetekkel”, akiknek nyilván perdöntő volt a véleményük ebben – még véletlenül sem arról van szó, hogy szavazatokat akarnak szerezni a jövő évi választásokra –, ezt a kérdést szépen eldöntötték.

– Novák Katalin szerint az intézkedés hozzájárul ahhoz, hogy a frissdiplomások minél hamarabb elhelyezkedjenek a munkaerőpiacon, ezzel segítve a gazdaság újraindítását is…

– Úgy tudom, hogy elég jól állunk foglalkoztatottságban, én inkább munkaerőhiányról hallok akkor, amikor a foglalkoztatáspolitikáért felelős kormányzati szereplők megnyilvánulnak, de egyébként mindenféle fórumon is ezt látni, hallani. Amikor a tavalyi nyelvvizsga-amnesztiát megcsinálták, nem éreztem úgy, hogy az döbbenetes mértékű munkaerőt zúdított volna a piacra, amire ki volt éhezve a magyar gazdaság.

– A gazdaság újraindítását egy külföldi szaklapot elolvasni, lefordítani tudó munkaerő nem tudná jobban segíteni?

– De. Ez pontosan így van.

– Ön azt mondta, hogy a kormány nem akar azzal foglalkozni, miért nem tesznek le nyelvvizsgát a fiatalok. Ön szerint mi az oka?

– Ez nagyon összetett kérdés. Én több okot látok. Az egyik sajnos az, hogy a közoktatás bizonyos szegmenseiben a nyelvoktatás színvonala csapnivaló. Természetesen nem a budapesti elitgimnáziumokra gondolok, mielőtt valaki azt mondaná, persze, a nyelviskolák szerint csak a fizetős nyelvtanfolyamok a jók, nem. Vannak a közoktatásnak is nagyon kiváló, jó tanárai, de elég sokan vannak az igen nagy mértékben motiválatlan, szakmailag nem megfelelően képzett, a diákok érdeklődését felkelteni nem tudó, adott esetben a nyelvet nem jól beszélő pedagógusok is.

– Lassan már ők sincsenek, hiszen a közoktatásban az egyik legnagyobb probléma, hogy nincs elég nyelvtanár…

– Így van. De azért azt tudni kell, hogy a közoktatásból nagy arányban az igazán jó nyelvtanárok szivárognak el, nem pedig a gyengébbek. De azt gondolom, hogy magában a tanárképzésben is komoly problémák vannak. A közoktatásban meg azt mondják, persze, azért nem tudunk hatékonyan tanítani, mert túl kevés az óra, vagy túl nagy a csoport. Az is elmondható, ahogy az egész tanári, úgy a nyelvtanári pálya vonzereje is csökken.

– A nyelvtanárok jól keresnek?

– Lehet, sokan azt gondolják, a nyelvtanároknak milyen jó, milyen jól élnek, de sajnos nem. Messze nem arról van szó, hogy annyira megérné nyelvtanárnak lenni. Mind a mai napig nagyon sokszor olyan óradíjakon tanítanak, mint tíz, vagy tizenöt évvel ezelőtt. Vagyis nem túl magas az ázsiójuk. Aki elmegy nyelvtanárnak, és nagyon jó, az átavanzsál más területre, aki ottmarad – tisztelet a kivételnek – nagyon sokszor nem olyan hatékonysággal, és minőségben végzi a munkát. Az is elég változó, hogy az iskolákban mennyire támogatják a tantárgyi nyelvi integrációt. Egy haladó iskola beviszi, mert a nyelvet egy csomó mindenre, például történelmi ismeretek szélesítésére is lehet használni. Tennivaló bőven lenne, és sokkal inkább ezzel kellene foglalkozni, mert elképesztő potenciál van benne. Egyetlen probléma van vele – mint ahogy minden mással is az oktatásban –, ez nem egy-két választási cikluson átívelő ügy. Valamifajta nemzeti konszenzusnak kéne lennie – és a nyelvtudást én olyannak gondolom, amiben miért is ne lehetne –, mert hosszú kifutása van. Ha alakítanának a nyelvtanárképzésen, a módszereken, az hosszú távon megtérülő dolog. De el lehetne kezdeni. Kicsit pontosabban, fel kellene mérni, hol, miben lehetne ráerősíteni. Ez nyilván erőforrást és plusz pénzt is igényelne, de, ha valamire, akkor erre nagyon megérné áldozni ennek az országnak, mert egészen döbbenetes a nyelvtudás hozzáadott értéke.