Legyen március 15-e valóban mindenki ünnepe

Az idén először Civil Sugárút lesz március 14-én és 15-én a Hősök terén és az Andrássy úton. Ez egy egészen új kezdeményezés, és az ön ötletéből született. Hogyan merült fel egyáltalán maga az ötlet?

Az már múlt év novemberében felmerült a Civil Bázisban, hogy a ’48-as forradalom és szabadságharc 175. évfordulóját méltóképpen kellene megünnepelnünk 2023-ban. Sokat beszéltünk és gondolkoztunk erről a Civil Bázisban, amely amúgy egy független, antirasszista, antifasiszta, civil politikai közösség, s nagy rokonszenvvel támogatta a pedagógusok mozgalmát, együtt is tüntetett a diákokkal. Úgy találtuk, hogy a diákok virrasztása az elküldött tanárok mellett igen szép és megható tiltakozási forma. Ez engem nagyon megfogott, arra gondoltam, hogy a ’48-as forradalomról 175. évfordulójáról egy 48 órás demonstrációval lehetne megemlékezni. Magyarországon március 15-e az egyik olyan nap, aminek megítélésében a legnagyobb a konszenzus. A Civil Bázisnak pedig – mint új politikai közösségnek – célja, hogy a megbékélést támogassa, nagyon is kézenfekvő volt, hogy a 175. évfordulón indítsunk el egy szép, hagyományteremtő programsorozatot. Ezt még decemberben eldöntöttük, és mivel a rendezvényt három hónappal korábban be kell jelenteni a rendőrségnek, én, mint a Civil Bázis elnöke ezt meg is tettem. Januárban pedig körkérdéssel fordultam a különböző, a közélettel, így az oktatással, egészségüggyel, szociális szférával foglalkozó nagyobb civil szervezetekhez, mit szólnának egy olyan közös programhoz, amely részben március 15-e minél teljesebb és szélesebb körű megünneplése és megélése lenne, de egyben a polgári, a civil, a „citoyen” magatartásról is szólna. 

Hogyan fogadták az ötletet a felkeresett szervezetek?

Január közepén még azt gondoltam, hogy olyan 10-15 szervezet vesz részt benne, mára már több, mint 40-en jelezték a részvételüket. Így biztosan nagyon izgalmas két napunk lesz. Azt is remélem, hogy ez a hagyományteremtő rendezvény nem csak a 175. évfordulóról szól majd, hanem minden mai problémánkról, gondunkról is, és ez a civil szakmai közösség együtt tud lenni ebben a két napban. Ha így történik, ha március 14-e és 15-e valóban az állampolgároké, a civileké lesz, akkor ez a rendezvény hozzájárulhat a nagyon szétesett társadalom gyógyításához.

Azért 1848-ról sok minden eszébe jut az embernek, de a civilség ritkábban…

A ’48-as forradalom egy polgári forradalom volt, és az, amit Petőfiék megfogalmaztak a 12 pontban, arról szól, hogyan tud ez az ország a polgárosodás útjára lépni, milyen attitűd és intézményi keret szükséges ehhez. Szerintem ma Magyarországon nagyon hasonló kérdések merülnek fel, és ha megnézzük a 12 pontot, akkor lidérces látni, hogy 175 év után sem teljesült még mindegyik. Persze, vannak olyan pontok, amelyek ma már nem értelmezhetőek, több pedig nagyon komoly kérdéseket vet fel.

Például?

Kezdjük rögtön az elsővel, ami ma is aktuális: „Kívánjuk a’ sajtó szabadságát, a censura eltörlését”. Ami ma már nem értelmezhető: az unió Erdéllyel. Helyette jöttek más pontok. A Civil Bázis össze is állítja a maga új, mai pontjait, ami sajnos nem 12 lesz, hanem több. 

Ez elég baj, nem?

Valóban, de bonyolultabb, összetettebb is lett a világ. Egy csomó olyan kérdés van, mondjuk például a klímavédelem, ami ’48-ban még nem vetődött fel. Sokkal árnyaltabbak is lettek a problémák, ezért nehezebb is megfogalmazni, hogy mi kell egy polgári ország működéséhez.

De hol vannak ehhez a civilek? Hiszen épp ez az egyik legnagyobb bajunk, hogy nincs civil, nincs civil kurázsi…

Szerintem az, ami ősszel elindult az oktatásban, egy nagyon fontos alap. Napjainkban sokan mondják, hogy nincsenek civilek, senki nem mozdul, mindenki gyáva, és nem is mondom, hogy adott esetben ebben nincs sok igazság, de sokkal több a fájdalom is. Nekünk az a dolgunk, hogy tettekre serkentsük az állampolgárokat, és még egyszer mondom, hogy gyógyítsuk a társadalmat. Ehhez pedig nem arról kell beszélni, hogy mi nincs, mi rossz, hanem meg kell találni azokat az – akár kicsi – értékeket is. Ezek ugyanis igenis léteznek, vannak nagyszerű személyes bátorságok, kiállások, állhatatosságok, ezeket pedig dicsérni kell és példaként bemutatni. A civil szektorban rengeteg nagyszerű szervezet és ember hosszú évek óta nagyon sok áldozatot hoz az országért. Szeretnénk őket bemutatni, megünnepelni, és egy kicsit elgondolkozni azon, miért nem tudtak bekerülni az elmúlt 34 évben a magyar állam mindennapi működésébe ezek az értékek. Mert szerintem ez egy nagyon komoly nemzeti érték. 

Az Orbán-kormány viszont sok mindent szeretne, de azt egyáltalán nem, hogy a civilek végre egymásra találjanak, és összefogjanak…

Én nem tudom, hogy a kormány mit akar. Mi felnőtt, önálló állampolgárként szeretnénk együttműködni. Ez a rendezvény is erről szól. Hogy a kormány mit szeretne, az ő dolga. 

Mennyire lesz politikamentes a Civil Sugárút? 

Semennyire. Nem célunk, hogy az legyen. Március 15-e, a forradalom kapcsán butaság lenne azon görcsölni, hogy politikamentes legyen a rendezvény, hiszen az ország óriási nagy bajban van. A ’48-as forradalom is arról szólt, hogy nagyon nagy bajban van az ország, és néhány fiatal megfogalmazta, mi kell ahhoz, hogy egy polgári, európai országgá válhasson. Most ugyanerről van szó. 

Az önök pontjai miről fognak szólni?

Még nem tudom felsorolni azokat, hiszen a mi megfogalmazásunk után a pontok elfogadása egy hosszú, demokratikus folyamat eredménye lesz. A pontjainkat ugyanis a résztvevő szervezetekkel egyeztetni kell, de az alap már megvan. A csatlakozó civil szervezetekkel közösen gondolkodunk arról az elképzelésről, vajon mi lenne jó a magyar nemzetnek.  Rögtön hozzáteszem – hisz tudom, támadni is fognak bennünket –, hogy természetesen nem gondoljuk, mi vagyunk a 97 százalék, és mi fedjük le a magyar nemzetet, de amikor Petőfiék elindították a forradalmat, ők sem gondolták, hogy ők testesítik meg a magyar nemzetet. Volt egy nagyon kis csoport, amelyik azt gondolta, hogy ez a helyes. Aztán ebből forradalom lett. A történelem mindig nagyon kiszámíthatatlan, és majd eldönti, mekkora a hatása egy néhány fős csapatnak. Mi szakmai programokkal készülünk erre a napra, olyanokkal, amikre föl lehet készülni. Az, hogy milyen ellenállás lesz ezzel szemben, az nem a mi dolgunk, felelősségünk.  Nekünk meg kell tennünk azt, ami rajtunk múlik. Ferenc pápa is azt tanította, hogy tegye meg mindenki a maga dolgát. Mi megpróbáljuk megtenni. Ez egy első ilyen rendezvény, a Civil Bázisnak is végeredményben az első megnyilvánulása. Ha jól sikerül, akkor szerintem nagyon hasznos közéleti eseménnyé válhat. 

Csak éppen ellentmond egy atomjaira hullott, a politika által atomjaira hullatott mai magyar társadalomnak…

Persze, mi is tele vagyunk kétségekkel, bizonytalanságokkal, hiszen a jövő nagyon kiszámíthatatlan. De szerintem nagyon fontos a gyógyító szándék, nagyon fontos arra készülni. Teljes joggal lehet azt mondani: az elmúlt évtizedekben érezhette azt az ember, hogy feleslegesen próbálkozik, és nagyon sok keserűséget, fájdalmat, frusztrációt szereztünk közben. Én pedig azt gondolom, az a feladatunk, hogy ezeket a csalódásokat tapasztalatokká szelídítsük, átadjuk a következő nemzedéknek és megtanítsuk őket arra, mi az, amitől óvakodjanak, mire figyeljenek, és miben kell bátornak lenniük.

Mivel a Facebookon egy ideje hirdetik az eseményt, érte már önöket támadás?

A Facebookon mindig vannak kommentelők, akik nem épp szimpatizáló hangon és stílusban bizonyos propagandát ismételgetnek, de ezzel számolni lehet. 

Őket is várják a rendezvényen?

Mindenkit várunk. Azt gondolom, hogy van, akinek ez nem tetszik, és van prekoncepciója arról, hogy miről szól. Bár most nem a meggyőzés ideje van, egyelőre nekünk civileknek kell az együttműködés módjait megtalálni. Az biztos, hogy ez a két nap részben erről fog szólni. A másfél éve alakult Civil Bázisnak, mint új politikai közösségnek nagyon fontos, hogy mi is lássuk a szakmai civil bázist, és kitaláljuk, hogyan, milyen formában szeretnénk együttműködni. Ezt a rendezvényt mi kezdeményeztük, de a jelentkező szervezetekkel együtt csináljuk. Én nagyon nagy hálával és tisztelettel fordulok a résztvevő több mint 40 szervezet felé, mert a civil szektornak is nagy munka, hogy elfogadjuk egymást. Azt gondolom, hogy amit országosan szeretnénk, azt nekünk kicsiben is meg kell tudnunk valósítani. Ahogy látjuk, a pártpolitikában, a gazdasági életben, a kultúrában, szinte az életünk minden területén a széthúzás, az atomizálás a cél. Egészen különös és kifinomult technikák vannak arra, hogy ne működjünk együtt. Mi most arra teszünk kísérletet, hogy próbáljunk meg két napig együtt lenni. Hiszen nem csak a pokoli pandémia miatt, hanem már hosszú, hosszú évek óta el voltunk zárva egymástól. Nem tudjuk, hogy a másik mit gondol, egy-egy rossz mondata mögött milyen fájdalmak vannak. Kicsiben azt kell megteremteni, hogy mi milyen országban akarunk élni. Erről szerintem van is egy egyre határozottabb elképzelés. Ősszel az oktatásban nagyon sok minden megfogalmazódott azzal kapcsolatban, hogy mit gondolunk európaiságról, szabadságról, függetlenségről. Az is igaz, hogy az ezen a rendezvényen résztvevő szervezetek csak egy részét reprezentálják a civileknek, az a világ sokkal színesebb, összetettebb. Amit alapvetően fontosnak tartok például, hogy eljussanak hozzánk a fogyatékkal élő honfitársaink is, akik hosszú ideje nem tudtak kimozdulni az otthonukból, intézményeikből. Legyen rájuk is figyelmünk. Ezért lesz egy szeretetvacsora 14-én, aminek pont az a célja, hogy legalább egy vacsora erejéig egy kicsit együtt, egymás mellett legyünk. A vonulás pedig akadálymentesített, hosszabbra tervezzük. Figyelembe akarjuk venni, hogy lesz köztünk, aki esetleg lassabban tud menni, de nagyon fontos neki, hogy együtt legyen velünk. Ha azt mondjuk, hogy ez mindenki ünnepe legyen, akkor tényleg legyen is mindenkinek az ünnepe.