A hárommillió lakhatási szegény országa
A Habitat for Humanity Magyarország sajtóeseményt tartott, ahol bemutatta Magyarország éves lakhatási jelentését. A szakmunkát Ámon Katalin, a TK Kisebbségkutató intézet munkatársa, és Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont szakértője szerkesztette.
A munkát minden közügyek iránt érdeklődőnek javaslom elolvasni. (Pdf-ben innen tölthető le)
A lakhatási szegénység fogalma az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága által alkotott „lakhatás fogalmára” épül. Eszerint „a lakhatási szegénység olyan körülményeket jelent, ahol a lakhatás nem biztosítja a méltó élethez szükséges feltételeket, ideértve a megfizethetőséget, a jogi biztonságot és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést.” Valójában tehát ez egy olyan komplex társadalmi probléma, amely magába foglalja az anyagi gondokat, a lakhatás minőségét és annak jogi biztonságát is.
Mielőtt valaki azt gondolná, hogy most egy „szokásos ellenzéki zúgolódás” következik, érdemes megismerkedni azzal a ténnyel, hogy a lakhatási szegénység (mint előbb említettem) egy igen összetett állapot, főbb mutatói a következők:
- „Lakhatáshoz való hozzáférés: az alacsony státuszú csoportok és fiatalok lakáshoz jutásának nehézségei.
- A lakhatás jogi biztonsága: a jogviszony tisztázatlansága, például a földhivatali bejegyzések hiányosságai, a lakásbérleti szerződések hiánya vagy a kilakoltatási szabályozás rendezetlensége.
- Lakásminőség: az ingatlanok műszaki állapota és az olyan alapvető szolgáltatások elérhetősége, mint a víz, áram és fűtés.
- Elhelyezkedés: az alapvető szolgáltatásokhoz, például oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és közlekedési lehetőségekhez való közelség.
- Megfizethetőség: a lakhatási költségek aránya a háztartások bevételéhez viszonyítva, különös tekintettel az alacsony jövedelmű csoportokra.
- Energiaszegénység: az energiaforrásokhoz való hozzáférés, illetve ezek költségei a háztartások bevételéhez viszonyítva.” (Forrás: Magyarország 2024. évi lakhatási jelentése)
Ezekkel összefüggő öt, különösen fontos és mindenki által ismert, eltagadhatatlan körülményt emelnék ki.
Az emberhez méltó lakhatás nagyon sok polgár számára megfizethetetlen. A lakhatási szegénységben élők jövedelmük 40 százalékát vagy még nagyobb hányadát elégeti a lakhatásuk, ezért kénytelenek ezen spórolni, hogy enni, ruházkodni és tisztálkodni tudjanak.
Ugyancsak általános, hogy az emberek jelentős része nem megfelelő minőségű lakásban él, értve ezalatt a penészes, nedves, huzatos, veszélyes, vagy más okból egészségtelen hajlékokat, amiket még szerkezeti hibák, és energiahatékonysági problémák is élhetetlenebbé tesznek.
Rettenetes emberi életviszonyok alakulhatnak ki a túlzsúfoltság miatt. Ha nincs elég pénz, a rokonság vagy a barátok egyszerűen összebútoroznak, esetleg fel sem merül, hogy több generáció ne együtt éljen. Ebből kitörni vajon hogyan lehetséges?
A lakhatás bizonytalansága is rendkívül káros hatással van mindenkire: albérletnél felmondhatnak, más esetben pedig fennállhat az elhelyezés nélküli kilakoltatás veszélye.
Végül a legborzasztóbb eset is bekövetkezhet, ami a lakhatási szegénység szélsőséges állapota. Ez pedig az, ha valaki hajléktalan szállóra kerül, vagy fedél nélkül az utcára.
Minden lakhatási szegénységi állapot egészségügyi, oktatási és társadalmi következményekkel jár, ezt nem lehet elkerülni. A helyzet kialakulásának pedig többek között az az oka, hogy Magyarországon hatalmas az infláció, az emberek nem keresnek eleget, kevés a lakástulajdon, magasak az albérletárak, a lakásállomány elavult (különösen, amit a szociális ellátásba vonnak be), nőttek az energiaköltségek, a szükséghez képest nagyon kevés a szociális bérlakás és persze a mindenhol megjelenő hitel- és adósságproblémák.
Az amúgy durván szélsőjobbos Oláh György (1902-1981) újságírót szokták idézni azok, akik a „hárommillió koldus országának” tekintik Magyarországot. (1928-ban adta ki a Három millió koldus című szociográfiai jellegű művét.) Száz év eltelt, s mennyivel jutottunk előbbre?
Ma, a családbarát, keresztény, csoda-kormány uralma, és a devizahiteles időszak 15 évében 2,9 millió magyart érint a lakhatási szegénység. Ennek ellenére, a Fidesz a héten elkezdett jobban szerepelni a bizonytalan szavazók körében, és csökkentette a lemaradását a Tiszához képest. A bizonytalanok nagy része a kormány által elfelejtett, leírt, félrelökött lakhatási szegényekből kerül ki. Ez az igazi tragédia: az elnyomottak tartják el az elnyomót.
Ez a mélyszegénység legszomorúbb következménye.
