Lőttek az erőszakmentes kampánynak
Jakab Péter kapott egy videót, amelyen egy maszkos férfi fegyverrel rálő az ő és Dobrev Klára kampányplakátjára (szórólapjára). Ugyanolyan ügy ez is, mint a bábuk lefejezése, a bábuégetés, és bizonyos formában a plakátrongálás. Az ügyek – szerencsére csekély számban – a sértett Gyurcsány Ferenctől Vona Gáboron át Orbán Viktorig érintették eddig a közéletünket.
Teljesen függetlenül attól, hogy mennyire értünk egyet a sértett politikájával, a demokratikus közbeszéd és a politikai kultúra védelmében az ilyen jellegű cselekmények ellen indokolt, a politikacsinálótól pedig elvárt dolog tiltakozni, aminek csak az egyik formája a feljelentés megtétele.
Amikor valaki politikusok testét, arcát mutató képre bármivel „rálő”, azzal átlépi a verbális kritika, a szólásszabadság határát. Ez szimbolikus erőszak, amely azt üzeni, hogy az elkövető nem vitázni akar az ellenfelével, hanem fizikailag megsemmisíteni őt, ami megengedhetetlen, ha másért nem, hát azért, mert veszélyes precedenst teremthet a társadalmi feszültségek kezelésében.
A demokrácia alapja a szabad véleménynyilvánítás és a békés politikai verseny. A vita soha nem egyezik meg az agresszióval, a politikai nézeteltéréseket szavazatokkal, érvekkel és demonstrációkkal kell rendezni a demokráciákban. Az erőszakos cselekmények legitimálhatják a radikálisabb fellépést, ami a közbiztonság és a társadalmi béke megbomlásához vezethet. Mondhatjuk úgy is: ez most igazán nem érdeke az ellenzéknek.
Kérdezhetem így is: kinek az érdeke mindez?
Bármely közszereplőt megilleti az emberi méltóság és a fizikai integritás védelme. A társadalom nem hagyhatja szó nélkül a politikailag irányzott agressziót, mert az azt sugallná, hogy bizonyos csoportok vagy egyének „szabad prédák”. Ez komoly veszély lenne, s nem mellesleg, ellentétes a jogállami normákkal.
Ki kell egyeznünk abban, hogy a jog nem csupán a fizikai sérülést bünteti, hanem a társadalmi együttélés szabályainak durva megsértését is. Az, hogy politikusok képeire lőnek, kimerítheti a „köznyugalom megzavarását”, mivel azt üzeni, hogy az erőszak elfogadható eszköz a véleménynyilvánításra. Legalább három veszélyes következményük biztos van ezeknek: dehumanizálás, kiszámíthatatlanság és a „lefelé tartó spirál” az egyre durvább megoldások irányába. A tiltakozás tehát elvi kiállás amellett, hogy a magyar közéletben ne az erőszak legyen az önkifejezés eszköze.
„Az erőszak gyökerei:
Jólét, munka nélkül,
öröm, lelkiismeret nélkül,
tudás, jellem nélkül,
kereskedelem, erkölcs nélkül,
tudomány, emberség nélkül,
imádat, áldozat nélkül,
politika, elvek nélkül.”
(Mahatma Gandhi; 1869 - 1948)
Tiltakozzunk, és ettől függetlenül mindenki szavazzon a belátása szerint!
48 nap.
