Kutyaütők
A Magyar Kétfarkú Kutyapárt ellen fordult a tiszás népharag, miután egy héttel az április 12-i választás előtt megjelent az Ebek ura című dokumentumfilm. Az „Ebek urában” konkrét vádak hangzanak el a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vezetésével szemben, elsősorban olyan volt tagok, alapítók és pénzügyesek részéről, akik szerint a pártpénzek felhasználása nem átlátható módon történt. Van, aki sikkasztásgyanús ügyekről beszél és az is felmerül, hogy pártpénzből vásároltak gépkocsit Kovács Gergely pártelnök édesapjának. A film időzítése felveti a Cui prodest? (Kinek az érdeke?) kérdést, és az sem mellékes, hogy az alkotók kötődnek a kisebb pártok, így a DK és a Kutyapárt visszalépését szorgalmazó Tisza Párthoz.
A filmben a kritikák nem általánosságban a pártra, hanem kifejezetten a vezetői körre irányulnak. Elsősorban a pártelnökre, Kovács Gergőre, illetve a szűk vezetői csapat más tagjaira, Döme Zsuzsannára, aki nemcsak társelnöke a Kutyapártnak, hanem egyben a pártelnök élettársa is. A filmben megszólaló volt tagok és munkatársak szerint például pénzügyi visszaélések (állami támogatások nem megfelelő felhasználása), mellett hatalmi visszaélések is történtek. A bírálók szerint a Kutyapártban a döntések egy szűk körben születnek, a kritikusokat pedig kizárják a pártból.
A Kutyapárt érintett vezetői tagadják a vádakat és politikai vagy személyes motivációt sejtenek mögöttük. Mindezt alátámasztja, hogy főleg kiábrándult volt tagok szólalnak meg, a jelenlegi vezetés alig vagy egyáltalán nem kap érdemi megszólalási lehetőséget, emiatt a film inkább vádiratként működik, s készítői, Kőszegi Tamás rendező és Mérő Vera szerkesztő-riporter nem teljes képet, inkább értelmezést kínálnak.
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt vezetése Ebcsont beforr című videójában reagált a vádakra. Több állítást visszautasítottak, a filmet elfogultnak és politikailag motiváltnak nevezték. Bármi is legyen az igazság, a film bemutatása, egy héttel a választás előtt, minimum véleményes. Egy dokumentumfilm nem egyetlen nap alatt készül el, sok ember több hétig, hónapig tartó munkája van benne, így feltételezhető, hogy már korábban is készen volt, de valamiért épp most került ki az internetre. Akkor, amikor a Demokratikus Koalíció mellett a baloldalisággal nem vádolható, ám a Tisza Párttól függetlenül induló kutyások úgy döntöttek, nem hajlandók visszaléptetni jelöltjeiket az indulástól. (Pontosabban: akárcsak a DK, néhány helyen ők is visszaléptek, ám hasonló gesztusra a Tisza Párt részéről nem került sor.) Az is felvetődik, hogy az alkotók – a film elkészítése helyett – miért nem tettek feljelentést a tudomásukra jutott visszás ügyekben.
A Kutyapárt korábban kedves, bohókás, mindenből viccet csináló társaságként élt a köztudatban. Főleg az ingyen sör és az örök élet ígéretével, padok mókás átfestésével, valamint laza, humoros akcióival vívta a Fideszen túli világ rokonszenvét. A Kutyák azonban idővel túlléptek a viccpárt jellegen, tényezővé váltak és nem is mindig pozitív szerepet játszottak a közéletben. Legutóbb például Budapest I. kerületében 14 százalékot vittek el a regnáló polgármestertől, V. Naszályi Mártától és őket okolják Pest Vármegyében Szél Bernadett vereségéért, hiszen neki épp a kutyákra adott szavazatok hiányoztak ahhoz, hogy győzhessen a fideszes Menczer Tamás ellen.
A Tisza szimpatizánsai a mostani választási kampányban a Kutyáktól is azt várták, amit a DK-tól már korábban is követeltek, vagyis, hogy jelöltjeik lépjenek vissza, hagyják a Tiszát egyedül győzni. Ezért zúdul most rájuk a népharag azok részéről, akik szerint kizárólag az az üdvözítő, ha a Tiszának egyedül, más pártokkal nem együttműködve lesz kétharmados többsége a választás után megalakuló parlamentben.
