Ha nem a Fidesz nyer áprilisban, sok sportoló kénytelen lesz dolgozni
„Ha jön egy másik kormány, akkor a sport nem lesz stratégiai ágazat, és az elsők között lesz az egyházi és a sporttámogatások megnyirbálása.” Ezt a szomorú jövőképet vetítette elő nemrég Gyulay Zsolt a 24.hu-nak adott interjúban. A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke mindehhez hozzátette: „A 2010 előtti kormányok – leszámítva az 1998-2002 közötti négy évet –, tulajdonképpen magára hagyták a sportot.” Vagyis, a MOB elnöke szerint régen minden rosszabb volt, és ha áprilisban kormányváltás lesz, akkor lőttek a sportnak.
Szerinte ez nem politika, bár mint mondta, „ha valaki kijelent valamit, abba gyakran kevernek politikát. Ha azt mondom, hogy a sportszektor nagyon sokat köszönhet a mostani politikai rendszernek, az egyszerű ténymegállapításon túl, azonnal valamiféle politikai nyilatkozattá válik azok szemében, akik ellenkezőképpen gondolkodnak.” Gyulay szerint az a különbség a szocialista és a Fidesz-kormányok sportpolitikája között, hogy a 2010 előtti időszakban tűzoltás volt, jelenleg pedig koncepció van. Valóban zongorázni lehet a különbséget, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a MOB elnöke azt is meg tudja magyarázni, miért jó az, ha milliárdok áramlanak a sportba. „Rengeteg ember él a sportból, sokan dolgoznak benne, még többen élnek a sportért. A tao ennélfogva nem pusztán sporttámogatás, tekinthetjük munkahelyteremtő támogatásnak is.”
Tehát nem arról van szó, amire sokan gondolnak, vagyis, hogy a stadionokba, akadémiákba öntött pénzeknek máshol jobb helyük lenne. Munkahelyteremtésről van szó, s Gyulay mindezt a saját példájával illusztrálja: amikor 1994-ben – figyelem: szocialista-szabaddemokrata kormány volt! – átigazolt az MTK-ba, úgy szerződött a klubbal, hogy 50 ezer forintos fizetést kap, amit, ha olimpiai bajnok lesz '96-ban, visszamenőleg kiegészítenek 80 ezerre. Nem lett olimpiai bajnok, ezért az atlantai olimpia után el kellett mennie dolgozni.
A magyar sporttól, elsősorban a futballt kedvelő pártvezetők jóvoltából, soha nem állt távol a politika, Rákosi Mátyás országlása idején például az Aranycsapat világra szóló győzelmeinek köszönhetően, nemzeti ügy lett a futball. Orbán Viktor sem csupán politikai, hanem érzelmi kérdésként is tekint erre a szép és szórakoztató játékra. „A futball mindig vigasz és elégtétel volt a magyar ember számára” – mondta a miniszterelnök 2020 májusában Felcsúton, a Labdarúgás és tudomány című tanulmánykötet bemutatóján. Szerinte nem véletlen, hogy Trianon után volt a magyar futball első aranykora, majd a második világháborút követően, az ötvenes években az Aranycsapat időszaka. „Akkoriban a zöld gyepen a megszálló ország csapatát is le lehetett győzni, tehát a futballt a kultúra és a történelem részeként kell kezelni”. Mindez azért is lehetséges, mert – így Orbán – „a futball maga az élet, igazságos, nyílt sisakos játék, amelyet szabályok mentén vívnak a felek és mindig a pályán dőlnek el a dolgok.”
Most nincs megszállás, bár Brüsszel megpróbál gyarmatosítani bennünket, de mi nem hagyjuk magunkat. És abból sem engedünk, hogy az élsport, azon belül is az olimpia, fontos szerepet töltsön be a NER életében. 2022-ben például bejelentették, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság célja és egyben szlogenje a következő évekre: 200+200. Vagyis, hogy a 2024-es párizsi olimpiára 200 magyar sportolót küldjünk ki, és 2030-ra meglegyen a 200. magyar aranyérem. Akkor ez reális célnak tűnt, és ha csak nem jön közbe semmi, például az, hogy nem a Fidesz nyeri az április 12-i választást, ez a nemes cél teljesíthetőnek látszik.
Már csak azért is, mert egyszer már majdnem jelentkeztünk az ötkarikás játékok megrendezésére: 2017-ben megpályáztuk volna a 2024-es olimpiát, ám kiderült, hogy Budapest akkori vezetése – Tarlós István fideszes főpolgármesterrel az élen – a fővárosiak megkérdezése nélkül rendezett volna olimpiát Budapesten. A Momentum azonban – a többi ellenzéki párt támogatásával –népszavazást kezdeményezett, amelytől a kormány annyira berezelt, hogy inkább visszavonta az olimpiai jelentkezést. Álomgyilkosságról beszélt akkor Orbán Viktor, úgy fogalmazott, hogy az ellenzék megölte a magyarok régi álmát.
Mindez nemcsak a futballra, hanem úgy általában a nemzeti sportsikerekre is érvényes. „A sport szempontjából azt gondolom, a magyar sportnak jó úgy, ahogy jelenleg van. Ez szent meggyőződésem. A sportban dolgozókat szerintem nagy meglepetés érné, ha itt kormányváltás lenne” – mondta most Gyulay, aki szerint sok függ az áprilisi választás eredménytől. Az még hagyján, hogy belesodródunk a háborúba, megszűnik a rezsicsökkentés, a nyugdíjasoknak pedig adót kell fizetniük, de még ennél is cudarabb világ jön: a magyar futball első számú ékköve, Szoboszlai Dominik visszamenőleg is elfelejt futballozni, és akkor a magyar futballszurkolók nem fogják második himnuszként énekelni a Nélküled című örökzöldet.
