Országmentő vagy hazardírozó vesztes lesz?
Nagyon igaza van Palotás Jánosnak, hogy – a Závecz Research közreműködésével – végre egy másféle profi véleménykutatással támasztotta alá elgondolkoztató megállapításait, amelyek meglehetősen borzolják a kedélyeket. Néhány közülük nem volt kétséges, például, hogy feltétlenül el kell menni szavazni, ha másként nem megy, egy erős csipesszel az orrunkon. No de kire?
A 106 egyéni körzet lesz a sorsdöntő, s szinte mindenütt az előválasztástól rettegő Tisza (országos szempontból) egyáltalán nem demokratikusan kiválasztott jelöltje veheti fel reálisan a versenyt a Fideszével szemben. A ’Ti Hazátok’ jelöltjei nyilván a Fidesz szélsőjobbos szavazóitól vehetnek el voksot, s ha bejutnak, minden bizonnyal együttműködnek majd Orbánékkal. Kérdés, hogy a mértékadó felmérések adatai fényében mi értelme van a már listát állított DK, Jobbik és Kutyapárt egyéni jelöltjeit indítani? Ha nem lépnek vissza, akkor egyértelműen csak a Fidesz győzelmét segítik elő. Az egyáltalán labdába rúgó pártok közül a korábban 2-3 százalékra mért Momentum, valamint az 1-1 százalékos vagy mérhetetlen MMN (Márki-Zay) LMP, Párbeszéd (+ 4 még jelentéktelenebb) dobta be a törülközőt, s legalább ők nem kavarnak be a remélt rendszerváltásba. De a DK-s, jobbikos és kutyapárti jelöltek esetleg elvehetnek pár százalékot a Tiszától, amely konzekvensen elzárkózik az együttműködéstől.
Így könnyen lehet, hogy a nem igazán esélyes fideszes jelölt fut majd be győztesen, mint 2024-ben az I. kerületi polgármesteri választáson. Akkor ugyanis az MKKP felelőtlen indulásával ügyesen megbuktatta a 2019-es összefogással 5 évig regnáló és a több évtizedes fideszes lopást megállító párbeszédes V. Naszályi Mártát. Vagy a XXII. kerületben ugyancsak a Kutyapárt nem volt hajlandó együttműködni a valóban nem szimpatikus helyi ellenzékkel, de külön indulva megakadályozta a Fidesz egyértelműen borítékolható bukását.
Már sokan elfelejtették, hogy a 2010-es választáson, amely még kétfordulós volt, az MSZP és az akkor kétéves feltörekvő LMP sem volt hajlandó a második fordulóban összefogni, így segítve a Fidesz győzelmét, pedig legalább a 2/3-ot el lehetett volna kerülni. E büszke, ’tökös’ pártok most megint öntudatlanul tolják a Fidesz szekerét. De mindez nem menti fel Magyar Pétert, aki ez esetben hiába mutogat majd e kis pártokra, ha ő maga nem hajlandó együttműködni senkivel, s ezzel – a saját logikája szerint is – csak a Fideszt segíti. S persze a nagy talány, hogy a Tisza miért nem tud/hajlandó átadni a 106-ból 10-15 körzetet olyan neves, ellenzéki politikusoknak, akik az elmúlt másfél évtizedben (és régebben is) többet tettek le a demokrácia asztalára, mint a jelenlegi 106 tiszás jelölt együttvéve? Ilyen lehetne Hadházy Ákos, Szabó Tímea, Tordai Bence, Szabó Szabolcs és nem volna nehéz még jó pár tisztességes politikust említeni. Budapesten például 13-an jelezték indulásukat, akik 2022-ben egyéni mandátumot nyertek. Azt a nevetséges indokot pedig nem kéne felhozni, hogy az ’óellenzék’ tagjaként kompromittálódtak az elmúlt években. Ha ezt komolyan venné valaki, akkor maga Magyar Péter se férne be a jelöltek közé, mert két évvel ezelőtti berobbanásáig náluk sokkal jobban kompromittálódott, hiszen a Fidesz szekerét tolta és ette Orbánék „meglehetősen zsíros” kenyerét.
Palotás felmérése pontosan alátámasztja a demokratikus pártok régóta jogosan hangoztatott bírálatát, hogy a Fidesz győzelméért – egyéni körzetekben, de akár országosan is – kizárólag Magyar Péter és a Tisza gőgös nagyképűsége és kompromisszum-képtelensége lenne a felelős. Hiába próbálják azt sulykolni, hogy aki nem a Tiszára szavaz, az a Fideszt támogatja. Ez ugyanis fordítva legalább annyira igaz. S nem kellene tovább játszani a visszaléptetésnél a bosszantó ’chicken game’ bátorságpróbát, vajon ki lép vissza először?
A Tiszának nem lett volna szabad elzárkóznia egy év végi általános előválasztástól, ami a legtöbb helyen sikert hozott a 2019-es és '24-es önkormányzati, illetve még a 2022-es országgyűlési voksoláson is, legalábbis ahol az egyéni körzetekben csak egyetlen demokratikus jelölt indult.
A rendszerváltozás óta Göncz Árpád után második legnépszerűbb politikusnak abban igaza van, hogy e problémák ellenére, minden demokratának részt kellene vennie a választáson. Abban viszont vitatkoznék vele, hogy arra a listára és jelöltre kellene szavazni, amely és aki – úgymond – ’leginkább képviseli az érdekeinket’. Az elv szép, de sajnos nem praktikus, hiszen ebben az esetben könnyen elveszhet a szavazatunk, illetve a nem kívánt fideszes jelölt befutását segíthetnénk elő. Például lehet, hogy egy kutyapárti vagy DK-s szíve szerint saját jelöltjükre voksolna, de orrbefogva mégis a tiszáshoz húzná az x-et, hogy ne a fideszes jelölt jöjjön be. Más persze a helyzet, ha Hadházy vagy Szabó Tímea és a többiek körzetében igenis reális esély lenne a nem tiszás győzelemre. A pártlistán pedig akár ösztönözni is lehetne a DK-ra és az MKKP-ra történő voksolást, hogy biztosan meg tudják ugrani az 5 százalékot, amit most a Závecz Palotásnak mért. Ha ugyanis csak 4-4 százalékot szereznének, akkor ez elveszne és nemhogy a 2/3-ot, de akár a sima többséget is veszélyeztetné. S legyünk őszinték, nem ártana, ha Magyar Péternek lenne valódi, demokratikus kontrollja is, ha egyáltalán sikerülne győznie.
A felmérésből a legérdekesebb számomra is az volt, hogy a Fidesz-reformer Magyar Péter híveinek csak 7 százaléka jött a Fideszből, viszont 35 százalék a DK-ból és 15 a Momentumból, 12 pedig a Kutyapártból. Ha a Tisza vezetésében lenne annyi kurázsi, hogy a kizárólagosság antidemokratikus elvét sikerülne elvetniük, akkor e majdnem kétharmadnyi 'óbalos' eredetű hívük nyomása nélkül is meg kellene egyezniük az egyéni körzetekben a már most is, esetleg hosszú évek óta népszerű helyi képviselők támogatásában. Ez a nem túl nagylelkű együttműködés segíthetne a kiábrándult „tiszántúli” vagy akár bizonytalan demokraták aktivizálásában, akár egy ellenzéki 2/3 elérésében is, ami létszükséglet lenne a rendszerváltáshoz. Ezzel az ország megmentője lehetne Magyar Péter, aki valóban átvezette hazánkat egy demokratikusabb jövőbe. Az összefogás elutasítása viszont szégyenteli hazardírozást jelenthet, rossz esetben egy nagyon nem kívánt újabb fideszes győzelmet, amibe az EU-ban sereghajtóvá züllesztett országunk még jobban belerokkanhat.
Szentirmay László