Bankreform Nagy módra

– A Cseh Nemzeti Bank 2025 végi statisztikái 43 olyan bankot és külföldi bankfiókot sorolnak fel, amely aktívak (a jegybankot nem számítva). Más források 49 licencelt hitelintézetet említenek, amelyek közül többen retail, privát vagy üzleti banki szegmensben működnek.

– Lengyelországban jelenleg 63, a Lengyel Pénzügyi Felügyelet (KNF) által engedélyezett bank működik. Ez a szám magában foglalja a kereskedelmi, szövetkezeti és szakosodott bankokat, amelyek lakossági, vállalati és befektetési szolgáltatások nyújtanak. Jelentős a szövetkezeti bankok jelenléte is.

– Szlovákiában a banki szektorban 25 pénzintézet működik, amely magában foglalja a hazai bankokat és a külföldi bankok fióktelepeit is.

– 2025-2026-ban a romániai bankpiacon mintegy 32-35 Román Nemzeti Bank (BNR) által engedélyezett hitelintézet működik.

Nem vagyok pénzügyes közgazdász, a fentiekben kizárólag arra vállalkoztam, hogy régiós versenytársaink mennyiségi adatait (a pénzintézetek számát) ismertessem. Nem tudom, hogy mekkora az optimális érték, de az világosan látszik, hogy a Nagy Márton által emlegetett nagyságrend (5 nagybank) jelentősen eltér a cseh, a lengyel, a szlovák és a román mennyiségi mutatótól. Abban persze egyetértek a nemzetgazdasági miniszterrel, hogy a hazánkban működő bankok túl drágák. Igen, azok, mert a magyar kormány pénzügy- és adópolitikája folyamatosan és szemérmetlenül feji a bankokat, azok meg – élve a lehetőséggel – tovább hárítják a kiszabott adó- és illetékterheiket a lakosságra, valamint a vállalkozásokra. Milyen érdekes, hogy 50 nappal a választás előtt Nagy Márton „felébredt” és a Facebook felületén meghirdette a bankrendszer konszolidációját. (Korábban is álmodozott ilyenről, de úgy látszik, most van az ügynek aktualitása.) Kérdezem: még februárban vagy legkésőbb márciusban csökkentik a bankok és a telephelyek számát 36-ról 5-re? Nem 2-3 évvel ezelőtt kellett volna elkezdeni a kérdéssel foglalkozni és jól előkészített folyamat után, a racionalizáló lépéseket megtenni? Egyébként meg miért 5, és miért nem 8 a megmaradó bankok száma?  

A banki szolgáltatások ára valóban magas Magyarországon, de ezért a helyzetért alapvetően a végrehajtó hatalom a felelős. Olyan jövedelemszabályozást vezetett be, amely során az állam a bankokon keresztül adóztatja meg az ügyfélkört.  A kormány „mossa kezeit” és a lakossággal együtt szidalmazza a pénzügyi szektort. A polgárok többsége nem a hibás állami monetáris politikát gyalázza, hanem a bankokat ócsárolja. Félreértés ne legyen: nem vagyok a bankok fogadatlan (sem fogadott) prókátora, ellenkezőleg: ésszerűen és átlátható módon meg kell adóztatni szektor, de ez a mostani sunyi szisztéma egyáltalán nem célravezető. Summa summarum: az Orbán-kormány(ok) álságos és hibás gazdaságpolitikája odavezetett, hogy a bankoktól való jövedelemelvonás módszerein valóban változtatni kell. De nem kampányidószakban, és nem úgy, hogy a sértődékeny Nagy miniszter bejelenti, hogy „meghetedeli” (36 helyett 5 bank) a szektort.

Befejezésül: ha csak 5 úgynevezett nagybank lesz, no, akkor aztán a még ma meglévő – igen korlátozott – verseny is megszűnik a pénzvilágban. Az 5 „monstrum” kényelmesen felosztja a piacot, a kisvállalkozók és a kisnyugdíjasok pedig a jelenleginél is kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek. Az állam persze nyerhet az átalakításon, a létrehozott gigantikus bankokat sem kell félteni, viszont az üzleti szféra kisebb szereplői és a lakossági tömegek biztosan a vesztesek közé kerülnek.

A bankrendszer átalakítására irányuló lépéssorozatban gondolkodik a miniszter, 50 nappal a választás előtt, bízva abban, hogy a polgárok nem a bukást érdemlő kormány ellen fordulnak, hanem a bankokat szidalmazzák! A miniszter – szokás szerint –sportszerűtlenül játszik, ismét megtévesztő módon próbálkozik hangulatot kelteni. Hogy mi lesz a bankreform sorsa, azt nem tudom. De az biztos, hogy április 12-én Nagy Márton lecserélésre kerül, és a jövőben még a kispadon sem lesz hely számára!