Hajtóvadászat fiatalokra és öregekre
„Kedves fiatalok, segítsetek ti is a szüleiteknek, a nagyszüleiteknek, beszéljetek a szülőkkel és a nagyszülőkkel” – mondta Magyar Péter hatodik országjárásának nyíregyházi állomásán. A Tisza Párt elnöke szerint ugyanis az időseknek is meg kell tudniuk, hogy a Fidesz 16 éves kormányzása után milyen állapotban van az ország. Egy hónappal ezelőtt Orbán Viktor Miskolcon, a DVTK Arénában, a Digitális Polgári Körök „háborúellenes” nagygyűlésén kérte a magyar szülőket arra, beszéljenek a gyermekeikkel, és mondják el nekik, hogy milyen fontos lesz az ő döntésük áprilisban.
Kampány van a köbön, a Fidesz az idősebbeknél erős, a Tisza leginkább a fiatalokra számíthat, érthető, ha mindkét nagy politikai tömörülés a ma még vele ellenségesen érző táborból próbál szavazatokat szerezni. A sort a miniszterelnök kezdte, amikor január közepén a Digitális Polgári Körök miskolci „háborúellenes” nagygyűlésen arról beszélt, hogy úgy hallotta: a fiatalok nem támogatják a Fideszt. Ezért arra kérte az összes magyar szülőt, beszéljenek a gyermekeikkel, és mondják el nekik, hogy mekkora lesz a tét a választáson.
Jól hallotta Orbán Viktor, akihez eljutott a tavaly nyáron szinte minden fesztiválon felhangzó Mocskos Fidesz! skandálás. Aminek legalábbis szerinte, az az oka, hogy a fiatalok szeretnek szembefordulni a szülőkkel. Különösen, ha fiúk, mondta Orbán, „a lányokkal nagyobb szerencséje van ugyanis az embernek.” (Ha valakinek, neki erről lehetnek tapasztalatai: egy fia van és négy lánya.) „Beszélnek sokat arról, hogy a fiatalok nem támogatják a kormányt, vagy nagyobb részben vannak inkább ellene. Erre azt tudom mondani, hogy ez a mi közös szülői felelősségünk is, a nevelés része, a politikáról való beszélgetés is... minden fiatalért az apja meg az anyja felelős az első helyen, csak másodlagos a kormány szerepe... Mindenkit kérek, hogy beszéljen a saját gyermekeivel, hogy érthessék, milyen fontos lesz az ő döntésük.”
A fideszes szülők tehát beszélnek a nem fideszes, de Orbán reményei szerint még nem véglegesen megtévedt fiatalokkal. Magyar Péter viszont épp a Tiszát támogató fiatalokat kérte, hogy győzzék meg a szüleiket, ne a Fideszre hanem a kormányváltásra szavazzanak.
Nincsenek könnyű helyzetben a pártok, kampány idején nemcsak az idősekre és a fiatalokra kell koncentrálniuk, sok más szempontra is illik odafigyelni. Hogy mást ne mondjunk, győzködni kell a kovácsokat, a szűcsöket, a szabókat, a molnárokat, a madarászokat, a halászokat, lovászokat és a vadászokat. Azokat a kisemmizetteket, akik – életkoruktól és foglalkozásuktól függetlenül – vesztesei voltak az elmúlt 16 évnek.
Miközben, ők maguk is tehettek arról, hogy a sorsuk rosszul alakult. Csak kevesen szóltak, amikor lenyúlták a magánnyugdíj-pénztárakban tartott háromezer milliárd forintot, mert a legtöbben azt gondolták, hogyha nekik nincs ott pénzük, minek hozzák a fejükre a bajt. Nem mentek ki az utcára, amikor belerúgtak a tanárokba, kicsesztek a diákokkal, megrövidítették az egyenruhásokat, a civileket, kisemmizték az ápolókat, az ápoltakat, páros lábbal szálltak bele a nagymamákba és a kismamákba. Nem voltak sem ápolók, sem pedig (még) ápoltak, nem voltak még nagymamák, nem voltak már kismamák.
Ez a társadalom – tisztelet a kivételnek – békésen asszisztált ahhoz, hogy rossz lett a kéményseprőknek, a pékeknek, a zöldségeseknek. Miért is mondtak volna bármit! Kéményt csak messziről láttak, kenyeret soha nem sütöttek, zöldséget csak vásároltak, el soha nem adtak. Amikor pedig, a kormány cserbenhagyta a devizahiteleseket, a legtöbben lapultak, mert nem volt devizahitelük, miközben persze sajnálták azokat, akiknek elvitte a bank a házukat a fejük fölül.
Békeidőkben, amikor nincs választási kampány, sem Orbánnak, sem Magyarnak eszébe nem jutott volna, hogy párbeszédre hívja a generációkat. Pedig biztosan előbbre tartanánk, ha nem csak a fiatalok és az idősek, nem csak ilyenkor és nem csak kérésre, szót értenének egymással.
