Legyen meg a mi akaratunk: jöjjön el a mi országunk!
Csak álmodjuk ezt a nyögvenyelős, rosszkedvű, leharcolt vidéket, ahol élünk. Nehéz, egészségtelen ételeket ettünk lefekvés előtt, túl sok Orwell-t olvastunk. Kafka sem javallott, mert az embernek mindenféle kényszerképzete keletkezik.
Pedig, Magyarország valójában nem ilyen. Mi, magyarok ugyanis alapvetően normálisak vagyunk. Nem kell nekünk megmondani, hogy mi a jó, és mi a rossz, tudjuk mi azt magunktól is. El tudjuk dönteni, hogy mikor vagyunk jó magyarok, jó polgárok, apák, anyák, gyerekek. Mikor vagyunk jó fiatalok, idősek. Kismamák, nagymamák.
Magyarország nem olyan lehangoló, kiábrándító hely, mint amilyennek mostanában látszik.
Elmondanám, hogy milyen Magyarország.
Magyarország szép és jó hely. Okos emberek gyülekezete. Ebben az országban nincs kirekesztés, és mi, magyarok szolidárisak vagyunk másokkal. Azokkal, akik nálunk is szegényebbek, elesettebbek, üldözöttebbek.
Magyarországon jogrend van, ami azt jelenti, hogy a bűnös bűnhődik, és a jó elnyeri jutalmát. Verseny van, és nem harc, itt nem ellenségek, hanem ellenfelek vannak. Magyarország nem vív ostoba, sehova sem vezető, a nemzetnek ártó, ezért hazaáruló szabadságharcot. Ebben az országban olyan ember nem kerülhet vezető pozícióba, aki a más szerszámával veri a csalánt.
Ez nem egy befelé forduló, önmaga démonaival harcoló, múltjával és jelenével megbékélni nem tudó ország. Mi magyarok nem követeljük a tiszteletet, hanem kiérdemeljük.
Magyarország nem a besúgók, a nyilas házmesterek országa, nem a feljelentő, önkéntes menekültvadászok játszóhelye. A mi országunk olyan hely, ahol nem a csókosok és az ügyeskedők boldogulnak, hanem tehetséggel és tisztességes munkával lehet előbbre jutni.
Magyarország egy rendes, normális, boldog ország.
Legyen meg a mi akaratunk: szabaduljunk meg a gonosztól!
Jöjjön el a mi országunk!
