Leleplezzük a kormány rejtett szándékát
Illetve talán annyira nem is rejtett, inkább eltitkolt. Vagy eltagadott. Arról a szándékról beszélünk, amely a veszélyhelyzetet nem a feltétlenül szükséges módon, hanem a saját szándékainak megfelelően akarja fenntartani. Tudjuk, hogy az ellenzék azért nem szavazta meg a házszabálytól való eltérést, amire – négyötödre – feltétlenül szükségük lett volna a kormányzó pártoknak, hogy azonnal, azaz egy nap múlva szavazhassanak a kétharmados a törvényről, ne kelljen egy hetet sem várni arra, hogy például Schmidt Mária megkapja a két budai ingatlant, vagy 24 órán belül titkosak legyenek a Budapest-Belgrád – kínai hitelből, Mészáros Lőrinc közreműködésével készülő – vasútvonal iratai. Az ellenzék azonban nem adta oda a szavazatait. Ezt csak akkor tette volna meg, ha a kormány hajlandó időkorlátot beállítani, mégpedig annak érdekében, hogy ne lehessen vég nélküli a rendeleti kormányzás – másként: Orbán korlátlan hatalma.
Az ellenzék óvatossága érthető, mint azt már sokszor leírtuk: a bevándorlás (Fidesz-szóval: migrációs) helyzet miatt kihirdetett veszélyhelyzetet – noha arra semmi ok nincs – folyamatosan meghosszabbítja az uralkodó párt. Persze, hogy mindenki, aki nem ennek a hatalomnak a részese, tart attól, hogy a járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet ugyanezt fogja eredményezni; az országgyűléstől elvett jog a miniszterelnök kezében nem ígér túl sok jót. Miért is ígérne, ha már az első lépésekben – a járvány árnyékában – olyan törvényeket akartak becsúsztatni a parlament elé, amelyeknek semmi közük a koronavírushoz, illetve olyanokat, amelyek szinte lehetetlen helyzetbe hozzák az önkormányzatokat. (Egy kivétellel ezeket a javaslatok már el is fogadta a parlament, rendes eljárásban. A kivétel, ugye, a visszavont polgármestereket gyámság alá helyező törvényjavaslat volt.) Túl azon, hogy sehol Európában ilyen felhatalmazást nem kapott – de nem is kért – az éppen kormányon lévők társasága, Orbánnál – az eddigi működését, az elmúlt tíz év hatalom-gyakorlását figyelembe véve – semmilyen önkorlátozást nem figyelhettünk meg. Sőt, ellenkezőleg: tíz éve mást sem csinál, mint egyre terebélyesebbé teszi befolyását, uralkodását, és veszi el mások elől a valódi döntés lehetőségét.
A kormányzó pártok – Orbán utasításának megfelelően – ragaszkodtak a törvény végtelenségéhez, védekezni pedig azzal próbáltak, hogy az országgyűlés bármikor visszaveheti a rendeleti kormányzás felhatalmazását a kormánytól. Ami persze formálisan igaz is lehetne, ha ehhez például az ellenzék hozzájárulása szükségeltetne, de – sajna – nem szükséges. Mindenesetre, a Fidesz – hogy igazolja a külvilág felé: az országgyűlés bizony működik – erre a hétre és a jövő hétre is folyamatos, több napos ülésezést írt elő. Természetesen tudjuk, hogy ez is csak trükk; bármikor dönthet a végrehajtó hatalom arról, hogy nincs tovább parlament – erre felhatalmazza a törvény –, de, mint említettük, ma Magyarországon csak annak van jelentősége, amit a miniszterelnök akar.
De térjünk rá a címben jelzett gondolathoz! Ha elolvassuk figyelmesen a kihirdetett törvény szövegét, akkor abban felleljük azt a szándékot, amely megalapozza Orbán számára a veszélyhelyzet valódi elmúlásán túlterjeszkedő hatalmat, a rendeleti kormányzás fenntartását. Hogy kellően egzaktak legyünk, idemásoljuk a törvény szövegének néhány paragrafusát:”
„Ez a törvény az Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdése alapján, a kormány által kihirdetett, a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: rendelet) szerinti, az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humán járvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében elrendelt veszélyhelyzettel (a továbbiakban: veszélyhelyzet) összefüggő, sajátos szabályokat állapítja meg. 2. § (1) A kormány a veszélyhelyzetben – a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseken és szabályokon túl – az állampolgárok élet-, egészség-, személyi-, vagyon- és jogbiztonságának, valamint a nemzetgazdaság stabilitásának garantálása érdekében rendeletével egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. (2) A kormány az (1) bekezdés szerinti jogkörét – a szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan – a rendelet szerinti humán járvány megelőzése, kezelése, felszámolása, továbbá káros hatásainak megelőzése, illetve elhárítása céljából gyakorolhatja.”
Látszólag egyértelmű a szöveg. Tartalmaz azonban olyan szavakat, amelyek többféleképpen is értelmezhetőek. Ismerve a Fidesz kreatív törvényalkotását, a szavak, a kifejezések rejtett értelmezését, egyáltalán nem lehetünk nyugodtak. Hallhattuk most, a gazdasági intézkedések bejelentésekor is, hogy a bejelentett lépések milyen nehezen értelmezhetőek, illetve azt, hogy a kormány olyan szavakat használ, amelyek alkalmasak a valódi tartalom elfedésére (például 13.havi nyugdíj, vagy 70 százalék bértámogatás – egyik sem bizonyult igaznak.) Márpedig, ha az uralkodó párt a törvénybe beleszuszakol olyan kifejezéseket, amelyekre a vastagabb betűszedéssel igyekeztünk felhívni a figyelmet, akkor abból rájöhetünk a törvényhozó valódi szándékára. A veszélyhelyzet következményeinek elhárítása, vagy a káros hatások megelőzése ugyanis bármeddig eltarthat, sőt, biztosak lehetünk benne, hogy el is fog tartani. El, mert a járvány – ha magán a vírus-veszélyen túl is jutunk – hatása itt marad közöttünk – egyébként bizonyára fertőzöttek is –, vagyis évekig szükség lehet a következmények felszámolására. Másként: a rendeleti kormányzásra. Vagyis: a veszélyhelyzet nem akkor fog véget érni, amikor mi gondoljuk, hanem amikor Orbán Viktor úgy gondolja. És ő mikor gondolt arra, hogy most már elég a túlzott hatalmamból?
