Lendvai Ildikó szerint mélyrepülés L. Simontól, hogy Wass Albert zsidógyűlöletét mosdatja

Harkai Péter 2020. február 27. 19:42 2020. feb. 27. 19:42

Bármit is gondoljunk politikai szerepvállalásairól, azt megállapíthatjuk, hogy L. Simon László nem egy Budai Gyula. Pár napja mégis védelmébe vette Wass Albert közírói munkásságát, azt bizonygatva, hogy a frissen kötelező olvasmánnyá vált író nem írt zsidógyűlölő publicisztikákat. Lendvai Ildikót kérdezve, igyekeztünk cáfolni L. Simon állítását.

A volt kulturális államtitkár pár napja érezte szükségét annak, hogy az ATV műsorában kijelentse: a szeptembertől tervezett új Nat új és kínosan kötelező kormányideológiai üdvöskéje, Wass Albert, sosem írt antiszemita publicisztikákat – azt most nem elemezné, hogy az irodalmi munkásságában milyen témákat zenésített meg. Objektíven szemlélve a kérdést – valójában mi a gond Wass Albert munkásságával...?

Wass olvasmányosan érzelgős stílusával alapvetően nem lenne semmi gond, mindennek megvan a maga rajongótábora és polca az irodalomtörténetben, ízlésbeli dolgokról ugye értelmetlen vitatkozni. A baj az, s ez a műveiben is látszik, hogy ő akkor is kemény antiszemita volt, amikor a holokauszt a tetőfokára hágott, sőt, a második világháború után is írt antiszemita művet. Ezt azért hangsúlyoznám, mert Wass védelmében felemlegetik Kosztolányit, másokat, hogy tőlük is kiszaladt ilyen jellegű írás annak idején, amit természetesen nem helyeslünk. Ők viszont jóval a holokauszt előtt, egy más jellegű történelmi közegbe és időbe ágyazva nyilvánultak meg, mint tette azt Wass – végig következetesen. Én nem tudok olyan jelentős magyar írót mondani, aki a zsidók fizikai üldöztetése alatt és annak tombolását látva, lelkes antiszemita maradt volna. 

Az az antiszemitizmus, ami a műveiből folyamatosan sugárzik, azt bizonyítja, hogy értelmetlen az erdélyi és később emigrált író ideológiai fényezése. Mi indokolhatja az Orbán-kormány makacs revizionizmusát Wass Alberttel szemben? Akkor már miért nem Márai?

Ez egy nagyon jó kérdés, már csak azért is, mert volt időszak, amikor Márait választotta – sokkal jobb ízléssel – kulturális eszménynek a Fidesz. Ez akkor volt, amikor még polgári pártként definiálták magukat. A problémát feltehetően az okozhatta, hogy Márai egy kritikus, árnyalt gondolkodó volt, aki egyértelmű antikommunizmusa mellett, kíméletlen kritikát mondott arról a konzervatív, horthysta szellemről, aminek most reneszánszát próbálják megteremteni. Az az út, amit a Fidesz Máraitól Wass Albertig megtett, még talán a direkt-politizálásuknál is jobban mutatja azt a világnézeti utat, amit az eltelt időszakban megtettek.

Wass munkásságának minőségén a mai napig vitatkoznak, Máraién nem. Az előző egyértelmű irredentizmusa simul a kormány poszthorthysta-irredenta ideológiájához? Persze a kérdés álnaív, mondhatni, akárcsak Wass Albert művei. 

Én nem gondolom, hogy a Fidesz vezetői személyükben lennének irredenták, sokkal inkább egy érzelemmentes pragmatizmus motiválja a lépéseiket. A Wass-kultusz sem onnan ered, hogy Orbán Viktor véletlen leemelte a polcáról és beleszeretett a regényeibe. Sokkal inkább egy tudatos történelmi manipuláció tereléséről van szó. 

Akkor személyeskedjünk egy kicsit. L. Simon László kerek perec kijelentette pár napja, hogy Wass Albert nem írt antiszemita publicisztikákat – akinek az írói munkásságával nem keverné össze a személyiségét. Ez nettó hazugság, mivel egy ’93-as, minden bizonnyal cinikusan önmosdató „Így lett belőlem antiszemita” című írásában azért beáztatja a lábát a PC-be és kijelenti, hogy a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulása után, „a zsidóknak nem volt több esélyük a kommunizmus életben tartására", a rendszerváltással Magyarország ismét szabad lett, de a pénzügyek, a sajtó és a kommunikációs hálózatok a zsidók kezében maradtak, stb.

-L. Simon kijelentésével – aki pedig a gondolkodó fideszesek közé tartozik – két nagy baj van. Egyrészt, hogy a Nat-ba nem Wass Albert publicisztikái kerülnek be, hanem az írói munkássága, ami hemzseg az antiszemita művektől. Személy szerint. nem azzal van bajom, hogy az írói tevékenységét tanítják, elvégre része a magyar irodalomtörténetnek, tudják meg a gyerekek, hogy kicsoda-micsoda, mit ér. Viszont esetünkben Wass Albert mennybemenesztése történik, ez az első probléma. A másik óriási hiba, hogy mindez tételesen nem igaz, a publicisztikái nem ártatlan naplóbejegyzések csupán. A világnézete átüt mindenen, regényen, publicisztikán. 1950 után is írt olyan művet, ami gusztustalanul antiszemita. A leghírhedettebb antiszemita műve, A patkányok honfoglalása, a publicisztika és az irodalom határán billeg, amiben a patkányok a zsidók, a magyar paraszt pedig, akinek meggyűlik a baja a rágcsálókkal, a magyarság jelképe. Mindez 44-ben, a holokauszt tombolása idején született. 

Arra milyen esélyt illetve lehetőséget lát, hogy a wassalbertek a helyükre kerülnek egyszer?

Amennyiben a rövid távú lehetőségeket nézzük, éppen a napokban hangzott el, hogy bárki a feje tetejére is áll, szeptembertől bevezetik a Nat-ot. Arra tehát nem látok esélyt, hogy most ez ne indulna keserves útjára. Két dologra viszont esélyt látok: az egyik, hogy az érintett magyar- és történelemtanárok egyesületétől kezdve, minden szakmai szervezet tiltakozik, aminek tükrében tragikomikus, hogy Kásler miniszter kijelentette, kis számban ellenkeztek csak a tervezet ellen – nem tudom, milyen számrendszerrel dolgozhat.

Arra viszont van esély, hogy az irodalomtörténészek oda helyezik az írókat, ahova valók és a valódi, fennmaradó irodalomtörténetet nem lehet átírni az aktuális kurzus ízlése alapján. Amint arra is esélyt látok, hogy a tanárok saját értékrendszerük szerint tanítanak és elmondják a diákoknak, hogy ki is az a Wass Albert – legfeljebb ismét magukra csukják az osztálytermek ajtajait, mint történt 30 évvel ezelőtt.