Lengyelországból nem lesz második Magyarország

Varsóban még nincs hivatalos végeredmény, de bármi is legyen, az elnökválasztás megmutatta, hogy az ellenzék az elmúlt évek stagnálása után, megint felemelkedőben van – írta „Nem akarnak új Magyarországot” című elemzésében a német Die Zeit című liberális lap. Vasárnap este a késői exit pollok szerint, Andrezej Duda hivatalban lévő elnök, a kormányzó PiS jelöltje  50,4,  Rafał Trzaskowski liberális ellenzéki jelölt 49,6 százalékra számíthatott. (Megjegyzés.: az eltérés Duda javára azóta már mintegy 2 százalékra nőtt.)

Az esti prognózisok a 2 százalékos hibahatár mellett, gyakorlatilag patthelyzetet jeleztek. A számok tükrében nem meglepő, hogy este mindkét jelölt győzelmet ünnepelt. Duda nem jutott szóhoz a hívei hangos üdvrivalgása közepette. Végül velük együtt skandálta, hogy „Éljen Lengyelország!”. Trzaskowski viszont leszögezte: „tovább harcolunk egy nyitott, toleráns és európai Lengyelországért”.

Mindez már kóstolót adott abból, hogy mi várható a legkorábban hétfőn délután bejelentendő végeredmény nyomán: újabb viszály, sőt, esetleg jogi és politikai káosz.

A PiS vezető kultúrát akar kialakítani, amely a hősies hazafiságra, a lengyel katolikus értékekre, és erős, kétség esetén tekintélyelvű államra épít. Ehhez szüksége van arra, hogy az ő embere üljön az elnöki palotában. Az elnöknek ugyanis kevés alakítási felhatalmazása van, viszont erős vétóval rendelkezik. Ha tehát netán Trzaskowskinak még sikerülne megfordítani az eredményt, akkor a PiS-kormány az alsóházban továbbra is meghatározhatná a politika irányát, de számítania kellene az elnöki vétóra, amelyet a parlament csak négyötödös többséggel szavazhat le, márpedig a kormánytömb nem rendelkezik ilyen többséggel.

A minden vaslószínűség szerint nagyon szűk eredmény azonban azt is mutatja, hogy a PiS-től balra álló ellenzék – amely a mérsékelt konzervatívoktól az enyhén zöld polgári középen át, egészen az antiklerikális baloldalig terjed –, legyőzte a 2015-ös megsemmisítő választási vereség óta mutatkozó bénultságát, és váratlanul feltámadt. Tavasszal ugyanis még bizonyosnak tűnt Duda győzelme, de aztán a járvány miatt, el kellett halasztani az elnökválasztást, és ez újra keverte a kártyákat. Trzaskowski meglepően erős visszhangra talált, akkor is Varsó főpolgármestere marad, ha az elnökválasztáson vereséget szenved, és várhatóan központi szerepe lesz az ellenzék előre látható újjászerveződésében. Nem utolsó sorban együttműködésre törekedhet az első fordulóban kiesett Szymon Hołownia független jelölttel, aki liberális-konzervatív, de egyben zöld, és a jövőbe mutató programmal lépett fel. „Lengyelország 2050” néven akar mozgalmat szervezni, egyebek mellett azzal a céllal, hogy a hagyományosan szenet használó országot addigra klíma-semlegessé tegye. Előre néz, és ezzel eleve elhatárolja magát Kaczynskitól és a PiS-től, aki és amely többnyire a múltba, az áldozatokkal teli lengyel történelembe réved. A Trzaskowski-Hołownia párossal végleg új erőre kaphat a viszálykodó ellenzék, amely igencsak megkönnyítette a PiS dolgát.

Annyit ugyanis a mostani elnökválasztás világossá tett: Lengyelországban nem lesz olyan fejlődés, mint Magyarországon, ahol Orbán Viktor miniszterelnök sok éve kétharmados többséggel kormányoz, és tekintélyelvű, antiliberális államot hozott létre. Ehhez túl erős a liberális tábor, valamint a szabadságszeretet, amely a szabadságharcok évszázados hagyományaira támaszkodik. Végleg megbukott Kaczynski víziója, hogy Varsóban második Budapestet teremt.

A szavazók elkötelezettségéről tanúskodik a részvétel is: a 68,9 százalék rekord a posztkommunista Lengyelországban.

Az ország most a következő napokra és hetekre tekint, amelyek során a két tábor közötti konfrontáció drámaian kiéleződhet. Egy patt ugyanis az eredmény bírósági megtámadásához vezethet – írta a szerző vasárnap –, és ez mindkét fél számára számításba jön. Még akkor is, ha a különbség az összes szavazat kiszámolása után csak néhány száz, vagy néhány ezer lesz.

Ennek oka az előzményekben keresendő: eredetileg május 10-én kellett volna megtartani az elnökválasztást, az ellenzék ezzel nem értett egyet, Kaczynski azonban kitartott a május mellett, mert Duda akkor a felmérések szerint, egyértelműen nyerésre állt. Végül a PiS-ben is túl nagy lett az ellenállás, és Kaczynski engedett, de nem elhalasztotta a választást, a szavazás hivatalosan megtörtént, de úgy, hogy egyetlen szavazókörzet sem nyitott ki. Ezt Kaczynski és a pártján belüli legfontosabb riválisa, Jarosław Gowin döntötte el négyszemközt, az alkotmányos szervek bevonása nélkül. A „szavazást” a hatóságok utóbb érvénytelennek minősítették.

Ilyen háttérel, az ellenzéknek egy jogállamban valóban jó esélye lenne az eredmény megtámadására. Tény azonban, hogy a PiS saját embereivel töltötte fel az alkotmánybíróságot, és a hevesen vitatott igazságügyi reformmal aláásta a hatalmi ágak megosztását. Ez paradox helyzetet teremtett. Vélhetően csakis Kaczynskinak és pártjának lenne reális esélye arra, hogy a siker reményében támadja meg az eredményt, amelynek zavaros körülményeiért a PiS legfelső vezetése viseli a felelősséget. Ebben az esetben Lengyelország nyugtalan idők, tömegtüntetések sora és jogbizonytalanság elé néz. A hasonló forgatókönyvek azonban akkor is valószínűsíthetők, ha az ellenzék vereséget szenved az eredmény megtámadása nyomán folytatott bírósági eljárásban – írta az elemző.