Lépés! Indulj!
Elismerte a Színház - és Filmművészeti Egyetem kancellárja, hogy személyesen ő kapcsoltatta ki az internetet kedden az egyetem kollégiumában, ahol mostantól estétől reggelig nincs internet. „A lehető legtovább el fogok menni abban a tekintetben, hogy ezt a fajta belső anarchiát megszüntessem” (Dr. Szarka Gábor ezredes)
Ezredes Úr! Kezdetnek nem rossz az internet részleges lekapcsolása, de én többet várok Öntől. Nyugállományú tartalékos hadnagyként és szintén gépesített lövészként (Kalocsa MN 37. Forradalmi Ezred) egykor az alföldi homokon harcoltam az osztrák és olasz hegyivadászok ellen. Képzeletbeli ellenfeleinket mindig legyőztük, majd a kantinban megünnepeltük a fényes diadalt (Szalon sör). Miután Ön győztes ütközetben még nem vett részt, ezért adok néhány tanácsot. Szóhasználatom originálisan katonai lesz, így biztosan megérti mondandóm lényegét.
1. Nem kell cicózni ezzel a sok „sz@rf@szú civil artistával”, az épület egy gyors attakkal bevehető. A szuronyos puska és a rohambili most úgyis divatba jött (lásd: „Készüljetek!” plakát), most végre azt is megtudhattuk, hogy az egyetemi hallgatók ellen kell harcolniuk a honvédeknek. A támadás előtt a villanyt és a vizet is le kell zárni, gumi- és éleslőszer használata tilos. Könnygáz alkalmazható, a színészpalánták legalább megtanulják, hogyan kell hitelesen sírni.
2. Nem kell tovább üzengetni az egyetemi polgároknak és dolgozóknak, elég egy rövid mondat és mindenki tudni fogja, hol a helye. Idézem egykori konyhaparancsnokomat: „Elvtikéim! Nem vagyok egy szadizmus, de hogy maguk ráb@sznak, az garnitúra!” Így kell egy főtisztnek a „művészkékkel” beszélni, nem pedig levelezgetni. Alkalmazható még az „Anyám vaddisznó volt, apám oroszlán: így lettem én vadállat.” Ettől aztán minden „tudóspityu” (értsd: egyetemista) összerezzen, és rögtön leteszi a hűségesküt Ön mellett.
3. Nehezményezem, hogy nem hord egyenruhát. Az operatív törzs délelőtti sajtótájékoztatóin Müller Cecília mellett talpig uniformisban állnak a rendőrtisztek. Javaslom, hogy Ön is vegye fel díszegyenruháját (gondolom a gyakorlót már leadta), és abban vezényeljen. A lázadó „művészkék” ennek láttán vagy azonnal megadják magukat, vagy fetrengeni fognak a röhögéstől. Ez a derűs hangulat is jó alkalom az épület elfoglalására.
Felmerülhet Önben a kérdés, hogy egy ny.t. hadnagy milyen jogon ad tanácsot egy ezredesnek? Meg fog lepődni: katonai szolgálatom alatt színészekkel, képzőművészekkel voltam egy zászlóaljban, többen ma Kossuth díjasok, sőt színházigazgató is van köztük. Pihenő időben szórakoztattak minket, sokszor ők tartották bennünk a lelket. Úgy tudtak ellenállni a megtörésünkre irányuló aljas szándéknak, úgy figurázták ki elöljáróinkat, hogy nem igazán tudtak velük mit kezdeni, miközben az egész társaság alig volt képes visszafojtani a nevetését. Ezért utolsó tanácsom. Bánjon óvatosan ezekkel a „tápos csirkékkel” (értsd: egyetemisták), mert személye és tevékenysége könnyen közröhej tárgya lehet. „Értve vagyok?”
