Lesz-e akkumulátor-megsemmisítő Sárbogárdon?
Aggódó Hírklikk-olvasók jelezték, úgy tudják, a sárbogárdi régi ásványvíz palackozó üzemben akkumulátor-megsemmisítő lesz. Ami több dolog miatt is nyugtalaníthatja a városlakókat: az ipari telep belterület, körülötte lakóházak vannak, az ásványvíz palackozó csarnokban még ott vannak a Sárbogárd vízkészletébe nyúló kutak, mi lesz a szálló porral, vagy ha a veszélyes hulladék beszivárog a talajba, és eléri a város vízkészletét? Emellett azt is ijesztőnek tartják, hogy a sárbogárdiak semmit sem tudnak a tervekről. Sükösd Tamás polgármester szerint nincs ok aggodalomra, a csarnoknak csak logisztikai és raktározással foglalkozó bérlői vannak, szó sincs akkumulátorbontó üzemről.
A 2000-es évek elején Berecz Imre vállalkozó megvásárolta a sárbogárdi orosz laktanya területét, ahol az önkormányzat támogatásával ásványvíz palackozó üzemet épített. Ehhez többszáz millió forintnyi uniós támogatást is igénybe vett. 100 munkahelyet ígért. A megépült csarnokban a fúrt kutakon keresztül palackozták a Vivien névre keresztelt ásványvizet. A vállalkozás azonban csődbe jutott. Ezután Erdei Zsolt ökölvívó kezébe került a palackozó, az „ő ásványvize” Arabella néven futott, de nem elég gyorsan, mert neki sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egy darabig nem történt semmi, majd az üzem Mészáros Lőrinchez került. Ő leszereltette és elszállította a gyártósort. Abban az időben – 2015-ben – nyerte el a MÁV védőital beszállítói szerződést, amihez másik helyen „gyártják” a Vivien vizet.
A sárbogárdi ipari területben később a Jüllich Technology Zrt. látott fantáziát. Az ipari parkban százmilliókért inkubátor házat hoztak létre, most pedig felröppent az a hír, hogy az ipari park területén akkumulátor szétszerelő, bontó üzem létesülne. Amíg ez megtörténik, addig a korábbi ásványvíz palackozó csarnokot használják, úgy tűnik, egyelőre raktárnak. A régi palackozó csarnok pedig már majdnem dugig van – információink szerint – az iváncsai akkumulátorgyárban készült – szétszerelésre váró – papírdobozokban tárolt UN3480 Lítiumion akkumulátorokkal.
A sárbogárdiak azért aggódnak, hogy az ásványvíz palackozó nagy teljesítményű kútjai beleérnek Sárbogárd vízbázisába. A talajon beszivárgó veszélyes anyagok pedig elérhetik azt. Ráadásul a talaj alatti vízáramlás a domborzati viszonyokból eredően, kelet-nyugat irányú, a laktanya pedig a város keleti részén van.
Megkérdeztük Sárbogárd polgármesterét, van-e az önkormányzatnak tudomása arról, hogy a volt palackozó üzemből akkumulátor megsemmisítő gyárat akarna a tulajdonosa csinálni? Sükösd Tamás megerősítette, hogy a volt orosz laktanya területén kialakított ipari terület egy része, az, ahol korábban ásványvíz palackozó üzem működött, most a Jüllich Technology Zrt., azaz Jüllich József tulajdonában van. Tudomása szerint nincs az ipari területen semmilyen beruházás, ugyanis a 10 ezer négyzetméteres csarnok már készen van. Azt, hogy azon belül leválasztanak-e egy kisebb részt, azért, mert a bérlőiknek nem kell az egész, nem mutat különösebb építkezési jeleket.
A polgármester elmondta, hogy rendszeresen egyeztet a cég tulajdonosával. A legutóbbi találkozásukkor kiderült, „Jüllich bérlői között van olyan, akinek van a dél-koreai akkumulátorosokkal kötődése, de olyan bérlője nincs, aki akkumulátorokat szétszed vagy összerak. Csak logisztikával és raktározással foglalkoznak.”
Sükösd Tamás határozottan kijelentette, hogy a volt palackozóüzem területén nem lesz akkumulátor megsemmisítő üzem. Azért sem, mert ahogy fogalmazott, annak meglehetősen sarkos környezetvédelmi eljárása van, amihez Sárbogárd önkormányzatát is be kell vonni. „Egyébként teljesen felesleges lenne a település környezetét még egy ilyen szétszerelő üzemmel is terhelni. Nem mi vagyunk a megye legfejlettebb városa, de szeretnénk felzárkózni. Viszont, ha valaki itt akar raktározni, illetve ott, akkor az nyilván a Jüllich cég felelőssége, de nekünk sem közömbös, hiszen a terület itt van a városban a házak között” – magyarázta a polgármester.
Sükösd Tamás is utánanézett annak, hogy egy ilyen bontó üzem hogyan működik, és úgy gondolta, hogy az a sík, betonozott terület, amilyen a volt palackozó csarnoké is, nem alkalmas erre. Ahogy hallotta, Komáromban is víz alatt bontják az akkumulátorokat, a folyamatnak pedig nagyon erős a szaghatása – büdös –, ezért ezt titokban nem is lehetne csinálni. „Semmi okom nincs azt feltételezni, hogy más tevékenységet végeznének a volt palackozó csarnokban, mint amit a gazdasági szereplők elmondanak. Ha valamit raktároznak is ott, az biztosan nem olyan, ami hibás, vagy amit szét kell szedni” – jelentette ki a polgármester.
Időközben felépült egy újabb csarnok is Sárbogárdon, de nem tudni, mire használják majd és hogy köze van-e a sárbogárdiak félelméhez. A Feol cikkéből annyi derült ki: nemrég adtak át egy olyan iparterületet, amely a kiegészített forrással együtt, az Európia Unió és a magyar kormány közös finanszírozásával mintegy 716 millió forint forrásból valósulhatott meg az elhagyott szovjet laktanya területén. Így a létrejövő ipari területen 19 kis- és középvállalkozás számára nyílt lehetőség a betelepülésre, továbbá egy gyártócsarnok is létesült. A cikkhez csatolt kép szerint az épület körül már nincsenek házak. A lapnak Sárbogárd polgármestere annyit mondott, „Lehet, nem ez a leglátványosabb beruházásunk, de egy olyan ipari területtel gazdagodott Sárbogárd, amely nem csak divatszóval élve mérföldkő, hanem alapvetően meg fogja határozni a város fejlődését a következő időszakban.”
Tehát a polgármester szerint alaptalan a sárbogárdiak félelme, de felmerül a kérdés, ha tényleg szétbontásra váró akkumulátorokat tárolnak a volt ásványvíz palackozó csarnokban, akkor elégséges-e, hogy azok papírdobozokban vannak elhelyezve? Tudnia kellene arról a polgármesternek, hogy egyáltalán mit tárolnak ott? Miért kérdezett utána a polgármester, hogy hogyan bontják az akkumulátorokat? És az is kérdés, hogy ha az illetékesek fejében esetleg mégis megfordult ilyen üzem létrehozása, akkor az új épület – ami már távolabb van a házaktól – működhet-e később akkumulátor bontóként?
A Fejér Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivőjének, Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó századosnak több kérdést is feltettünk arról, milyen feltételekkel kell rendelkeznie egy raktárnak ahhoz, hogy veszélyes anyagot, bontásra ítélt akkumulátorokat tárolhassanak benne, illetve vizsgálták-e a csarnokot abból a szempontból, hogy alkalmas lehet-e akkumulátor megsemmisítő üzemnek. Idézzük a választ: „Megkeresésében foglalt tevékenységre vonatkozóan a katasztrófavédelem hatáskörét érintő eljárás nem indult az igazgatóságon.”
Elküldtük kérdéseinket a Fejér Vármegyei Kormányhivatal környezetvédelmi, természetvédelmi és hulladékgazdálkodási főosztályának, és természetesen a Jüllich Technology-nak is, amint megérkeznek a válaszok, frissítjük cikkünket.
