Létezik megoldás a cigányság társadalmi problémáira
Az évek alatt egyre több állami feladatot vesznek át civil szervezetek, amelyek többsége a szociális területre, ezen belül is sokszor a roma integrációra szorítkozik. Ez a problémakör nem újkeletű, már a rendszerváltás előtt sem kapott kiemelt figyelmet, de a mai, sikerkommunikációra épülő kormányzásba egyáltalán nem illik bele. Így ez a terület a kormány mostohagyermeke.
A gyöngyöspatai szegregált oktatást elszenvedő diákok pedig a figyelem középpontjába kerültek. Az Igazgyöngy Alapítvány ugyan kicsiben – a szűkös erőforrások miatt csupán néhány településen – végzi el azt, amit az államnak kellene – de egyáltalán nem sikertelenül.
Az Igazgyöngy Alapítványról
Az alapítvány 1999 óta dolgozik az esélyegyenlőségért, roma integrációért, a gyerekszegénység, és az átörökített mélyszegénység felszámolásáért. Európa tíz legszegényebb régiójának egyikében, az Észak-alföldi régióban működik, ahol a gyermekek 70 százaléka hátrányos helyzetű. Munkájuk során, a szocializáció elősegítésére fektetik a hangsúlyt: nem csak a gyermek van fókuszban, hanem az egész család, hiszen olyan magatartásokat tapasztalhatunk, amelyek nem jó irányba mutatnak, s generációról generációra szállnak.
Az alapítvány vezetője, L. Ritók Nóra úgy fogalmazott: „húsz éves pilot programunk felénél járunk, ahol három pillérre építkezve folytatjuk a tevékenységünket: oktatás, integrációt is elősegítő szociális munka, munkahelyteremtéssel és intézmények hathatós bevonásával.” Helyzetükre kitérve, megjegyezte: „ma az olyan civil szervezeteknek, amelyek állami feladatokat vesznek át, nehéz a szakpolitika felé nyitniuk, ugyanis a létező probléma nem illik bele a kormány sikerkommunikációjába. De mi nyitva hagyjuk az ajtót, s pártpolitikától mentesen, egyenes gerinccel próbáljuk megtalálni azokat a pontokat, ahol be tudunk kapcsolódni az intézményi rendszerbe.” A szakértő szerint, „nem, hogy azonnali jelleggel, de öt-tíz éven belül sem lehet egy csapásra megoldani a problémát, amely a rendszerváltás előtt sem volt rendesen kezelve.”
Pedagógiai módszerek helyett, kényszerítő eszközök
A kormány bejelentésére, amely szerint iskolarendészet és családtámogatás megvonás jár mindazoknak, akik nem megfelelően viselkednek – amelynek kiindulópontja a gyöngyöspatai szegregált oktatás okán megítélt kártérítés volt – L. Ritók Nóra úgy reagált: „a szegregált oktatás nem kiút, azt komplexen kell kezelni. Ehhez például az iskolarendszernek azonnal pénzre van szüksége.” Kifejezetten a gyöngyöspatai eset kapcsán azt mondta: „gyűlöletkeltő, árokásó tevékenység, ami veszélyes és rossz útra visz. Számomra ez egy üzenet, a jogszerűség üzenete. Nem a bíróság döntését kell precedenst teremtve felülírni, hanem az intézményrendszeren belül kell a problémát komplexen kezelni.”.
Hozzátette: „A leszakadó térségekbe sok megfelelő szaktudású, elkötelezett szakember kell (fejlesztő pedagógusok, pszichológusok, szociális munkások), belőlük – a gyöngyöspatai iskolához hasonlóan – óriási a hiány. De a szocializációt segíteni, fejleszteni szükséges – s mindezt be is kell építeni az intézményrendszerbe.”
Sokat hallhatunk arról, hogy – mintegy áldozathibáztatásként – ezek a gyermekek felelősek azért, hogy az iskolából elvitték a többi diákot, így vált szegregálttá az intézmény, amire L. Ritók Nóra azt mondta: „a gyermekek nem okolhatóak ebben az esetben sem. Nem az egyén felelőssége keresendő. Generációk nőttek fel úgy, hogy nem kaptak megfelelő muníciót a tanuláshoz, munkához – s egyáltalán az élethez. Ezért nehezen elképzelhető, hogy mindezért egyetlen gyermek, vagy gyermekek csoportja lenne a felelős.”
