„Lezárt buborékok” választása: nem egymás szavazóiért küzd a Tisza és a Fidesz

Most ott tartunk, hogy még érdemi verseny zajlik a pártok között, vagy inkább a saját tábor megőrzése a cél?

A választás előtti három hónapban a pártoknak még nehezebb dolguk van – az egyébként is polarizált környezetben – új szavazókat szerezni és ezzel láthatóan a két legerősebb párt is tisztában van. Ez abból is látszik, hogy a fő üzenetek rendszerint a saját táborral rezonálnak, és egyre kevesebb figyelem jut a többiek megszólítására. Ugyanakkor arra is jelentős erőforrásokat fordítanak, hogy a másik bizonytalanabb szavazóiban kételyeket ébresszenek.  Orbán Viktor a közelmúltban arról beszélt, hogy minden napot meg kell nyerni, nem szabad átengedni a közbeszédben a terepet a Tiszának. Ezért időzítette szinte az új esztendő első munkanapjára a maga hangos kampánnyal előkészített nemzetközi tájékoztatóját, nem akart esélyt adni a másiknak, hogy beelőzze. Mivel mindenki jellemzően a saját oldalának hírportáljait, csatornáit fogyasztja, nagyon szűk az átjárás a buborékok között. Egy tiszás szavazó kevésbé fog hinni az Origónak, ahogy egy fideszes is minimum kritikával fogadja a Kontroll YouTube-csatornáján hallottakat. A választók többnyire „bizalmi alapon” figyelik a kampányeseményeket, ha mégis valaki áttéved a másik médiafelületeire, akkor erős fenntartásokkal fogadja az ott hallottakat. 

Mire megy ki akkor ez a fajta kommunikáció?

Alapvetően arra, hogy mindenki kompetensnek mutassa magát. Ő képes megoldani a magyarok legégetőbb problémáit, a másik fél pedig csak tovább rontana a helyzeten. Ez ügyben Orbán Viktor talán könnyebb helyzetben lehet, hiszen regnáló kormányfőként és lassan 36 politikában eltöltött év után könnyebben tudja magát megbízható, kompetens vezetőnek láttatni, mint ellenfele. Ugyanakkor a Tisza szavazói szemében a miniszterelnök aligha kelti a felkészült vezető képét, hiszen tapasztalata és a hatalmon töltött ideje ellenére számos, a Tisza által tematizált belpolitikai kihívásra nem tudott elfogadható megoldást kínálni.

A két sajtótájékoztatóból hallott bármi újat vagy érdemi elemet?

A közvélemény ingerküszöbén már nagyot kell „lépni” ahhoz, hogy valaki felkapja a fejét. Talán Orbán Viktornak sikerült olyat mondania, ami jobban megmaradt a fejekben és szélesebb körökhöz is eljutott, ez pedig a „liberális világrend összeroppanása”. Tudományos szinten viszonylag régóta új lendületre kapott az erről szóló vita, de a választó szintjén ez azt jelenti, hogy amit eddig megszokott, most valami ismeretlenné alakulhat át. Erre az érzésre reflektált is a kormányfő, miszerint az átalakulás pozitív végkifejletet hordozhat magában a magyarok számára. Nem hallottam a másik rendezvényen sem az eddigiekhez képest új témát, Magyar Péter következetesen igyekszik a kormányzásra felkészült politikus benyomását kelteni. A közönségében pedig a Fidesz hibái, bakijai felé tereli a figyelmet: hazug állítások az amerikai védőpajzsról, az elmaradt repülőrajtról. Ami talán szót érdemel: megtudtuk, hogy január végére bemutatják a programjukat.   

Ha ön lenne bármelyik oldal kampánymenedzsere, milyen témát dobna be? A Szőlő utca már inkább gumicsontnak tűnik.

A Tisza szempontjából megfontolnám, hogy ne szólaljanak-e meg nemzetközi kérdésekben, tehetnének bővebb nyilatkozatokat, nem egyszerűen külpolitikáról, hanem arról a vízióról, amit a világ jelenéről és jövőjéről gondolnak. Persze kiemelhetnék a Fidesz hiányosságait, a jelenlegi nemzetközi környezetben hogyan kellene Magyarországot kormányozni. Ezt a Fidesz jelenleg jól csinálja, rendszeresen beszél nemzetközi összefüggésekről, irányokról, és így képet fest magáról, mint olyan pártról, amely átlátja a bonyolult külpolitikai viszonyokat is. A Tiszánál ezzel szemben többnyire elmarad a reflexió ezekre a változásokra, vagy nagyon minimális. Ennek azonban megvannak a veszélyei is, hiszen így a Fidesz által előidézett belpolitikai problémákról valamilyen szinten elkerül a fókusz, és a kormánypártok által uralt témában hamar rájuk húznák, hogy brüsszeli érdekeket képviselnek. Ugyanakkor fontos lenne kitérniük azokra a kérdéskörökre is, amik érdeklik választókat, és amelyekre a kormánypártoktól amúgy rendszeresen kapnak is értelmezéseket. Ráadásul, ha Magyar Péter el tudná érni a külpolitikai téma uralását, azzal rendkívül nehéz helyzetbe hozhatná a kormánypártokat.

A mostani közbeszéd jellemzői áprilisig kitarthatnak, vagy kénytelen lesz mindkét oldal újítani?

Biztos vagyok abban, hogy mind a két tábor kampánycsapatában folyamatosan dolgoznak azon, hogy új irányokat találjanak. Három hónappal a finis előtt ez a munka még nem állhat le. Ha azonban nem tudnak előállni olyan témákkal, amelyekkel egyszerre lehet megtartani a már „behúzott” választókat és széles körben növelni a támogatottságot, akkor nem valószínű, hogy a pártok között a maihoz képest jelentős elmozdulás lesz a következő hetekben.​

A négy évvel ezelőtti kampányban a háború elvitte a témát. Most mi lehet hasonló súlyú  napirendformáló ügy?

Most is van háború, de az erőviszonyok egészen máshogy állnak. 2022-ben a Fidesz alakította a napirendet, az ellenzék pedig követte. A Tisza viszont sokszor volt már képes átvenni a kezdeményezést és emiatt sokkal kiélezettebb a verseny is. Ügy tűnik, most egyetlen téma sem válhat dominánssá, mert mindkét oldal folyamatosan igyekszik visszaszerezni a napirend feletti uralmat, ami miatt újra és újra más ügyekkel kell előállni.

Inkább a belpolitika vagy a külpolitika viheti el a 2026-os kampányt?

A Tisza azt szeretné, hogy a kampány a belpolitikáról szóljon, a Fidesz pedig sokkal inkább igyekszik a külpolitikát a középpontban tartani. Ez változhat. A jelenlegi kiegyenlítettebb viszonyok miatt valószínű, hogy mindkét kérdéskör erősen napirenden lesz, de nem számítok arra, hogy előkerüljön egy olyan új, minden mást felülíró központi motívum, ami eldönthetné a két oldal küzdelmét.