Magyar Filmszemle: minden, ami a moziról szól
Több, mint egy éves előkészítés után, sok száz ember lelkesedésének, jó szándékának és akaratának köszönhetően valósulhat meg újra a Magyar Filmszemle. Erről beszélt a Hírklikknek a rendezvény igazgatója, Muhi András, a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke. Bejelentették ugyanis, hogy 2025. február 3–9. között „feltámad”, és 44. alkalommal újra megnyitja a „mozivilág kapuit” a szakma és a nagyközönség előtt is az egy héten át tartó filmünnep. Az otthona a Corvin mozi lesz, amelyet erre az időre valódi filmvárossá alakítanak át a rendezők: a látogatókat különféle filmdíszletek fogadják majd.
1965 és 2012 között minden évben megrendezték a Magyar Filmszemlét. 1982-ig Pécs adott otthont a rendezvénynek, majd miután 2013-ban finanszírozási gondok miatt egyetlen alkotás sem készült, elmaradt a Filmszemle is, és azóta sem tartották meg. De szerencsére csak tetszhalott volt a filmszemle, s ahogy az igazgató ígéri, jövőre visszatérhet a régi színvonal. A fesztivál az eredeti rendeltetésének megfelelően, fontos eseménye lesz a hazai filmgyártásnak. „Valójában mélyáramként megy tovább az a filmfolyam, amely korábban látszólag megszakadt. Mindig a nagy játékfilmeket asszociálja a közönség, amikor a Filmszemle szóba kerül, és kevesebb szó esik a kisfilmekről, meg az animációs alkotásokról. Pedig ezek folyamatosan nemzetközi szinten teljesítenek, a hosszú dokumentumfilmek is sorra hozzák haza a rangos nemzetközi díjakat, akkor, amikor a mostani nagy költségvetésű játékfilmeket nem hívják a nemzetközi fesztiválok” – mondta Muhi András.
A szövetség elnöke úgy látja, hogy az utóbbi években a magyar filmművészek komoly sikereket arattak, bár a nagy játékfilmjeink ma meg sem közelítik a '60-as, '70-es, '80-as évek sikerszériáit. Az úgynevezett független filmesek alkotásai viszik tovább azt a hagyományt, amely a Simó-féle osztályból kikerült alkotók nevéhez, illetve a később színre lépett nemzedékhez fűződik. Hozzáteszi: megvan annak az esélye, hogy ha most újraindítják a fesztivált, és megint visszatalál a Filmszemle a korábbi „vágányra”, akkor vissza lehet csalogatni az esemény korábbi hangulatát is. „Az volna a rendezvény lényege, hogy mindenki, mindenkivel találkozhasson, az összes műfaj képviselői beszélgethessenek egy közös térben. Legyen valaki – akár egy 110 fős stáblista utolsó helyén –, aki egészen biztosan eljön a Filmszemlére. Nem volt, és ha rajtunk múlik, nem is lesz a „tojásfejűek” zárkörű rendezvénye. Akinek bármi köze volt a mozgóképhez, bármilyen műfajban, azok jöjjenek, mert mindenki talál az érdeklődésének megfelelő alkotásokat. És ez a közönségre is igaz” – ígéri.
A mozijárók – a vitatott sikerű és mondanivalójú, drágán készült nagy filmeket leszámítva – csak egy-két mai filmet tartanak említésre méltónak. Ha ezek szóba kerülnek, a többség a Fekete pontot, a Magyarázat mindenkinek, vagy Till Attila új filmjét, az És mi van Tomival? címűt említik. Muhi András nem látja ilyen sötéten a helyzetet, mert mint mondja, kapásból tudna legalább harminc olyan új filmet említeni, amire, ha betér valaki a moziba, nem fogja időpocsékolásnak tartani az ott eltöltött időt. Az okát is megmagyarázza: manapság nagyon kevés olyan felülete van a médiának, amely teret ad a kultúra filmes híreinek is.
A következő Filmszemlén a szervezők nem tesznek majd különbséget a különféle műfajú alkotások között, nem lesz szempont a zsűri szemében, hogy az alkotóknak miként sikerült előteremteniük a pénzt a forgatásra. A magyar filmgyártás teljes keresztmetszetét szeretnék bemutatni mind a szakmának, mind a nagyközönségnek.
A beszélgetésen szóba kerültek a kisfilmek is, amelyek talán érdemtelenül nem kapnak kellő figyelmet a közönségtől. Néha-néha a művészmozikban műsorra tűznek egy-egy csokorra valót, de nincs olyan fórumuk, ahol az érdeklődők rendszeresen megnézhetnék a legújabb alkotásokat. „Valóban ez méltánytalan helyzet” – ismerte el a filmművészek szövetségének elnöke is. – „Pedig ebben a műfajban sorra születnek rangos fesztiválokon nyertes vagy díjazott alkotások. Az a baj, hogy abban a pillanatban, ha ezek számára egy komoly streaming csatornát hoznánk létre, akkor az egyik oldalon komoly tőkét kellene befektetni, a másik oldalon az érdeklődőknek kellene fizetniük érte. De a kisfilmek iránt érdeklődő hazai közönségnek a Netflix, meg a HBO, meg a tévécsatornáknak előfizetése után erre már nem jutna pénze. Egzisztenciális kérdés is, hogy ki mit engedhet meg magának.” A megoldás talán egy kisfilmekre specializálódott mozi lehetne, de amióta a Híradó mozi megszűnt, egyetlen üzemeltető sem mutat érdeklődést egy ilyen ötlet iránt „Pedig ez is érdekes kísérlet lehetne” – és hozzátette: amikor minden évben egyszer kisfilmeket mutatnak be a busófesztiválon, vagy a budapesti Toldi moziban megrendezik az úgynevezett „friss hús” kisfilmfesztivált, olyankor a csilláron is lógnak az érdeklődők.
A filmszemlén jövőre nyolc kategóriában mérik össze a legfrissebb filmtermést. A játékfilmek mellett külön mezőnyben „indulnak” a legújabb, 70 percnél hosszabb és 70 percnél rövidebb dokumentumfilmek, a 70 percnél hosszabb és 70 percnél rövidebb animációs alkotások, a kisjátékfilmek, a tévésorozatok, illetve a kísérleti filmek. Muhi András ez utóbbiakra külön is felhívta a fesztivál közönségének figyelmét, mert mint mondta, ez utóbbiak még a kisfilmeknél is mostohább a körülmények között születnek. „Pedig ez az a műfaj, amely helyet adhat minden fontos technikai, formai és műfaji újításnak, amelyek aztán valamikor akár Hollywoodot is meghódíthatják.”
