Magyar foci: Csányi Sándor, kihívó nélkül, harmadszor
A vírus sem tudja megállítani a magyar labdarúgás szárnyalását. Igaz, a bajnokság minden szinten szünetel, és edzések is csak elvétve vannak, ám már csak alig néhányat kell aludnunk, és a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) – az eredeti terveknek megfelelően – április 21-én, megtartja éves küldöttközgyűlését. A járvány miatt természetesen a virtuális világban tanácskoznak a küldöttek, s digitálisan választják újra a szervezet elnökévé Csányi Sándort, valamint az elnökség nyolc tagját. Utóbbiak ugyanazok, akik eddig is az elnökség tagjai voltak.
Nincs tehát halasztás, vírus ide, járvány oda, az élet megy tovább. És persze változás sem várható: amennyiben elegendő számú szavazatot kap, akkor 2010 és 2015 után Csányi Sándort újból a magyar labdarúgás legfelsőbb posztjára választják. Mivel ellenjelölt nincs, nem nagy bátorság megtippelni, hogy a régi-új elnök ismét megkapja a bizalmat, s Magyarország vélhetően leggazdagabb embere, immár harmadik ciklusát kezdheti meg a magyar futball élén.
Csányi érdemeiből semmit nem von le, hogy első elnökké választásának éve egybeesett a második Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülésével. Ezt követően, számos stadion épült Magyarországon, melyeknek most, a koronavírus járvány idején, különösen nagy hasznát vesszük.
De nemcsak stadion épült, hanem egy szerethető válogatott is. Legalábbis, Orbán Viktor megfogalmazása szerint. Ő mondta ezt a Csányi első elnöksége idején létrejött nemzeti tizenegyre. Szerethetőnek nevezte a miniszterelnök a magyar válogatottat, ezzel különböztetve meg az ő aranylábúit azoktól, akik akkor voltak aranylábúak, amikor nem ő volt a miniszterelnök. Mintha az előző magyar válogatottak ne lettek volna épp annyira szerethetők. Gyurcsány, Bajnai, de még Medgyessy idején is a magyar trikolóros szerelésben futottak ki legjobbjaink a zöld gyepre, piros-fehér-zöld színekben rúgták és kapták a gólokat, a miénk volt minden diadal és – ebből volt több – minden kudarc. Ugyanazt a magyar himnuszt hallgatták a kezdőrúgás előtt legjobbjaink, mint amikor még nem Orbán, hanem Horn Gyula volt a miniszterelnök.
Ezekben a mostani nehéz időkben jó tudni, hogy a magyar futballban, ha színvonalról nem is, folytonosságról legalább beszélhetünk. Amennyiben két év múlva, valamilyen nem várt földindulás folytán, már nem Orbán Viktornak hívják Magyarország miniszterelnökét, Csányi Sándor személye akkor is garanciát jelent arra, hogy továbbra is szerethető lesz a válogatottunk.
